Több millióan imádták a világban Albus Dumbledore-t, a saját gyerekei mégis orbitálisan nagy kokainosként emlékeznek rá

Az, hogy mit érzékeltünk a Harry Potterből, amikor beszippantott minket az a világ, egyáltalán nincs összhangban azzal, ami a felszín mögött történt. A színészek zöme kimondottan gyerek volt, kiskorúak, akik a stábtagok és e történet tekintetében nőttek fel: arról nem is beszélve, hogy eléggé nehezen lehet feldolgozni a hirtelen ránk zúduló változást. Az egyik pillanatban még éled a szokványos, hétköznapi gyerekéletet, a másikban pedig már mindenhol felismernek téged és az összes média címlapján szerepelsz. Ha ezeket vesszük alapon, akkor nem lehet csodálkozni, hogy a Harry Potter színészei olykor-olykor jobban megzuhantak a kelleténél: bár az is igen relatív, hogy mi számít a kelleténél nagyobb megzuhanásnak, hiszen egymás poklait nem könnyen érthetjük meg.

Sokat foglalkozik Harryékkel még mindig a média, mert ők is sokat adnak magukból. Itt most a saját belső megnyílásukra és őszinteségükre gondolok egy-egy adott tabunak számító témában. Volt hír, hogy az egyik főszereplő az alkoholba menekült, ahogy azt is lehet sejteni, hogy a legtöbbjükben még mindig megtalálhatóak önértékelési és önbizalomhiányi gondolatok.

Azonban most a mindenki által szeretett varázslóiskola igazgatójáról derültek ki dolgok: milyen is volt a hétköznapi családi életben Albus Dumbledore, vajon milyen családapa és férj volt az, akiről egy világ azt gondolta, hogy az egyik legjobb ember a Földön? Hogy egyszerre szigorú, egyszerre vannak rossz intézkedései, de aztán a végén mindig kiderült, hogy igazából a szeretet és az aggódás vezette őt.

A Dumbledore-t alakító Richard Harris 2002-ben hunyt el, 72 évesen. Majd létrejött róla egy dokumentumfilm, ami a „The Ghost of Richard Harris" címet viseli és erős tükörfordításban annyit jelent, mint Richard Harris szelleme. Adrian Sibley rendezte, és november 19-én vetítették a Sky Arts brit TV-csatornán.

Ebben a dokumentumfilmben olyan dolgokról volt szó, hogy Harris hogyan járta meg a poklot, hogy mennyire szerencsétlen volt a szerelemben. Arra lehet következtetni - bár egyáltalán nem lesz mentség -, hogy a kábítószer nála is menekülés volt saját maga, és az éppen aktuális élete elől.

„A színész fiatalabb éveiben vadember hírében állt, aki nem mellesleg nőcsábász és hirtelen haragú volt, illetve sokat ivott. Állítólag azt követően, hogy 1969-ben elváltak első feleségével, Elizabeth Rees-Williamsszel, hétnapos tivornyázást tervezett, amihez egy magánrepülőgépet is bérelt. Nem volt jó állapotban, veszekedett a barátaival és a rendezőkkel, illetve rámozdult egy apácára is"

– foglalja össze a The Sun, és utánuk magyar médiafronton először az Index írta meg ezt a friss történetet. S ezt még maga a színész is elismételte egy nagyon régi interjújában:

„Nem ismerek mértéket. Az első italomnak ellenállok, de a másodiknak már nem. Amikor ittam, nyakaltam az alkoholt. Amikor kokainoztam, túl sokat drogoztam. Amikor szerelmi hőstetteimet vittem véghez, csak úgy faltam a nőket."

A Sibley által rendezett dokumentumfilmben Harris gyerekei is megszólalnak és ettől lesz kíméletlen az egész. Egyrészt elgondolkodom ilyenkor azon, hogy miért van szükség ennyire elárulni egy embert, aki ráadásul már nincs köztünk a Földön, másrészt pedig:

„Bementem a hálószobájába, olyan volt, mint egy jelenet A sebhelyesarcúból. Ledobta a kokaint a szőnyegre, ami azonnal szertehullott, az arca a kellős közepén volt. Kiszámíthatatlan alak volt"

– hangzik el a legfiatalabb fiától, az 59 éves Jamietől az erős vád, amiből érződik, hogy nem éppen pozitív véleménye van az édesapjáról. Ezt azonban a filmben Jamie testvérei is tanúsítják, mármint hogy volt olyan, amikor előttük, szószerint a szemük láttára nyúlt a kábítószerhez.

A már idős gyermekei úgy emlékeznek vissza az apjukra, mint aki soha, vagy igen nehezen tudta visszafogni a dühét és az indulatait. Annak ellenére sem, hogy az utolsó éveiben elvileg már sikerült búcsút mondania a károsszenvedélyeinek. A dokumentumfilmben egyébként az is feljön, hogy amikor épp megkapta Dumbledore szerepét a Harry Potter-filmekben, akkoriban,

70 éves korában egy kocsmai verekedésbe került.

Annak ellenére, hogy indulatos volt s akár menekült a drogokba és lehet, hogy nem volt egy mintaapa, de az is elhangzik Jamiéktől, hogy az apjuknak rendkívül nagy volt az életszeretete és egészen biztosak benne, hogy még nem akart meghalni.

Az, hogy valaki miért nyúl kábítószerhez vagy egyéb tudatmódosítószerekhez, azt csak saját maga tudhatja: régi traumák, amiken átment vagy épp nem ment át gyerekkorában, de ott vannak a kimondatlan és észrevehetetlen transzgenerációs traumák is, amiket akarva-akaratlanul hurcibálunk magunkkal. A hirtelen rázúdoló népszerűséggel sem biztos, hogy tudott mit kezdeni, amit a Harry Potter-filmek jelentettek neki, vagy épp az, hogy a szerelemben nem igazán volt soha szerencsés, ez is kiderül a filmből.

12 év házasság után vált el Elizabeth Rees-Williamstől. A válás után Harris magánrepülőgépet bérelt, hogy egy héten át tartó ereszd-el-a-hajam bulira induljon Európa-szerte. Vele volt egy sajtófotós is, akinek kimondottan az volt a feladata, hogy bármi is történjen az úton, de rögzítse.

Csak két szélsőséget írnék erről az útról: hamburgi brodélyház és egy amerikai apácával való beszélgetés.