A Szovjetunió gigantikus bukásában a magyarok egyik kedvenc videójátéka is nagy szerepet játszott?

Amikor pár éve kiderült, hogy film készül a Tetris nevezetű klasszikus videójátékból, sokan megrökönyödtek, hiszen mindenki attól félt, hogy kapunk egy tipikus hollywoodi blockbustert, amiben az emberiség életére törnek a jól ismert alakzatok, amik az égből érkeznek. Nos, szerencsére nem így lett, ugyanis a készítőknek volt annyi eszük, hogy más irányba vigyék el a projektet – és milyen jól tették, hiszen a videójáték mögött rejlő igazság sokkal izgalmasabb.

A Tetrist 1984-ben alkotta meg Alexey Pajitnov, szovjet informatikus, aki még csak nem is sejtette akkor, hogy az egész világot meg fogja hódítani az alkotása. A videójáték egyszerű, zseniális és rendkívül addiktív volt, így hamar elterjedt a Szovjetunióban – sőt, az emberek még a munkahelyükön is annyit játszottak vele, hogy komoly veszélybe került az egész nemzet produktivitása, vagyis egy kis túlzással azt mondhatjuk, hogy:

a magyarok egyik kedvence, a Tetris majdnem megdöntötte az egész Szovjetuniót.

Ezek alapján érthető, hogy miért akartak filmet csinálni belőle, hiszen hatalmas a kulturális hatása, ráadásul még most is, hiszen még mindig mindenki ismeri a Tetrist. De az igazán izgalmas story főszereplője nem Alexey Pajitnov, hanem Henk Rogers, a holland származású videójáték-tervező (akit a filmben a Rocketmanből és a Kingsman-szériából ismert Taron Egerton alakít), ugyanis ő volt az, aki 1988 környékén elindította világhódító útjára a Tetrist, és ezzel megajándékozott minket minden idők egyik legikonikusabb, legjobb videójátékával.

_{Kép: Profimedia}

A Mocsok rendezője, Jon S. Baird stílusosan, dinamikusan és rendkívül izgalmasan tárja elénk a Tetris világhódításának történetét ebben a mesterien elkészített filmben. Példásan nyúl hozzá a témához, rendkívül jó ritmusban adagolja a feszültséget, miközben képes különleges módon tálalni egyszerű cselekményeket, csavarokat is – egészen hihetetlen, hogy például egy szerződés aláírása ekkora izgalmakat tud szülni ebben az alkotásban.

A Szovjetunió fojtogatóan szürke légköre sem tudja elnyomni, hogy mennyire színes a Tetris története ebben a filmben – bár ez leginkább azért van, mert a készítők rendesen kiszínezték a valóságot annak érdekében, hogy a nézők jobban élvezzék az alkotást.

De mivel bevált a stratégiájuk, így elnézhetjük ezt nekik, hiszen mindig a közönség az első, és csak utána jönnek a tények. Akármennyire is szörnyű, ez alap szabálynak számít Hollywoodban, mivel ha a néző a száraz igazságra lenne kíváncsi, akkor dokumentumfilmeket nézne, és nem több millió dolláros, igaz történeten alapuló drámákat, amik mindent eltúloznak annak érdekében, hogy hatást váltsanak ki belőlünk – de a Tetris esetében ez a mi szórakozásunkat szolgálja, szóval tényleg nem jelent gondot nézői szemmel.

Taron Egerton könnyedén elviszi a hátán az egész filmet az alakításával, ugyanis az általa megformált Henk Rogers szimpatikus, szerethető, és akármennyire is arrogáns néha, tiszteljük benne a már-már őrült kitartását. Szurkolunk neki, azt akarjuk, hogy ő győzzön a mocskos konkurencia és a még mocskosabb Szovjetunió ellen, így néha olyan érzés a Tetris film megtekintése, mintha meccset néznénk, és a kedvenc csapatunknak drukkolnánk – már ez hatalmas teljesítmény a készítők részéről.

_{Kép: Profimedia}

Persze, néha erős túlzásokba esik a film, hiszen elég hiteltelen, hogy hősünket nem lőtték agyon az első pillanatban a szovjetek, meg persze az is, hogy bizonyos szinten úgy állítja be, mintha a Tetris kiemelten fontos szerepet játszott volna a Szovjetunió bukásában, de ezeket el kell néznünk, hiszen ez az alkotás meghálálja nekünk, ha kicsit elengedjük a történelmi hitelességet, és csak átengedjük magunkat a lüktető ritmusnak és a stílusnak, ami annyira meghatározza ezt a filmet, és persze az élményt is, amit ad nekünk.

A Tetris egy rendkívül izgalmas és szórakoztató film lett, úgy tárja elénk a legendás videójáték világhódításának történetét, hogy le sem tudjuk venni a szemünket a képernyőről, ráadásul annyira különleges, hogy gond nélkül kiemelkedik a többi alkotás közül – ez pedig a határozott rendezésnek, az egyedi stílusnak és Taron Egertonnak köszönhető, meg persze a valóságnak, ami ihlette a helyenként már-már őrült cselekményt.

Egészen hihetetlen, hogy ennyire jó lett a Tetris film, ez az év eddigi egyik legkellemesebb meglepetése. Érezni, hogy volt mögötte koncepció, szeretettel csinálták és úgy fogták meg a történetet, ahogy kell, még akkor is, ha eléggé kiszínezték a valóságot. Semmiképp sem szabad kihagyni a megtekintését, ha szeretnénk látni egy érdekes, különleges filmet arról, hogyan lett a Szovjetunióban megszületett Tetris a világ egyik legsikeresebb, legismertebb videójátéka.

A Tetris már elérhető az Apple TV+-on, mindenképp érdemes megnézni, nagyon ajánljuk.