Indiana Jones utolsó kalandjának nyögés lett a vége

Kevés olyan ikonikus mozis karakter van, mint a Harrison Ford által megtestesített Indiana Jones, hiszen a neve ugyanúgy egyet jelent a kalanddal, mint Rambo neve az akcióval. 1981-ben Az elveszett frigyláda fosztogató című filmmel indult világhódító útjára Steven Spielberg és George Lucas gigászi szériája, ami most elérkezett az ötödik részéhez, és ezzel elvileg a végéhez is.

Az Indiana Jones és a sors tárcsája egy kiöregedett, nyugdíjas, iszákos Indiana Jonesról szól, aki a keresztlányának köszönhetően ismét belekeveredik egy nagy kalandba.

Most 1969-et írunk, és érdekes módon megint a nácik okoznak gondot, ugyanis egy Dr. Voller nevezetű ember a sors tárcsája nevezetű, rejtélyes, elvileg a történelmet átalakítani képes eszközzel el akarja érni, hogy máshogy alakuljon a második világháború – ezt pedig természetesen nem hagyhatják hőseink.

Harrison Ford természetesen remekel Indiana Jones szerepében, hiszen ő maga a karakter, és nagyon jó újra látni őt. Mindig kellemes nosztalgiát tud előidézni az emberből, amikor a világsztár kalapban jelenik meg valahol, és ez is remekül bizonyítja, hogy mennyire ikonikus Indy figurája, illetve a színész több évtizede tartó munkája – éppen ezért volt olyan fontos, hogy a Steven Spielberg helyébe lépő James Mangold (Logan - Farkas, Az aszfalt királyai) véletlenül se rontsa el ezt a filmet.

_{Kép: Profimedia}

Egy Indiana Jones filmről általában úgy lehet eldönteni, hogy mennyire jó, hogy megnézzük, Harrison Ford milyen volt az alkotásban; akadtak-e benne különleges, izgalmas jelenetek; illetve hogy mennyire éreztük át magát a kalandot, mennyire éreztük azt, hogy Indyvel együtt felfedezünk pár fantasztikus dolgot – nos, sajnos nem lehet felhőtlen a rajongók boldogsága, ugyanis ebből a háromból csupán egyetlen egy teljesül hibátlanul, és az nem más, mint az imént említett Harrison Ford-féle zsenialitás.

Az új Indiana Jones film nézése közben egy kicsit úgy érezhetjük magunkat, mintha éppen át akarnának verni minket, ugyanis a jobb pillanatok mind a széria előző részeit idézik, és szinte minden széthullik, amikor a rendező egy kicsit is el akar térni a jól megszokott útról.

James Mangold nagyon görcsösen próbálta felvenni Steven Spielberg tempóját, de éppen ezért néhol gyengébb utánzatnak hat, amit csinál, mivel nincs meg benne az a gyermeki csodálat, ami ehhez szükséges. Valószínűleg pontosan ezért van az is, hogy nem érezzük át a kalandot, mivel Steven Spielberg mindig gondosan ügyelt arra, hogy elkapjon minket a hangulat, és mi is kis kalandorokká váljunk Indy oldalán.

Az Indiana Jones és a sors tárcsája című filmben egyetlen olyan jelenet sincs, ami igazán kiemelkedik, vagy picit is ikonikusnak hathat. Nincs meg az a fajta izgalom, mint régebben, hiába simogatják a lelkünket John Williams dallamai, és hiába remekel Harrison Ford. Talán a legnagyobb probléma az, hogy nem érezzük epikusnak, grandiózusnak a történetet és a cselekményt – sőt, konkrétan azt érezzük, hogy kicsit felesleges volt ezért kikelnie az ágyból szegény, fáradt Indynek, aki azért még így is piszok szórakoztató tud lenni.

_{Kép: Profimedia}

A film Indiana Jones és a Phoebe Waller-Bridge által alakított keresztlánya, Helena kapcsolatára épül. Ez talán működött is volna, ha legalább egy picit is szimpatikus a karakter, így viszont leginkább csak irritáló a jelenléte és az önzősége, szóval eléggé rontja az élményt, hogy ennyire előtérbe helyezték őt. A főgonosz szerepében tündöklő Mads Mikkelsent pedig ismét csak elpazarolta a Disney, hiszen nem sokat csinál azon kívül, hogy morcos náci fejeket vág és önelégülten mosolyog, ha valami jól sül el számára – zavaróan sekélyes lett a figurája, de ez az egész bandájára igaz.

Az alkotás nagy fináléja mindent helyrehozhatott volna, de James Mangoldnak nem sikerült katartikus élményt adnia, ugyanis pont akkor a legérdektelenebb az egész cselekmény, mikor a legfontosabb lett volna, hogy beszippantson minket. Nagy kár, mivel vannak a filmben remek pillanatok is, csak nincs, ami igazán összetartsa őket – vagyis sajnos nem sikerült megismételni Steven Spielberg varázslatát, akármennyire is próbálkoztak a készítők.

Az Indiana Jones és a sors tárcsája a komoly hibái ellenére egyáltalán nem egy rossz film, hiszen szórakoztató, és nagyon jó újra Indyként látni benne Harrison Fordot, viszont egyáltalán nem kielégítő, amit kaptunk, és ezért elég nagy csalódás, hogy így kell elbúcsúznunk Indiana Jonestól – vagyis a karakter utolsó kalandja elég felejthetőre sikeredett.

Biztos, hogy lesznek olyanok, akiknek tetszeni fog ez a film, hiszen csillog-villog, látszik a rá költött pénz, de 15 évnyi várakozás után ennél jobb is lehetett volna Indiana Jones ötödik mozis története – szomorú, hogy nem Steven Spielberg zárta le a szériát, sajnos erősen érezhető a hiánya.

Itt lehet megtekinteni az Indiana Jones és a sors tárcsája magyar nyelvű előzetesét: