A nyugdíjasok útja a halálba vezetett, csak néhány migráns volt képes megmenteni őket

A bevándorlási témájú beszédekkel és híradások montázsával induló film nem finomkodik, rögtön az elején kőkemény üzenetet fogalmaz meg a mexikói falépítés és Donald Trump politikájáról. A történet középpontjában a népszerű hamburgerezőben dolgozó JP áll (Az éjszaka fogai, Űrdongó), akit a kommandósok a nővérével együtt az egyetemi felvételt ünneplő bulijukról hurcolnak el a kommandósok, ugyanis egy meg nem nevezett állam kormányzója rendkívüli módon bevezeti a bevándorlási törvényt, amely kijelenti, hogy az okmányokkal nem rendelkező bevándorlók családtagjai – még az Egyesült Államokban született gyermekeik is – bűnpártokat segítenek, és börtönben a helyük. 

A családjuktól és egymástól elválasztott JP és Lily egy fogolytáborban vannak számos más fiatal rab mellett, ellenben választási lehetőséget kapnak: vagy megpróbálhatják visszaszerezni életük hosszú heteken-hónapokon át tartó pereskedésekkel, vagy egy rövid ideig egy nyugdíjasotthon lakóit kell gondozniuk, megszabadulva addigis a ketrecek fogságától. 

Az American Carnage a kezdetektől fogva a nézők tudtára adja, hogy valami nincs rendjén az otthonban.  A lakókat nyugtatózzák, és figyelmeztetik hőseinket, hogy vigyázzanak az agresszív nyugdíjasokkal Az új barátok, Big Mac (Allen Maldonado), Camila (Jenna Ortega), Chris (Jorge Diaz) és Micah (Bella Ortiz) segítségével JP versenybe száll, hogy rájöjjön, mi történik, mielőtt felemészti őket az otthon titka. Kitérnék a szereposztásra, ugyanis bár egy igencsak "B" kategóriás filmre készülhetünk, Jenna Ortega jelenléte legalább annyira meglepő, mint a Eric Dane (kedvenc kapitányunk, Tom Chandler a Last Shipből) a nyugdíjasotthon vezetőjének szerepében. De üdítő volt láni ha csak néhány percig is a film elején Freddy Cartert, az Árnyék és Csontból. Szóval mondhatjuk, hogy igazi A listás sorozatszínészek parádéja kerül elénk.

Miután az egyik lakó, Mr. Phillips tragikus (félelmetes, riasztó, elmebeteg?) halála bekövetkezik, a film egy másik sebességre kapcsol. Felgyorsulnak a cselekmények, kezd körvonalazódni a történet, miközben egy gyomorforgató, kannibalizmust idéző csavart is bedobnak a nézők számára. Hiába az "R"-es besorolás, túl sok vérengzést nem fogunk látni a képernyőn, pedig a film egészét tekintve egy fekete humoros vérengzős horror igencsak nagyot ütött volna. A szereplők némelyike szerethető, néhányan fölöslegesek, szerencsére vannak, akik a hátukon elviszik a filmet - Big Mac játéka például üde színfolt a történet folyamán. 

Nehéz véleményt mondani. Se horror, se nem vígjáték, de még igazából egy klasszikus tini filmnek se mondanám. Egy szórakoztató filmet kaptunk, aminek jobban kellett volna arra összpontosítania arra, ami valójában lenni akart. A bevándorlás és a rasszizmus a film kezdetének nagy részét képezik, de aztán szinte teljesen eltűnnek a végkifejletig. Ha inkább csak a horrorra koncentráltak volna, sokkal, de sokkal jobb film lehetett volna. De ha egy sötét humorral felvértezett vígjáték készült volna el, akkor is jobb filmet kaptunk volna. Érdemes megnézni, tökéletes kikapcsolódás, de elmarad attól, amit kihozhattak volna ebből a történetből.