Nagyon durva szöveget skandáltak a Ferencváros szurkolói, tiltott szavak a lelátón, amitől ma már borsódzik a hátunk

Az elmúlt hétvégén története harminchatodik bajnoki elsőségét is bezsebelte a Ferencváros együttese, amely egyértelmű rekordbajnokként mind ma, mind történelmi léptékben kiemelkedik a magyar mezőnyből. A zöld-fehérek sikert sikerre halmoznak, évek óta stabil szereplői a nemzetközi porodnak, ahol rendre a csoportkörben játszhatnak még nevesebb klubok ellenében. Egykoron a Fradi saját maga is a kontinens legerősebb közé tartozott, például a hatvanas években. 

Pedig a második világháború után a szovjet rendszer kiszolgálói mindent megtettek a Fradi ellehetetlenítéséért. A kommunisták gyűlölt együttese lett a későbbi rekordbajnok, amely már akkor is a legnépszerűbb sportklubnak számított idehaza. Azonban a szocializmus korszakának kezdetén, az ötvenes években a rendszerük ellenségének tartották a kilencedik kerületieket.

Rákosiék és az illetékes sportért felelős pártfunkcionáriusok a Fradista önazonosságot akarták kigyomlálni mind a tagokból, mind az ország legnépesebb szurkolótáborából. 

Így a hiábavalónak tűnő sikerek ellenére előbb 1950. február 16-án a csapat összeállt az Élelmiszeripari Dolgozók Országos Szakszervezete Sport Egyesületével, ezért az új, közös név ÉDOSZ SE lett. De nem sokáig, 1951-ben a csapat nevét Budapesti Kinizsire, a klub színét pedig piros-fehérre változtatták a vesztük felé rohanó Rákosiék. Csak 1956. viharos őszén sikerült visszaállítani a Ferencváros becsületét névvel, címerrel és klubszínekkel, amelyeket azóta is változatlanul és büszkén őriznek az Üllői út szívében, a hipermodern Groupama Arénéban. 

Ugye ebben az időszakban került a politikai hatalom élére Kádár János, aki már nem merte különösebben bántani az FTC-t. Főleg nem úgy, ahogy azt az elődök merészelték. Pedig a nagy sakkrajongó Kádárnak távolról sem volt a szíve csücske a Fradi. A vajszívű diktátor ugyanis a Vasasért szorított minden sportágban, ahol csak képviselete volt az angyalföldieknek. Azonban Kádárék szorításában is talpon maradt a becsületét visszaállító Ferencváros, és a 60-as évek legjobb magyar csapata lett, sőt, megnyerte az UEFA-kupa jogelődjének számító Vásárvárosok Kupáját is 1965-ben,

sőt Albert Flórián 1967-ben még az Aranylabdát is kiérdemelte a France Football szavazásán. 

A Fradi szurkolók ahogy most, úgy régen sem szégyellték a lelátón kimondani a véleményüket. Ha Kádárral nem is volt személyes problémájuk, mégis őt támadták dalaikkal, mint a szocializmus és elnyomás frontemberét, arcát. Hírhedt, legendás skandálás járt egykor az Üllői úti lelátókon, bár ezt sem felvétel, sem más egyéb nem tanúsítja. Ha megtörtént, minden bizonnyal a Kádár-rendszer első Fradi bajnoki címe, 1963. után hangozhatott el:

„Bajnok lett a Ferencváros, f.sz. gyerek Kádár János” 

A Fradista keménymag nem Kádárral, de megünnepelte a bajnoki címet: