Fantáziátlan fantasy, amin sírva fogsz röhögni – 20-ast dobott humorra, és 10-est kalandra a Dungeons & Dragons film

Azzal valószínűleg sokan tisztában vannak, hogy a Dungeons & Dragons a világ egyik legnépszerűbb szerepjátéka, ami a gazdag világával és a végtelenül fantáziadús történeteivel, karaktereivel, lényeivel rengeteg boldogságot okozott már a játékosoknak, kalandoroknak. Hollywood már többször megpróbálkozott azzal, hogy filmvászonra varázsoljon egy D&D történetet, de mind csúfos kudarcot vallott – most eljött egy újabb próbálkozás ideje, a rajongók pedig reménykedtek benne, hogy a készítők a legjobbat dobják a játékkockával, vagyis egy 20-ast, és nem a legrosszabbat, ami persze az 1-es.

A Dungeons & Dragons: Betyárbecsület írói és rendezői, a 2015-ös Vakáció című középszerű komédia mögött is álló John Francis Daley és Jonathan Goldstein eldönthették, hogy milyen filmet akarnak csinálni, amivel a rajongókat, és persze a D&D világában eddig nem jártas embereket is ki tudják elégíteni.

Választhatták volna A Gyűrűk Ura-féle komolyabb, epikusabb vonalat, de ők mégis úgy döntöttek, hogy inkább egy fantasy elemekkel megspékelt, viszonylag látványos akció-vígjátékot hoznak nekünk – és összességében nem döntöttek rosszul.

A film leginkább arról szól, hogy egy Edgin nevű tolvaj (Chris Pine) a csapatával együtt próbálja kiszabadítani a lányát az álnok Forge (Hugh Grant) karmaiból, de ez nem könnyű, ezért elég komoly tervet kell kitalálniuk, ami tele van trükkel és akcióval – naná, hogy nem mennek egyszerűen a dolgok, hiszen elég szedett-vetett bandáról van szó.

_{Kép: Profimedia}

Kezdjük azzal, hogy ez a film meglepően vicces. Tényleg egészen meghökkentő, hogy mennyire humoros lett a Dungeons & Dragons: Betyárbecsület, mintha egy komédiát néznénk, amiben vannak sárkányok és egyéb varázslatos lények. Vannak térdcsapkodós poénok, amiken szinte képtelenség nem nevetni, szóval a szórakoztatás megvan, ráadásul nem is akárhogyan.

A látvány egyáltalán nem kiemelkedő, viszont végig kellemes, és ez érvényes a helyszínek megálmodására is. Érezni, hogy nem valósághű számítógépes effektekkel akartak levenni minket a lábunkról, hanem egy élénk fantasy világgal, ami él és lélegzik – bár az utóbbi sajnos nem mindig jön át, mivel eléggé generikus minden, így összhatásra egy kicsit olcsónak tűnik az egész.

A Dungeons & Dragons: Betyárbecsület egyértelmű és legnagyobb pozitívuma a kiemelkedően jó humor mellett, hogy egy pillanatra sem veszi komolyan magát, így bűntudat nélkül élvezhetjük benne a mondhatni kellemes baromságokat.

Az alkotás egyetlen igazi célja, hogy szórakoztasson minket, miközben mi popcornt tömünk a szánkba, és egy pillanatig sem akarunk gondolkodni. Szerencsére nem is kell, hiszen a történet olyan egyszerű, mint egy faék, az érzelmi mélység pedig nem létező fogalom, hiába szimpatizálunk valamilyen szinten szinte az összes karakterrel – de ez nem is baj, mert egyszerűen nincs igény rá se a nézők, se a készítők részéről.

Chis Pine nagyon jó a filmben, megnyerő és vicces, Michelle Rodriguez pedig végre olyan szerepet kapott, amiben viszonylag szerethető. Mellettük Justice Smith, Sophia Lillis, Daisy Head és Regé-Jean Page is egész korrekt munkát végeznek, Hugh Grant pedig kicsit karót nyelve ugyan, de lubickol a szerepében, tökéletesen hozza a tipikusan sunyi, tenyérbemászó gonoszt.

_{Kép: Profimedia}

Az alkotás akciójelenetei jók, szépen valósították meg őket, és remek a hangulatuk, viszont maga a kaland rész elég vérszegény és semmilyen. Ahogy a karakterek, úgy mi is csak sodródunk, de legalább közben vannak jó poénok, szóval könnyen meg lehet bocsátani a középszerűséget, ami a komédián kívül belengi az egész művet. Erre szokták azt mondani, hogy tipikus stúdiófilm, de ez most egyáltalán nem számít nagy negatívumnak – csupán tényközlés.

A Dungeons & Dragons: Betyárbecsület az év egyik legszórakoztatóbb filmje eddig, ráadásul úgy, hogy nagyon középszerű, ez pedig hatalmas teljesítmény és kettősség. Működnek a karakterek, működik az egyszerű történet, a humor pedig néhol egészen zseniális – kár, hogy maga a fantasy világ nem tűnik túl izgalmasnak, pedig az lett volna a lényeg, hogy azt szépen megalapozzák.

Érdemes megnézni moziban, ugyanis egyszer elég jó élmény ez a film, de másodjára már nem biztos, hogy az lenne, mivel kicsit sem maradandó, vagy különleges. Ez tényleg azért készült el, hogy nagyjából 2-2,5 órára kikapcsolódjunk, és pihentessük az agyunkat, ez pedig szépen össze is jött a készítőknek, akik fantáziátlanul csináltak nekünk egy fantasyt. Az más kérdés, hogy egy kicsivel több komolysággal, mélységgel és igényességgel milyen lett volna a végeredmény, de nem érdemes ezen rágódni, örüljünk inkább annak, hogy a Dungeons & Dragons: Betyárbecsület egyáltalán nem lett rossz, sőt – persze műfajon belül.