Egy nap a miniszterelnök mellett, parlamenti folyosók, személyes kérdések és folyamatos poénkodás. Nagy Ádám Magyar Péterről készített riportja egyszerre kínál betekintést a hatalom hétköznapjaiba és alkalmat a vitára arról, mennyit ér a közvetlenség, ha közben a politikus imázsa is épül.
Nagy Ádám október 23-án egy teljes napján kísérte Magyar Pétert. A Fókuszcsoport StúdiónKívül sorozatában október 31-én megjelent videó a parlamenti programoktól a Szépművészeti Múzeumban tartott díszvacsoráig követi a miniszterelnököt. A hivatalos események közé személyes beszélgetések kerülnek: szó esik a munkatársakról, a Facebook-oldal kezeléséről és a kormányfői munka emberi kapcsolatokra gyakorolt hatásáról is.
A riport körül arról alakult ki vita, hogy a szokatlan közelség mennyit mutat meg hitelesen Magyar Péterből, és mennyiben szolgálja a miniszterelnök imázsának építését.
Emberközeli portré vagy politikusi reklám?
Dull Szabolcs november 1-jei értékelésében kiváló marketingnek nevezte a videót Magyar Péter számára: szerinte emberközelinek és elérhetőnek mutatja a miniszterelnököt. Ádám jelenlétét egy csokigyárba belépő lelkes gyerekéhez hasonlította. Az elemző szerint a riportot támadó fideszes megszólalók további figyelmet irányítanak az anyagra, miközben a költségvetés számukra kedvezőbb támadási felületet kínálhatna.
„Lassan el kell menni dolgozni” - Magyar Pétert nem kell félteni, keményen visszaszólt a támadásra
Olvass tovább...
A Revanson Szabó Gergő jóval élesebben fogalmazott. Október 31-i publicisztikájában propagandának minősítette a videót, és azt kifogásolta, hogy a kötetlennek ható helyzetek egy elfoglalt, természetes, rokonszenves vezető képét építik. Írása Ádámot és Magyart személyeskedő fordulatokkal is támadta. A Magyar Nemzetben Kárpáti András azt emelte ki, hogy Magyar a nemzeti ünnepen is a Fidesz elleni kommunikáció szükségességéről beszélt.
Ami a riport mellett és ellene szól
A formátum mellett szól, hogy egy politikus működéséből többet lehet megérteni, ha a néző nem kizárólag beszédet vagy stúdióinterjút lát. Az események közötti beszélgetések, a visszakérdezések és a humor olyan helyzeteket teremthetnek, amelyekben kevésbé működik a megszokott politikusi beszédmód. A közelség azonban önmagában nem jelent ellenőrzést. Attól, hogy egy politikus megmutatja az irodáját, közvetlenül beszél vagy elvisel néhány szemtelen megjegyzést, még nem kapunk választ arra, hogyan teljesíti a vállalásait. A hozzáférés értékét az is meghatározza, hogy a készítő mire használja: mit kérdez meg, mire kérdez vissza, és mit hagy annyiban.
Gazdára talált Varga Judit és Magyar Péter egykori balatoni háza, a helyiek azt is elárulták, kik költöznek be
Olvass tovább...
A humor hasonlóan kétélű eszköz. Feloldhatja a protokoll merevségét, de el is ütheti annak a kérdésnek az élét, amelynél érdemes volna tovább időzni.
Orbán Dopemant fogta ki, Magyar meg a Jólvanezígy Ádámját.
Orbánt is körbevették riporterek és újságírók, hogy megmutassák a nép egyszerű emberét, aki sokat dolgozik a hazájáért, disznóvágásra jár és pálinkát iszik. Magyar Péter esetében egy sűrű napját követhettük nyomon, épp október 23-át. A videós munka helyenként katasztrofális, de ez lehet szándékos is, Ádám pedig folyamatosan poénokat puffogtat, ami azért vicces tud lenni, néhol azért illetlen, de jól oldja a feszültséget. Kérdés, hogy miért pont ő? Miért egy mindenen vihogó alak kapta meg a lehetőséget? Vagy más nem is kérte?
Mindenesetre hitelesebb volt, mint bármelyik Orbán-interjú valaha is. De miért?
Orbán Viktornál nem találsz olyan interjút, ami ne művi lenne, ahol nem azért érzed, hogy a vezér jól megfontolja minden szavát, minden mozdulatát, hogy a róla kialakult biztos, tapasztalt vezető képe ne csorbuljon. Magyar ezzel szemben a fiatalokra is hatott és azokra, akiknek elegük van az unalmas politikai frázisokból, az érezhetően visszafogott és megfontolt szavakból. Náluk nagyon betalált, hogy a miniszterelnök, miközben körbevezette Ádámot és a stábot az irodájában, a mellékhelyiségre egyszerűen azt mondta: „Itt a budi”. Vagy amikor a miniszterelnöki munkával járó nyomás által az emberi kapcsolataira kérdezett rá Ádám, hogy milyenek, rögtön kibökte, hogy „Szar”.
Szóval hol húzódik a hitelesség és hol a propaganda?
Ádám arcba mászó, gyakran pökhendi stílusa bosszantó helyenként, viszont jó volt arra, hogy kizökkentse Magyar Pétert is itt-ott, ami jól látható is a felvételen. Orbán Viktornál ilyet maximum akkor láthattunk, amikor az utcán kapta el egy-egy újságíró, kényes kérdéseket feltéve neki, és ez még mindig fasorban sincs azzal, hogy az ember beül egy Dopeman elé interjút adni, előre egyeztetett kérdésekkel, jól lebeszélt koreográfiával, abban bízva, lemaradva úgy 30 évet, hogy Dopeman menő, és ez majd bejön az ifjaknak is.
Propaganda? Meglehet. Marketingfogásnak viszont hibátlan. Ez az, amit a Fidesz már nem ért, pedig sokat segíthetne a helyzetükön.
