Ábel történetét ünnepelték Olaszországban, a kettészakadt országról szóló Magyarázat mindenre a legjobb film díját kapta

Bár a magyar moziközönségnek még egy kicsit várnia kell Reisz Gábor új filmjére, a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan, illetve a Rossz versek rendezőjének harmadik nagyjátékfilmjét már néhányan láthatták, ugyanis a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál hivatalos válogatásában, az "Orizzonti" elnevezésű szekcióban vetítették le; az Orizzonti válogatásában rendszerint olyan filmek kapnak helyet, amelyek esztétikájukban és kifejezésmódjukban a legújabb trendeket képviselik.

Beleszeretett tanárába a 18 éves diáklány, a családos pedagógusnak volt már korábban összetűzése, de van magyarázat mindenre

Olvass tovább...

Olvass tovább...

A Magyarázat mindenre velencei fogadtatása egyöntetűen pozitív volt: a Screen Daily "mesteri, kifinomult és meglepően pártatlan", a Cineuropa pedig "briliáns, lenyűgöző és intelligens" alkotásnak nevezte. Reisz Gábor filmje végül az említett szekcióban elnyerte a legjobb film díját, amit a rendező maga vett át.

Beszéde végén egy mondatban magyarul köszönte meg stábjának a munkát, elmondta, hogy ezt az alkotását "minden magyar embernek ajánlja", majd hozzátette: a hazai közönség október 5-től láthatja a filmet a mozikban, és szeretné, ha

„elkezdenénk beszélgetni, amíg van kivel”.

A Magyarázat mindenre egy 18 éves fiú botrányba torkolló érettségi vizsgájának történetén keresztül fest reális képet egy kettészakadt országról.

A történet: Nyár van Budapesten. A gimnazista Ábelnek az érettségire kellene készülni, de épp most ébredt rá, hogy szerelmes legjobb barátjába, Jankába. Janka jó tanuló, a vizsga miatt nem kell izgulnia, viszont ő is reménytelenül szerelmes, csak éppen a történelemtanárukba, Jakabba. Jakabnak családja van, pedagógusként próbál túlélni Magyarországon, és korábban már összetűzésbe került Ábel konzervatív apjával. A két részre szakadt társadalom feszültségei felszínre törnek, amikor Ábel történelemérettségije országos botrányba torkollik, ő pedig valahol a két oldal között áll, mindennek a kellős közepén, és még mindig szerelmes.