Exkluzív interjú a magyar mémkirállyal, a moziimádó ÁJEMDIBI-vel

Már évek óta az ÁJEMDIBI a legnépszerűbb magyar, filmes tematikájú oldal a Facebookon. Jelenleg is több, mint 78 ezren követik az alkotó napi több alkalommal is fel-felbukkanó bejegyzéseit. A csak gyakran ’Dibinek becézett mémgyáros gyakran foglalkozik közéleti témákkal, aktuális eseményekre reagál. Sőt, mozis poénokkal akár szeretteinket is felköszönthetjük, ha meg tudjuk győzni. Nekünk sikerült elérni, hogy egy mélyebb beszélgetés során feltárja a részleteket, melyek az egész márka megszületéséhez vezettek. Az egyébként roppant titokzatos művész pedig soha nem látott közvetlenséggel tárulkozott ki különleges pályafutása során először.

Promotions: Mikor indult az ÁJEMDIBI? Mikor kezdett el igazán fellendülni? Mindig is egyedül csináltad?

Valamikor 2012-ben jött a gondolat, éppen Pesten laktam akkoriban, és a barátaim vetették fel az ötletet, hogy el kéne kezdenem blogolni, mert olyan jó velem beszélgetni a filmekről, hogy biztosan mások is kíváncsiak lennének rám. Totál hülyeségnek tartottam az ötletet, de 2012 év végén beregisztráltam a blog.hu-ra. A név Tyler Durden volt legelőször, mivel mindig is valamiféle ellenkultúrának szántam, hogy az ellentétje legyen annak, amit akkor filmes oldalnak hívtunk. Szókimondó, kemény, akár alpári. Aztán pár napon belül megváltoztattam a nevet, így lett Ájemdibi, ugye az IMDb híres weboldalának fonetikus leírása. És nem, nem igazán volt más ötletem a nevére. Bármily meglepő, nagyon sokan nem tudják honnan ered. Aztán elkezdtem írni cikkeket filmekről, amiket senki nem olvasott, mivel még a családom se tudta, hogy mibe kezdtem bele. Az első cikkemet hárman olvasták 3 hónap alatt! Szóval igazi sikertörténetnek indult a sztori. Úgy 2014-re pár ezres biztos olvasótábora volt, és nekem nagyon jót tett, hogy munka után hobbiként azzal foglalkozhattam, ami mindig is érdekelt. És persze közben megtanultam kicsit írni is, mert sosem írtam előtte. 2015 körül profilt váltottam, és inkább a mémek felé fordultam, ekkor jött a Facebook oldal. És úgy 2018-ra lett igazán meghatározó, látható. Mindig is egyedül csináltam, ez az én pici szerelemgyerekem. Aki már 11 éves! Basszus, most esett le, ahogy beszélek neked róla!

Promotions: Pár évvel ezelőtt volt egy Harry Potter hét, ami aztán hónappá hízott. Sőt, emlékeim szerint még annál is tovább. Ez egyfajta önreflexió volt, a magánéleted volt kihatással a munkára, vagy troll gesztus a közönség felé? 

A Harry Potter hét körülbelül két hónapig tartott. A bátyám gyerekei nyaraltak nálunk, és kitalálták, hogy nézzük végig együtt az összes Harry Pottert. Mivel mindennap csak erről szólt, ezért jött az ötlet, hogy akkor miért ne lehetne az oldalon is Harry Potter napok? Aztán a napok hetekké dagadtak, a hetek meg hónapokká. Végül troll gesztus lett, mindig ment a sírás kommentekben, hogy miért csak Harry Potter mémek vannak, ezért mindig tettem rá még egy lapáttal. Az elején nagyon szórakoztató volt, még a gyerekek is beszálltak a mémelésbe, nagyon nagy élmény volt. Az már kevésbé, hogy közben bent játszottak és beleállítottak egy íjat a szép nagy tévémbe! Meg aztán két hónapig mindennap Harry Pottert nézni se volt egyszerű, azóta se láttam egyben egyik részt sem!

Promotions: Mindenkinek vannak kedvencei. Neked melyik a legkedvesebb alapanyagod egy-egy vicces kép elkészítéséhez?

A Gyűrűk ura nagyon-nagyon hálás alapanyag mémek szempontjából, de az a jó ebben az egészben, hogy én tényleg mindent is szeretek. Marvel, DC, Gyűrűk ura, Potter, Star Wars, sci-fi, vígjáték, kaland, akció, horror, tényleg mindenevő vagyok. A visszatérő mémek a szívemhez nőttek, mint az Amerika kapitányos liftes mém, Wong báttya, vagy amikor Jules Winnfield azt mondja, hogy “ez aztán a f@sza...”.

Promotions: Volt már olyan film, amelyen nem találtál fogást? Vagy van olyan alkotás, amelyről nem illik mémeket szülni?

Én szülnék mindenről, de nekem sokszor a humor ott kezdődik, ahol másnak véget ér. De nincs olyan film, amiből nem lehet mémet csinálni. De az nem árt, ha ismert filmről van szó, egy művészfilmből hiába készül egy jó poén, a legtöbb ember nem ismeri a kontextusát, és akkor nem működik a dolog.

Promotions: Ugyan néha próbálsz nem pol-korrekt dolgokat is, ezekkel valóban nagyon óvatosnak tűnsz. Tartasz Zuckerberg bácsi mindent látó szemeitől, vagy csak jobb a békesség elve mentén munkálkodsz?

2023 van, online térben nem lehet mindenről beszélni. Egyre jobban nem lehet. Főleg nem lehet mindenből viccet csinálni. Ilyen korban élünk, folyamatosan szűkül a kör, nincs olyan hónap, hogy Zuckerbergék nem szednek le valami régebbi posztot, és sok esetben büntetnek is érte. Az igazság az, hogy vagy az ő szabályaik szerint játszol, vagy előbb-utóbb mész a levesbe. De ugyanezen okokból nem készülnek manapság igazán jó vígjátékok sem, egész egyszerűen nem lehet egy olyan filmet elkészíteni most, mint amilyen a Trópusi vihar. A humor halála, ha előtte azon kell gondolkoznod, hogy ezt most lehet-e, vagy sem. Én is észreveszem magamon, hogy hiába van egy jó ötletem, és felnevetek magamban, az agyam egyből átfuttatja az öncenzúrán, és ha azon megbukik, akkor nem megy ki. Sajnos egyre több az ilyen.

Promotions: Gyakran kapsz leveleket azzal kapcsolatban, hogy lennének az adminjaid?

Vannak ilyen megkeresések, hogy lennének adminok, de még szeretném egyedül csinálni. Persze így is van egy kör, akik rendszeresen küldözgetnek mémeket, és ezekből szoktak kikerülni az oldalra szép számmal.

Promotions: Gyakran kíváncsiak a követők a valós kilétedre?

Persze. Ilyenkor elárulom, hogy férfi vagyok, és hetero, úgyhogy srácok, ne küldjetek több p@csfotót, köszönöm! Jó, Henry Cavill kivétel...

Promotions: Melyik volt életed első moziban látott filmje? És a legutóbbi? Szoktál kapni tiszteletjegyeket? Vagy ennél valóban titkosabb a személyazonosságod?

A szüleim már egész kis koromban, 3-4 évesen gyakran vittek moziba, vagyis olyan moziba, amit hétköznap kultúrotthonnak hívtak. Falun éltünk, és én most is vidéki vagyok. Nem annyira, hogy szédüljek az aszfalton, de annyira igen, hogy rendszeresen felcseréljem mondjuk írás vagy beszéd közben a nálam-tőlem szavakat, meg ilyesmi. Ez van, sorsod borsod. A filmekre visszatérve, az első mozis nagy emlékem a Terminátor első része, apámmal ebben a falumoziban ottmaradtunk a Hupikék Törpikék délutáni matinéje után, és emiatt a mai napig félek Arnoldtól, ha a Terminátor első részében látom. A másodikban meg mindig megkönnyezem a végén, és talán emiatt a kedvenc rendezőm James Cameron. Igazi “mozi” moziban Tim Burton Batmanjét láttam vagy hétévesen, hatalmas élmény volt, imádtam Jack Nicholson Jokerét, zseniális, ahogy félsz tőle, de nem bírod nem nézni, látnod kell, és közben fosol tőle, de meg is nevettet. Legutóbb a Hangya harmadik részét láttam moziban, egyáltalán nem olyan rossz, mint aminek beállítják, persze nem is nagyon jó, de azért a popcorn meg a jegy árát bőven megérte.

Sajtóvetítésekre hívtak, de nem mentem, ezért már nem hívnak.  A személyazonosságom nem titkos, elég sokan megismertek már, de nem is verem nagydobra.

Promotions: Vannak távlati terveid ’Dibiként? Lehet egyáltalán komolyabb álmokat építgetni ilyen területen?

Hát már az is egy valóra vált álom, ami most van, de persze vannak távlati célok. Például már több mint egy éve azon rágom magam, hogy elkezdjem-e a saját arcommal csinálni ezt az egészet. Vannak lehetőségek közönségtalálkozókra, vannak mozik, amik szeretnék, ha lennének náluk ájemdibis vetítések, ami egyrészt vonzó, mert tök jó buli lenne, másrészt akkor hivatalosan is el kell kezdenem influenszerkedni, és nem tudom, hogy akarom-e. Aztán akár stand up-okban is fel lehetne lépni, ott legalább durván ki tudnám engedni a gőzt, mert nem lenne cenzúra. Hívtak már előadást tartani főiskolákra, egyetemekre, ami elég vicces. Maradjunk annyiban, hogy én egyikbe se jártam. De többet kellene írnom is, lehet jó lenne egy saját weboldal, több videós kontent se ártana, meg jó lenne készíteni egy filmet. Mert miért ne? Szóval van egy csomó út, amelyiken tovább indulhatok, és egyik se tűnik rossznak. Csak ezt a celebkedést kellene valahogy kikerülni, mert nagyon nem vonz, és nagyon úgy néz ki, hogy nem lehet megúszni, mindenki saját magát építi márkaként. Bevallom, nagyon élvezem azt, hogy ha elmegyek egy társaságba, és ott ájemdibiről beszélnek, akkor nem tudják, hogy én vagyok az.