Geszti Péter kiakasztotta a közönséget, olyan politikai szöveget mondott el

Geszti Péter a magyar popkultúra egyik legismertebb alakja, most egy olyan produkcióval állt elő, ami már nagyon nem a könnyed szórakoztatás kategóriája. "Hányas vagy?" című, Szilágyi György klasszikusát idéző új monológja valósággal felrobbantotta a magyar internetet. A szöveg egy kíméletlen és tűpontos látlelet a mai magyar társadalomról, ami egyszerre nosztalgikus, vicces és végtelenül szomorú. A részleteket a következő cikkben elemezzük.

A közös emlékektől a teljes szétszakadásig

A produkció zsenialitása abban rejlik, ahogy a közös, generációs élményekből kiindulva jut el a máig. Geszti felidézi a kort, amikor a "félszavakból is értettük egymást": ha valaki azt mondta, Kukori, a másik rávágta, hogy Kotkoda. Ha azt mondta, Vitray, jött a válasz, hogy Antal Imre. Ezek a közös kulturális kódok, a Trapper farmertől a telefonfülkés sorban állásig, egy olyan korszakot idéznek, amikor a közös történet még összekötötte az embereket. A monológ azonban éles váltással mutatja be, hogyan porladt szét ez az egység.

"Aztán egy napon minden kettétört, mert az lett a mondás, hogy a haza nem lehet ellenzékben. Így aztán közös történetünk véget ért, közös fogalmaink szembe fordultak egymással..."

A legfájóbb szembeállítás

A szöveg legdöbbenetesebb és legmélyebb része az, amikor a mára jellemző, kibékíthetetlennek tűnő ellentéteket sorolja. A "Pride" és a "békemenet", a "migránsok" és a "menekültek", a "dollárbaloldal" és a "rubeljobboldal" ellentétpárjai mind ismerősen csengenek. A monológ csúcspontja azonban kétségkívül az utolsó szembeállítás, ami két, önmagában pozitív üzenetet hordozó kulturális jelképet fordít egymással szembe.

"Azt mondod, egy vérből valók vagyunk, azt mondom, mi vagyunk a grund."

Ez a két sor tökéletesen ragadja meg a lényeget. Az egyik oldalon az Ismerős Arcok Nélküled című dalának közösségteremtő, nemzeti összetartozást hirdető sora áll. A másikon a Pál utcai fiúk musical ikonikus dala, ami a bajtársiasság, a lojalitás és egy szűkebb, választott közösségért való kiállás szimbóluma. Geszti ezzel a két idézettel nem ítélkezik, csupán rámutat: ma Magyarországon már a legfontosabb összetartó erőkről is teljesen mást gondol a két oldal.

Nincs ítélet, csak egy fájdalmas tükör

Geszti Péter produkciója azért talált be ennyire, mert nem akarja megmondani a tutit. Nem áll egyik oldalra sem, csupán egy tükröt tart az ország elé, amiben mindenki megláthatja a saját, fájdalmas valóságát. A kommentelők között is látszik a megosztottság: van, aki zseniálisnak tartja és van, aki szerint felszínes általánosítás. A szöveg elérte a célját és beszélgetést indított el arról, hogyan jutottunk idáig és van-e még esély arra, hogy újra értsük egymást félszavakból is.

A teljes videó itt tekinthető meg, érdemes meghallgatni: