Ez lesz a magyar nemzet legnagyobb tragédiája, Hodász András kimondta azt, amitől mindenki retteg

A 2020-as évek Magyarországa mintha egy végtelen vitafórummá változott volna. Baráti társaságokban kerüljük a politikát, családi ebédeken óvatosabban szólalunk meg, mint egy aknamezőn. A közösségi médiában pedig nap mint nap tanúi vagyunk, ahogy emberek azonnal egymás torkának esnek – akár egy apró véleménykülönbség miatt is. Ez nem csak a kommentháborúk szintjén igaz: a társadalom mélyen polarizálttá vált. Egyre kevesebb az áthallás, egyre ritkább a megértés.

Mintha már nem is különböző nézetekről, hanem külön világokról beszélnénk. És ez a légkör nem marad meg a politika színterén: átszivárog az otthonokba, a munkahelyekre, az iskolákba. Egyesek szerint már nem is politikai nézetekről, hanem identitásokról vitázunk – ami még veszélyesebb.

Hodász András most máshogy harcol

Ebbe a dermesztően megosztott légkörbe szólalt bele újra Hodász András, aki korábban katolikus papként ismert volt, ma pedig trénerként és influenszerként próbál új irányt mutatni. A KlikkTV-nek adott interjújában kijelentette:

„Annyira polarizált a társadalom. Családok szakadnak szét… ezt közösen építettük.”

Hodász szerint ebből csak egyetlen út vezet ki: ha együtt építjük újra azt, amit most szétzúztunk.

Nem kertel, és nem is keres bűnbakokat. Azt mondja, mindannyian felelősek vagyunk azért, ahol most tartunk. És ha nem változtatunk, 2026-ban „exodus” várható – olyan mértékű elvándorlás, ami valóban megpecsételheti a magyar nemzet sorsát. „Akkor pedig mi lesz a magyar nemzettel? Az ezeréves történelmünkkel, az eredményeinkkel?” – teszi fel a kérdést, amit sokan inkább elhessegetnek maguktól.

Béketeremtő kommentháború helyett

A szavak azonban önmagukban kevesek – Hodász már lépett is. Nemrég létrehozta a Béketeremtő Klubját, és Facebook-oldalán szabályzatot tett közzé arról, hogyan lehet kulturáltan, mégis őszintén beszélgetni – úgy, hogy ne csak magunkat mondjuk el, hanem meg is hallgassuk a másikat.

Mindez talán apróságnak tűnik egy hatalmas, széthúzó országban. De talán épp ez a lényeg: apró lépések. Ahol nem az a cél, hogy győzzünk, hanem hogy megértsünk. Hodász optimistán tekint előre – de nem naivan: ha most nem kezdjük el, ha nem egymás felé nyúlunk, hanem elfordulunk, akkor valóban eljöhet az a pillanat, amikor már nem lesz mit egyesíteni.

Ha kíváncsi a teljes beszélgetésre, ide kattintva tudja megnézni: