Keresés

Elérhetőségek

Központi e-mail cím
info [kukac] promotions.hu

Szerkesztőségi e-mail cím
szerk [kukac] promotions.hu

Ügyvezető
maxi@promotions.hu

Programok beküldése
programok@promotions.hu

Nem hiszed el! Milliomos lehetett a lázadó költő Petőfi Sándor

Nem hiszed el! Milliomos lehetett a lázadó költő Petőfi Sándor

Zene, Film & Kultúra

Nem hiszed el! Milliomos lehetett a lázadó költő Petőfi Sándor

Zene, Film & Kultúra

Promotions 12:12

Ha nem esik el a szabadságharcban, gazdag emberként élhette volna életét.

A képzeletünkben úgy él Petőfi Sándor, mint az 1848–49-es forradalom és szabadságharc lánglelkű, ám folyton nyomorgó költője. Rövid életének nagyobbik része valóban szegénységben telt el, de éppen akkor kezdett el volna futni vele a szekér, amikor a Habsburgok és oroszok elleni harcok kirobbantak.

Miután Debrecenben eltöltött egy hosszú, zord és keserves telet, Petőfi 1844 februárjában gyalog indult el Pestre. Tipikus kép, pedig akkoriban már országszerte ismert és népszerű volt, és ezt út közben is számtalanszor megtapasztalhatta.

Vörösmarty segítségével aztán számos versét sikerült kiadatnia, és ezzel tekintélyes summára tett szert. Petőfi ráadásul 1844-ben írta meg híres elbeszélő költeményét, a János vitézt (mindössze egyetlen hét alatt), amiért 100 akkori forintot kapott. Ez mai értéken nagyjából 250 ezernek felel meg, amint azt Dr. Juhász István összefoglaló munkájából megtudhatjuk.

Petőfi 1846-ban aztán ismét szorgosan termelte a verseket (és ezzel a bevételeket), A hóhér kötele című, ma már kevésbé ismert regényéért például 150 forintot (azaz 380 ezret) kapott. Ezek jó kis mellékes jövedelemnek számítottak a Pesti Divatlapnál összekapart segédszerkesztői fizetése mellé.

Szeptemberben aztán Nagykárolyban megismerkedett nagy szerelmével, az akkor 18 éves Szendrey Júliával. A lány apja nem volt elragadtatva a „csóró” költőtől, de végül belenyugodott a frigybe, és a pár 1847 szeptemberében összeházasodhatott.

A híres Petőfi-fénykép (szakkifejezéssel: dagerrotípia) azonban még nem Júlia számára készült. A költő 1845 nyarán vette rá magát, hogy leüljön barátja, a színész Egressy Gábor masinája elé, amelyet az a párizsi útja során vásárolt magának.

Egy felvétel elkészítése akkor hosszú-hosszú ideig tartott, a végtelennek tűnő exponálási időt pedig az alanyok csak úgy tudták kivárni, ha egy speciális székbe ültették őket. Ennek karfája látszik Petőfi könyökénél, de hátul egy (szemből nem látható) támasz a fejét is tartotta.

A dagerrotípia ára akkoriban 2 forint (vagyis 5 ezer mai forint) volt, vagyis nem eget rengető összeg. A költő a képet akkori szerelmének, az előkelő birtokos családból származó Mednyánszky Bertának szánta, a zord apa azonban levélben utasította el az eljegyzési kérést.

Talán ez a csalódás is szerepet játszott abban, hogy a rengeteg kudarcot átvészelni kénytelen Petőfi 1846 júniusában eladta összes verseinek kiadói jogát Emich Gusztávnak. 500 pengő forintot kapott érte, amivel bizony milliomos lett, hiszen ez mai értéken bő 3 milliót jelentett.

Vagyonos emberként kérhette meg tehát Szendrey Júlia kezét, ráadásul 1848 januárjában újabb szerződést kötött Emich Gusztávval. Ez már – több részletben – 3500 forintról (közel 22 millióról) szólt, ha tehát a szabadságharcban nem esik el, Petőfi alighanem gazdag emberként élhette volna le életét.

Borítókép: Profimedia

Legolvasottabb hírek

Legújabb galéria