Cápák a Szajnában: vérszomjas cápahorda miatt kerül veszélybe a párizsi olimpia a Netflix új filmjében

Mi a legrosszabb, ami történhet a 2024-es párizsi olimpián? Mondjuk ha a triatlonosokat megtizedeli egy hordányi cápa. A franciák sajátos módszert találtak arra, hogyan reklámozzák a nyári olimpiai játékokat, bár az is lehet, hogy ezzel inkább Steven Spielberg "mintáját" akarták követni, hiszen amikor elkészült az 1975-ös Cápa, az emberek sokáig nem mertek bemerészkedni a tengerbe; most pedig azt látjuk, hogy a párizsi vízirendőrök minden nap szélmalomharcot vívnak a hobbikajakosokkal és a hétvégi pancsolókkal, akik a Szajna vizében fürdőznek, de talán néhány vérszomjas cápa elég elrettentésül szolgál, hogy többet senki se menjen a folyóba.

Cápás filmekből annyi van már, mint égen a csillag, és a legtöbbjük vállalhatatlan trash-kategóriás vagy legfeljebb bűnös élvezet; míg vannak azok a valóban feszült és még szórakoztató típusúak, amik valóban veszik a fáradtságot, hogy ihletet merítsenek Spielberg klasszikusából, kicsit tanulmányozzák annak feszültségfaktorát és műfaji receptúráját, és esetleg a mai kornak megfelelően tovább fejlesszék, átreformálják. A Cápák a Szajnában szerencsére utóbbihoz tartozik, de így sem lehetünk teljesen elégedettek a végeredménnyel.

^{(Fotó: IMDb)}

Majdnem két hónappal a párizsi olimpiai játékok triatlonversenyei előtt debütált a Netflixen Xavier Gens alkotása, amiben egy tengerbiológus nő csapatát lemészárolja egy jókorára megtermett, jeladóval megjelölt cápa, ami aztán 3 évvel később valamilyen oknál fogva betéved a Szajnába és felúszik egészen Párizsig. Persze nem a tengeri élővilágot képviselve akar elindulni a triatlonon, még csak nem is csendes megfigyelőként, a sportág szerelmeseként akar jelen lenni az eseményen, látogatásának oka ennél sokkal divatosabb; az emberiség ugyanis olyannyira tönkretette a természetes élőhelyét, hogy kénytelen volt az édesvízi körülményekhez átalakítani a viselkedését, és letelepedni a katakombákban, hogy ott éldegéljen tovább - már ha ezt a folyton pattogó aktivisták és az olimpiai játékokra hisztérikusan rápörgő polgármesterasszony hagyná.

A Cápák a Szajnában című filmmel az a legnagyobb probléma, hogy maga sem tudja, mi akar lenni, és mit akar kezdeni magával. Gyakorlatilag úgy megy előre a történet, ahogy a Szajna vize éppen sodorja, emiatt van az, hogy egyszer olyan, mint egy társadalomtudatos, cáparanormális jelenség, máskor meg mint egy esztelen tempóban száguldó akció-thriller, aztán a végére igazából egyik sem lesz, hanem egy totális káosz és katasztrófa, amibe majdnem belefullad az ember, és mikor végre magához tér, csak néz körbe értetlenül, hogy most mi történt.

^{(Fotó: IMDb)}

Félreértés ne essék, a Cápák a Szajnában nem egy nézhetetlen baromság, inkább egy olyan középszerű film a műfajon belül, ami közben egyszer-kétszer fennakad az ember szájpadlásán egy szálka, de összességében nincs rossz íze és egyszer lecsúszik a torkunkon. Technikailag, látványilag teljesen rendben van a film, semmivel sem ad többet, mint egy vele azonos kategóriás amerikai produkciók, ez annyiban tud csak újszerű lenni, hogy Párizsban, az Eiffel-toronnyal a háttérben még soha nem láttunk cápákat lakmározni.

A Cápák a Szajnában tipikusan egy egyszer nézhető film, de annak nem rossz. Megvannak a maga hibái és erényei, érthető, hogy mit akar mondani, és mely társadalmi csoportoknak vagy éppen konkrét személyeknek akar ezzel bemutatni. Ha akartok látni egy újabb cápás vérengzést, de ezúttal a Szajnában, a párizsi olimpia idején, akkor keressétek fel ezt a filmet a Netflixen.