Piramis alakú űrhajók jelentek meg a Föld körül, a mesterséges intelligencia lerántotta a leplet az idegenek szándékáról

A mesterséges intelligencia napjaink technológiai sikertörténete. Szinte nincs is már olyan területe életünknek, amire ne lenne komoly hatással. A ChatGPT segítségével választ kaphatunk akár összetett kérdésekre is, levelet, vagy szakmai prezentációt készíttethetünk vele, a Midjourney révén pedig művészi igényességű képeket tudunk készíteni minden előképzettség nélkül. Lenyűgöző lehetőségek, de ez még csak a kezdet. A tudományos kutatások felgyorsítása mellett a jövőben az orvoslás területén is számíthatunk a segítségére. Egy friss videó pedig arra világít rá, hogy lassan a filmes szakemberek is elkezdhetnek aggódni.

A gondolatébresztőként is kiválóan helytálló rövidfilmnek különleges pikantériát ad, hogy elkészítése során nagyon komoly mértékben támaszkodtak a mesterséges intelligenciára. A forgatókönyv és a dialógusok elkészítése mellett számos egyéb művészeti területen is sikerrel közreműködött. Lényegében egy olyan kísérletet láthatunk, amely betekintést enged a jövő filmművészetének alakulásába.

Tulajdonképpen nem is olyan rossz az eredmény, a szereplők megnyilvánulásai és a sztori alakulása kellő pontossággal írja le azokat az emberi reakciókat, amikre egy hasonló helyzetben a valóságban is számíthatnánk.

A történet dióhéjban arról szól, hogy egy napon ismeretlen, piramist formázó űrhajók jelennek meg a Föld körül. Az emberiség elsőként szembesül azzal, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban. A felismerés okozta sokknál és a helyzetben rejlő lehetőségeknél is érdekesebb azonban az a szemléletmód, amelyet az MI alkalmazott. Nagyon fontos kérdéseket feszeget és mindezt korántsem hollywoodi megközelítésben teszi.

Természetesen nem szabad világmegváltóan újszerű gondolatokra számítani egy ennyire egyedi, mondhatni elsőfilmes alkotás esetében, azonban ügyesen oldották meg a leckét. Az egyes szereplők tetteinek mozgatórugói sajnos túlontúl is reálisnak tűnnek, jól tükrözve a valós emberi viselkedést. Talán nem véletlen, hogy az alkalmazott algoritmus ennyire fontosnak ítélte az elfogadás és együttműködés kérdését. Lehetséges, hogy „ő” máris többet tanult korábbi hibáinkból, mint mi magunk.

Ez a rövidfilm az első fecskék közé tartozik, de biztosak lehetünk abban, hogy a jövőben egyre több, hasonló technikával készült alkotás fogja követni. A profi filmes szakembereknek nem kell attól tartani, hogy a közeljövőben elveszíthetnék a munkájukat, attól még nagyon távol van az MI jelenlegi szintje, de nekik is segítséget jelenthet, amire támaszkodva gyorsabbá válhatnak az alkotói folyamatok bizonyos elemei. Alacsonyabb szinten pedig a technológia fejlődése meg fogja teremteni a lehetőségét annak, hogy bizonyos alapvető ismeretek birtokában mi is elkészíthessük saját filmjeinket.

Azt pedig csak remélni lehet, hogy sikerülni fog megcáfolnunk a mesterséges intelligencia borúlátó jóslatát és bebizonyítani, hogy nem mi vagyunk az univerzum legrosszabb tanulói, akik soha nem képesek okulni a saját hibáikból. Addig is mindenkinek érdemes megnéznie ezt a filmet, majd levonni belőle a megfelelő következtetéseket.