Hiába a drámai búcsú, három magyar focista mégis ott lehet a 2026-os világbajnokságon

Szörnyű és fájdalmas vereséget szenvedett vasárnap a magyar válogatott. Ezzel pedig eldőlt, hogy Szoboszlai Dominik és társai a legnagyobb igyekezetük ellenére sem tudták megtörni az átkot, ami 1986-os kiesésünk óta ver minket. A nemzeti csapat az időnként előforduló utánpótlás sikerek és az Európa-bajnoki szereplések ellenére sem tudja kvalifikálni magát a világbajnokságra. Gyorsan tegyük is hozzá, hogy Marco Rossi együttese tegnap is "csak" a pótselejtezőbe lőtte volna magát, bár már erre sem volt példa 1997. óta. Ám egyelőre erről is lemaradtunk. 

Ugyan a magyar válogatott időről időre reménnyel telve lép pályára a selejtezőkben, de aztán rendre csak a keserű számolgatás, majd a sopánkodás marad. A válogatottnak így már generációk nem tudtak szorítani a világbajnokságokon. Pedig mekkora örömet, és inspiráló erőt jelentene fiatalnak és öregnek egyaránt, ha a legendás piros mezért, és az abba öltöztetett magyar focistákért szoríthatnánk a legfontosabb tornán. 

Marad hát az, hogy ki-ki a saját szimpátiája alapján válasszon egy idegen válogatottat, amelynek esetleges szorít a jó szerepléséért, vagy akár a végső sikerért. Arra a nyári egy hónapra 2026-ban lehetünk egy kicsit argentinok, brazilok, németek, franciák, de a mezőny 48 csapatosra bővítése miatt most már akár üzbégek, vagy jordániaiak is.

Az igényesebb, de legalábbis patrióta érzelműbb magyarok viszont majd kereshetik nagyítóval azokat a nemzeti válogatottakat, amelyekben esetleg magyar származású játékos is játszik. Erre általában akkor van a legnagyobb esély, amikor egy román vagy szlovák együttes lép pályára, hiszen a történelmi események okán az ő országaikban számos magyar nemzetiségű ember él. Akikből időnként még válogatott focista is lehet. 

Viszont más a helyzet Svédországgal kapcsolatban. A skandináv államban nem holmi trianoni okozatok folytán vannak "magyar légiósok", sokkal inkább gazdasági vagy társadalmi okból. Számos magyar kötött ki az 1956-os forradalmat követően Svédországban, ahol aztán családot alapított. Továbbá a későbbi évtizedekben is voltak, akik a jobb élet és pénz reményében vándoroltak ki az északi országba. 

Az ő leszármazottaik olyan svéd válogatott futballisták, mint Anton Salétros (egyelőre az AIK-ban csapatársa Csongvai Áronnak, de januártól az amerikai Chicago Fire-höz igazol), Sebastian Nanasi (a francia Strasbourg középpályása) és Gyökeres Viktor.

Vagy Viktor Gyökeres. Utóbbi az angol Arsenal méregdrága és gólveszélyes támadója. Manapság Gyökeres számít a legértékesebb és legjobb svéd játékosnak, a tavaszi pótselejtezőkön akár ki is rugdoshatja a svédeket a 2026-os világbajnokságra. Ahol így aztán három magyar származású focistája is lehet a "Háromkoronásoknak". 

A svéd válogatott pocsékul szerepelt a vb-selejtezőkön, ám korábbi remek Nemzetek Ligája teljesítménye miatt kapott helyet a tavaszi pótkvalifikációs mezőnyben. 

Nanasi így kosarazta ki korábban Magyarországot: