Marco Rossi a kirúgás szélén, az utolsó vb-kapitányunk már látja is az utódját

Utoljára 1986-ban jutott ki a magyar válogatott egy világbajnokságra. Az elmúlt tíz év során szerencsére már visszatérhettünk a nemzetközi mezőnybe, hála a kibővített, immár huszonnégy csapatos Európa-Bajnokságnak. Azonban a jóval szűkösebb európai vb-mezőnyhöz való odaérés már sokkal nehezebb feladat. Ám míg körülbelül két éve azt láthattuk, hogy szinte bárkivel felveszi a versenyt Magyarország, az utóbbi hónapokban már csak a súlyos bukdácsolást láthatjuk. 

Marco Rossi és a nemzeti csapat talán az eddigi legmélyebb pontot érte el a morálja kapcsán, hatalmas gödörben vagyunk mind a formát, az eredményeket, mind a jövőbeli kilátásokat illetően. Egyszerűen nem látjuk, hogy ki lenne az a támadó, aki képes lenne egy-egy villanásával eldönteni egy kiélezett mérkőzést. Hiába rendre Szoboszlai Dominik a meccseink legjobbja. A liverpooli karmester és a csatáraink, szélsőink a találkozók elején rendre jól kezdenek, ám pár sikertelen kísérletet követően kétségbeesnek, majd jön az ellenfél hengere. 

Szerencsére, hogy három idei vereséget (kétszer a törököktől márciusban, majd alig egy hete a svédektől) követően végre összejött egy győzelem is.

Igaz, a nem éppen világverő Azerbajdzsán otthonában, és csak egy felkészülési mérkőzésen. De legalább jó ómen, hogy a Rossi-csapat egy sikerrel zárta, mielőtt ősszel nekirugaszkodik majd a 2026-os világbajnokság selejtezőinek. Ahol Portugália (igen, a veterán, de még mindig világklasszis Cristiano Ronaldoval), Írország és Örményország lesz az ellenfelünk. Ha ebben a négyesben a portugálok meg is előznek minket, a második hely kiharcolásával még esélyünk lehet egy pótselejtezős kínszenvedés árán odaérni a vb-re. 

A számolgatás egyelőre, egyetlen lejátszott játékperc nélkül, még roppant módon korai lenne. A pesszimistább érzelmű szurkolók azonban már most változást sürgetnek a válogatott sorsát illetően. Számos drukker, de még szakember szerint is első körben meg kellene válni attól a Marco Rossitól, aki éppen tavasszal kapott új szerződést az MLSZ-től. Akkor Csányi Sándor és elnöksége egészen 2030-ig írt alá új megállapodást az olasz mesterrel. 

A szövetségi kapitányi posztra mégis egyre többen követelik napjaink talán legsikeresebb magyar edzőjét, Bognár Györgyöt.

A Pakssal kétszer egymás után kupát nyerő tréner immár húsz éve van ott a magyar topedzők között, ám még sosem volt annyira erős esélye a válogatott kispadjára, mint most. A 63 éves szakember ugyan nem könnyű eset, de még világbajnoki tapasztalata is van. Sokoldalú középpályásként ott volt alapember szerepben az 1986-os lebőgés során, és az azt követő népharag mellett azon kevesek közé tartozott, akire a mexikói tragédia után is számítottak.

1994-ig 50-szer húzhatta magára a címeres mezt. Hét gólt is szerzett ezen alkalmak során. 

Most Bognárt nem más követeli, mint 1986-os főnöke, Mezey György. Az edzőfejedelem a minap nyilatkozott, és arról beszélt, hogy hiába is tiszteli Rossi munkásságát, szeretné még azt látni életében, hogy a hazai "krém" egyik tagja vezeti sikerre a válogatottat. 

„Úgy gondolom, hogy Bognár Gyuri méltó arra, hogy megválaszoljon bizonyos kérdéseket. Ugyanakkor hozzáteszem, hogy sportvezetőként nagyon elismerem Kubatov Gábort. Rendbe rakta a Fradit, óriási előny a klubnak, hogy ő ott van a háttérben. Marco Rossit nagyon elismerem. Szerény, tudja a helyét, soha nem visz túlzásba semmit. Szakmailag ezzel az állománnyal jól gazdálkodik. Nem neki célzom, amikor azt mondom, hogy a magyar futballtól sokkal többet várok.”

- idézte Mezeyt, az Üllöi129 portál.

Érdekesség, de nem rég még éppen Rossi példálózott a Bognár féle Pakssal: