A Hadik egy hiánypótló hőseposz, ami után minden gyerek huszár akar majd lenni

Nagyon nehéz helyzetben van a magyar filmipar, hiszen az emberek többségében még mindig ott van az a szkepticizmus, ami miatt ha meghallják, hogy "magyar film", már elkönyvelik, hogy az csak rossz lehet, mert mi képtelenek vagyunk jó filmeket csinálni. Az elmúlt években persze többször is rácáfoltak erre a hazai alkotók, elég csak néhány példát mondani - Félvilág, Apró mesék, Rossz versek, Külön falka, Nagykarácsony, A játszma, Toldi -, amik azt bizonyítják, hogy a magyar filmgyártás nagyon sokszínű és tele van gyöngyszemekkel. Mostanában egyre nagyobb figyelmet kapnak a történelmi filmek is, néhány hónapja mutatták be a Blokád-ot, év végén debütált a Duna TV-n az Aranybulla című sorozat, jelenleg is utómunka fázisban van a Most vagy soha! címet viselő Petőfi-film, és napokon belül megrohamozzák a mozikat a magyar huszárok, élükön a Hadik Andrást alakító Trill Zsolttal, akik elmesélik a hétéves háború legmerészebb manőverét, Berlin elfoglalását és megsarcolását.

Mint minden magyar filmnél, számítani lehetett arra, hogy az önmagukat filmekhez értőnek valló újságírók ezt is le fogják hurrogni, mert ami a magyar történelemhez nyúl, és közpénzből készül, az csak rossz lehet. Érdekes módon viszont a kritikák alatt számos olyan kommentelő ellenvéleménye olvasható, akik már látták a filmet egy-egy premier előtti vetítésen, és abszolút az ellenkezőjét állítják annak, amit az önjelölt filmkritikusok pampognak. Mivel március 9-től lesz a magyarországi mozik műsorán a Hadik, így bizonyára sokakat izgat a kérdés, hogy most akkor kinek higgyenek? Az újságíróknak vagy azoknak a laikusoknak, akik már látták? Jó vagy rossz film lett? Érdemes-e jegyet váltani rá?

Őszintén mondom, örülök annak, hogy nem a sajtóvetítésen néztem meg a Hadik-ot, egy levegőt szívva azokkal a besavanyodott firkászokkal, akik már egyáltalán nem az élmény, a szórakozás miatt mennek el filmeket nézni, előítéletekkel és megvetéssel ülnek be a magyar alkotásokra, és az első másodperctől kezdve azt nézik, hogy mibe köthetnek bele - tisztelet a kivételnek, MINDIG tisztelet a kivételnek! Jómagam az ország első közönségtalálkozós vetítésén, a soproni Elit moziban láttam a Hadik-ot, és örömmel láttam, hogy milyen vegyes korosztály váltott még jegyet rá. A közönség soraiban helyet foglalt például egy hagyományőrző huszáregyesület vezetője, hivatásos katonák, mellettük 10 év körüli gyermekek, kamaszok, egyetemisták, középkorúak és idősek.

^{(Szalma Tamás és Trill Zsolt a Hadik első közönségtalálkozós vetítésén. Fotó: Elit mozi Facebook)}

Amellett, hogy élvezettel néztem ezt az ambíciózus, szeretettel és alázattal teli hiánypótló filmalkotást, fél szemmel kitekintgettem a többi nézőre, hogy milyen reakciókat vált ki belőlük a produkció, és örömmel láttam, hogy mindenki önfeledten szórakozott és csodálattal nézte. Bal oldalamon egy édesanya ült a kislányával, aki csillogó szemekkel, mosollyal az arcán figyelte a szebbnél szebb lovakon vágtató huszárokat, jobb oldalamon pedig egy idős házaspár izgatottsággal telve figyelték, és kommentálták az eseményeket:

„Ez az! Gyerünk! Most megkaptad!”.

Tényleg azt láttam mindenkin, hogy szórakoztatta őket a Hadik, szerették a szereplőket, izgultak a sorsukért, a csatajeleneteknél feszült ámulattal nézték a huszárrohamokat, a humoros pillanatoknál egyszerre nevettek fel; mindezt pedig megkoronázta az, amikor a stáblista után hangos vastapssal köszönték meg az élményt.

Szikora János nevét mostanáig nem igen ismerhették a hazai filmkedvelők, hiszen eddig csak tévéfilmeket rendezett (Kaméliás hölgy, Anyegin, Ítélet és kegyelem), a Hadikkal azonban megcsinálhatta első mozifilmjét, amivel nemcsak megidézte a régi idők történelmi kalandfilmjeit, de bebizonyította, hogy még ma is van létjogosultsága ennek a műfajnak. A történelem legmerészebb huszárcsínyét feldolgozó alkotás hamisítatlan zsánerfilm, ami egyszerre idézi meg a Várkonyi-féle Egri csillagok-at és A kőszívű ember fiai-t, A három testőr-t és az Alain Delon főszereplésével készült Zorrót, de bizonyos szempontból a Gyalog galopp-ot és A Tenkes kapitányát is.

^{(Fotó: Vertigo Média)}

Érződik rajta, hogy az alkotók szerették volna visszahozni a 60-as, 70-es évek kalandfilmjeinek hangulatát, és úgy elmesélni Hadikék történetét, hogy az minden korosztály számára érthető és élvezhető legyen. Éppen ezért nem egy száraz, kétórás, dokumentarista produkciót akartak csinálni, hanem egy olyan, igaz történeten alapuló történelmi kalandfilmet, ami a műfajból adódóan magában hordozza a látványos akciójeleneteket, a humort, és az apró ferdítéseket. Ezek a ferdítések viszont semmiképp sem a történelemhamisításban keresendők, sokkal inkább a karakterek ábrázolásában, hiszen Nagy Frigyes királyt pont olyan karikatúraként jeleníti meg, mint az Egri csillagok Habsburg Ferdinándot. Frigyes már az első jelenetében nevetség tárgyaként tűnik fel, annak a röhejes porosz uralkodónak a képében, akin egész Európa nevetett, miután a huszárok rövid idő alatt elfoglalták a bevehetetlennek nevezett Berlint.

A Hadik egy izgalmas és látványos hőseposz a magyar huszárokról, akik mellett az urak és nemesek csak kicicomázott sajtkukacoknak tűnnek, olyan fontoskodó vezetőknek, akiket az ember legszívesebben az ágyúk elé küldene. A film nagy erénye, hogy telis-tele van szerethető karakterekkel, ami nyilván nem csak a szájukba adott dialógusoknak, hanem a remek színészeknek is köszönhető. Trill Zsolt tökéletesen alakítja Hadik tábornokot, a felelősségteljes vezetőt, aki nem hátrál meg a harcoktól, Szalma Tamás a tapasztalt, öreg lovast, Babochay Farkast, Molnár Áron pedig a szoknyavadász, hőzöngő ifjút, akihez egyébként az a jelenet is fűződik Berlin kapujánál, amiről a Gyalog galopp egyik híres jelenete jutott eszembe. Érdekes megnézni, hogy Molnár Áron karaktere miként viszonyul az osztrák "talpasokhoz", köztük a Szabó Győző által játszott Ried ezredeshez. Az ő párosukban jelenik meg az ellenségekből barátok-fejlődés, amihez hasonlót már több másik alkotásban is láthattunk - például A Gyűrűk Ura-filmekben Legolasnál és Gimlinél. Mellettük meg kell még említeni Reviczky Gábort is, aki ismét bebizonyította, hogy dialógusok nélkül, mellékszereplőként is képes ellopni a showt, de Mucsi Zoltán falatnyi felbukkanása is mosolyt csal az arcunkra. Természetesen a porosz oldalon is a magyar színészek krémje teszi tiszteletét, mint például az Üvegtigris-ből is ismert Horváth Lajos Ottó, vagy a von Bock-ot alakító László Zsolt, aki Huerta ezredeshez és Rochefort kapitányhoz hasonlóan a nagy ellenfelet testesíti meg, aki többször is szembekerül Hadikkal.

Mivel egy olyan történelmi kalandfilmről van szó, amiben kiemelt szerepet játszanak a harcok, fontos kérdés, hogy miként teljesít a Hadik ezen a téren. Akik nem látnak bele a filmgyártás költségeibe, el sem tudják képzelni, mekkora pénzbe kerülne, ha több ezer statisztát és több száz lovat kellene kivezényelni több forgatási napra, tetőtől-talpig jelmezben és fegyverben, éppen ezért sokan azt gondolhatják majd, hogy a Hadik is 50 emberrel akarja bemutatni Berlin elfoglalását. Az alkotók ügyesen próbálták megoldani, hogy az a sok statiszta, kaszkadőr, és hagyományőrző minél több embernek látszódjon a képen, és a látványosra koreografált harcjelenetek miatt nem is érdekel már minket az, hogy hány ember is bunyózott egymással. Gulyás Kiss Zoltán és a Marvel-filmek akciórendezője, Steve Dent tényleg a maximumot hozták ki a harcjelenetekből, de muszáj említést tenni arról, hogy a színészek is mekkora munkát fektettek ebbe az egészbe.

^{(Fotó: Vertigo Média)}

Akárcsak az Egri csillagok-nál, Trill Zsolték is sokat edzették magukat a vívásban, a bunyózásban, és a lovaglásban, hogy minél kevesebb jelenetben kelljen őket helyettesíteni, vagy gépesített pacikra ültetni. A közönségtalálkozón egyébként a két főszereplő elmondta, hogy bár a forgatás nem volt veszélytelen - főleg, amikor a sziklás hegyekben forgattak -, a stáb annyira vigyázott rájuk, hogy Szalma Tamás is csak akkor sérült meg egy kicsit, amikor nem igazi lóra ültették fel.

A Bécsből Berlinbe, napokig tartó, óvatos menetelés során lenyűgöző felvételeket láthatunk, de szívesen láttam volna ezek között olyan jeleneteket is, amik bizonyos karakterek kapcsolatát mélyítették volna, vagy jobban átadták volna az osztrák talpasok és a magyar huszárok közti ellentéteket és konfliktusokat. Ez az apró hiányosság viszont nem vesz el semmit az élményből, ugyanis a Hadik tényleg egy olyan filmalkotás, amit mindenki szeretettel és alázattal készített. A fantasztikus képi világ mellett a látvány, a zene, de még a jelmezek - a huszárok viselete nem mezei jelmezek, hanem posztóból készült reprodukciók -, és a fegyverek is szépen ki vannak dolgozva, és mint azt a főszereplőktől megtudhattuk a vetítés után, minden részlegnek volt külön szakértője, de történészek is segítették a munkát, hogy minél korhűbb és hitelesebb alkotás születhessen.

Maga a Hadik egy igen fontos mérföldő a magyar filmgyártásban, hiszen eszünkbe juttatja, kik is voltak azok a magyar huszárok, akiknek már a hírétől is sokakban megfagyott a vér, akik viseletét és harcmodorát egész Európában tisztelték és emlegették. Ez egy igazi hőseposz, mondhatni a magyar "szuperhősfilm", hiszen a huszárok igazi hősök voltak. Szikora János lenyűgöző történelmi kalandfilmjére megéri jegyet váltani, és mindenképpen érdemes a gyerekekkel is megnézetni, hogy ne csak Amerika kapitányban is Vasemberben, hanem a magyar huszárokban is meglássák a hősöket. Ez az a film, ami után ismét huszár akar majd lenni minden kisgyerek, de nemcsak nekik nyújt emlékezetes élményt, hanem korosztálytól függetlenül mindenkinek, aki szerette a 60-as, 70-es évek kalandfilmjeit.