2000 éves egyiptomi írás bizonyítja, hogy Hamupipőke valóban létezett

Mindenki jól ismeri Hamupipőke történetét, hiszen az elmúlt évtizedekben számos feldolgozást kapott már, köztük is a leghíresebb az 1950-ben bemutatott Disney-adaptáció, ami Charles Perrault francia író műve alapján készült. Ha utánaolvasunk a Hamupipőke-mese eredetének, nagyon sok érdekességet találhatunk, például, hogy Perrault változata Hamupipőke, avagy a kis üvegcipellő címmel jelent meg a Lúdanyó meséi című, 1967-es mesegyűjteményben, mégis a 20. század közepéig ismertebb volt a Grimm-testvérek változata, ami a Gyermek- és családi mesék című gyűjteményükbe került bele 1812-ben.

Mivel azonban a Grimm-testvérek verziója olyan elemeket tartalmaz, amik semmiképpen sem valók gyerekeknek (gondoljunk csak arra, hogy a mostohanővérek késsel vágják le azokat a testrészeiket, amik nem mennek bele a cipellőbe), Walt Disney a francia változathoz nyúlt vissza, amiről mindenki azt hiszi, hogy az az eredeti mese; pedig már 16. századi német fametszet is azt bizonyítja, hogy Hamupipőke meséje jóval régebbi mindkét említett verziónál.

^{(Hamupipőke figurája egy 1514-es német fametszeten. Fotó: Profimedia)}

Egyébként már emiatt sem lehetséges, hogy Hamupipőke üvegcipőt viselt volna a bálon, valójában a franciák miatt ismeri mindenki rosszul a mesének ezt a részét. Ugyanis amikor megtalálták Perrault gyűjteményében a mesét, és átírták a mai nyelvezetre, egy félrefordítás miatt került bele az üvegcipellő. Üvegcipő eredetileg soha nem szerepelt a mesében, még amikor a Grimm-testvérek átvették és átalakították, ők sem írták bele, helyette más anyagból készült Hamupipőke cipője:

„A zokogó Hamupipőke mellett ekkor megjelent a fehér madár és egy fehér színű, ezüsttel díszített selyemruhát, illetve egy aranyból készült cipellőt adott a leánynak. (...) A harmadik este is hasonlóképp telt el. Ám akkor este a királyfi megparancsolta a szolgáinak, hogy kenjék be a lépcső egyik fokát szurokkal, így Hamupipőke egyik aranycipője beleragadt”.

De hogy tudtak a franciák félrefordítani egy francia mesét? Perrault változatában Hamupipőke egy úgynevezett 'vair', vagyis mókusprém cipőt visel, de ezt összekeverték a franciák a 'verre' kifejezéssel, ami az üveget jelenti. Tehát Hamupipőke eredetileg egy mókusbőrcipőben ment a bálba, de nyilván ez nem mutatott jól egy olyan mesében, amiben a főszereplő meg akarja hódítani egy nemes szívét, így aztán nem kizárt, hogy némi szándékosság is volt a félrefordítás mögött, hiszen írásmódjukban eltérő, de kiejtésében nincs nagy különbség a két szó között.

Az érdekességeknek pedig még messze nincs itt vége. Mint minden mese, a Hamupipőke is nagyon-nagyon hosszú fejlődéstörténetet tudhat magáénak. Többszáz változata ismert a világon, ezek közül a legrégebbiek az ókorból származnak, hiszen Egyiptomban és Rómában is volt már ilyen mese, de még a 9. századi Kínának, és az észak-amerikai indiánoknak is megvolt a maguk korai verziója. Nyilván Perrault is ezek valamelyikéből merítette a sajátját, hiszen mindegyik verziónak ugyanaz a központi eleme: van egy nemes ifjú szerelmében reménykedő bátor és erkölcsös leány, aki páratlan szerencséje útján elnyeri a vágyott ifjú szívét.

Ráadásul az egyiptomi írások szerint Hamupipőke figuráját egy valós személy ihlette.

Több, mint 2000 éve született az ókori verzió, amit Sztrabón jegyzett le először i. e. 100 körül. Ez a verzió úgy szól, hogy élt egyszer egy görög lány, Rhodophis, aki egészen addig élt a hazájában, amíg kalózok el nem rabolták, és el nem adták rabszolgának Egyiptomban. A lány hófehér bőrével, rózsás arcával, aranyfürtjeivel és zöld szemeivel különbözött rabszolgatársnőitől; nemsokára ki is emelték a cselédek közül, hogy a férfiakat szórakoztassa.

^{(Festői ábrázolás az 1630-as olasz Hamupipőkéből, A tündér hercege című meséből. Fotó: Profimedia)}

Az örömöket nyújtó házban aztán ellenségeket talált. Hogy minél nyúzottabb legyen, rábíztak minden házi munkát. Társnőire mosott, főzött, takarított. Így akkor sem ért rá, mikor a fáraó elhívta egy nagy ünnepségre a lányokat. Miután minden dolgával végzett, Rhodophis - aki szoros kapcsolatot ápolt az állatokkal - a Nílus partjához ment kedves vízilovához, hogy pihenjen. A víziló énekével elaltatta, miközben lábára egy piros szandált varázsolt, aminek fél párjáért Zeusz parancsára egy sas leszállt, hogy azt a fáraó ölébe ejtse. Az égből pottyant cipőt Egyiptom ura isteni jelnek vélte. Addig kutatott, amíg meg nem találta a szandál gazdáját, akit feleségül is vett.

Egyes források szerint ez a Rhodophis valós személy volt, de nem az lett a sorsa, mint Sztrabón írásában. Az igaz, hogy rabszolga volt és később magasabb pozícióba jutott - táncosnőként szórakoztatta a férfiakat -, de nem lett a fáraó felesége. Egy mecénás figyelt fel rá, de ő sem vette el.

Tehát Hamupipőke valós személy lehetett, és az egész mese valójában nem a franciáktól, hanem az ókori egyiptomiaktól származik.

^{(forrás: Mirage Magazin)}