Nem szerette a sört mégis puccsot hirdetett, elsőként menekült el csúfos bukása után Hitler

Ha szeretnénk megismerni a német nemzetiszocializmus történetét, kis túlzással elég végigjárnunk néhány bajorországi kocsmát. A pártot a Sterneckebräu nevű sörözőben alapították, az első összejövetelek helyszíne a Bürgerbräu volt, a nagyobb gyűléseket predig a Hofbräuhausban tartották.

A hatalmas sörcsarnokokban elképesztő társadalmi élet zajlott és bizony nem kevésszer az is előfordult, hogy önjelölt próféták is beszédeket tartottak a néphez. Így történhetett meg, hogy egy fura bajszos alak, aki zseniális festőnek hitte és hirdette magát, egyszer csak feltűnt a Sterneckebräuban. A szakadt ruházatú kisember pedig Adolf Hitler néven mutatkozott be asztaltársainak.

Az osztrák születésű Hitler egyébként nagynémet meggyőződése miatt 1913-ban költözött Münchenbe, az első világháborúban önkéntesként vett részt és kétszer sebesült meg. 1919-ben 55. tagként lépett be az Anton Drexler alapította, antikommunista Német Munkáspártba, amely nevét a következő évben az ő javaslatára változtatta  Nemzetiszocialista Német Munkáspártra (NSDAP).  

A weimari köztársaság első éveit zűrzavar jellemezte. 1920 elején a rendőrség a tüntető munkások közé lőtt, márciusban Wolfgang Kapp a hadsereg támogatásával sikertelen puccsot kísérelt meg. 1923-ban a jóvátétel nem teljesítése miatt a franciák és a belgák megszállták a Ruhr-vidéket, ami Németországban passzív ellenállást váltott ki, a kormányt a gazdasági helyzet romlása miatt sztrájkhullám buktatta meg, október 1-jén egy kisebb paramilitáris szervezet, a Fekete Reichswehr kísérelt meg sikertelen puccsot.

Hitler ekkor érezte meg a hatalom szagát

A történtek hatására Hitler úgy gondolta, megérett az idő arra, hogy átvegye a hatalmat. Így történt meg, hogy 100 évvel ezelőtt, 1923. november 8-án Gustav von Kahrt beszédet tartott a Sterneckebräuban, a sörcsarnokban pedig több száz ember gyűlt össze, miközben kint Hitler emberei gyülekeztek. A késő esti csendet hatalmas robaj törte meg, Hitler és eszmetársai – Göringgel, Hess-szel, Rosenberggel az élen – betörték a csarnok ajtaját, és a hatás kedvéért a plafonba eresztettek néhány géppisztoly-sorozatot. Megkezdődött a sörpuccs. Másnap reggel Hitlerék túszul ejtették a bajor kormányt és a városi tanács tagjait. Ekkorra azonban már a karhatalmi erőket is riasztották, és München egyik terén csaptak össze a szembenálló felek. A későbbi náci diktátor azonban hamar rájött, hogy hatalmas hibát követett el és elsőnek menekült el a helyszínről, társai közül 16 ember, a rendőrök közül pedig négyen vesztették életüket.

Hitler puccskísérletét a 2003-as A Hitler – A sátán felemelkedése című filmdrámában is bemutatták. A film egy emlékezetes jelenetét az alábbi videóban meg is nézhetjük.

A puccskísérlet tehát elbukott, a vezetőket letartóztatták, néhány napon belül a fő szervező, a bujkáló Adolf Hitler is őrizetbe került. A későbbi Führer öt évig ült börtönben a kínos bukás után, az idejét azonban így is elég hasznosan töltötte, ekkor írta meg ugyanis a Mein Kampfot, a többi pedig már történelem.

Hitler és a sör

A müncheni sörpuccsot elindító Adolf Hitler egyébként sosem volt nagy sörivó. Az 1910-es évek elején még Bécsben festegette kis képeslapjait, és ha pénz állt a házhoz, inkább kávézókban sütizett, mintsem a kocsmákban dohányzott és ivott volna.

A müncheni sörpuccs után 1923/1924-ben környékén azonban még bőségesen sörözött a landsbergi börtönben. A precíz feljegyzések szerint átlag 2 üveg sört ivott meg naponta (1 liter), és 13 hónap alatt 31 liter tömény is lecsúszott nála a kóterban. Volt, mikor kevesebb sört kért, de az 1923. évi karácsony hetén például 34 üveg sört pusztított el magányában. Lehet, hogy ez az időszak tette meg a hatását nála, de 1925-től már azt lehet olvasni a róla szóló forrásokban, hogy teljesen antialkoholista, sőt mai szemmel haladó lépéseket tett az alkohol visszaszorítására

(Forrás: ErdélyiNapló, Sörbúvár, MTI)