Arnold Schwarzenegger a legjobb filmjével bukta a legnagyobbat

Arnold Schwarzenegger a '80-as évek végén, '90-es évek elején megállíthatatlan volt a Terminátor, Kommandó, Predator, Ikrek, Total Recall – Az emlékmás, Ovizsaru és egyebek között a Terminátor 2. - Az ítélet napja lehengerlő sikereinek köszönhetően. Ezek után elhatározta, hogy kicsit jobban belefolyik a filmgyártásba, és életében először a színészkedés mellett producerként is próbára teszi magát egy különleges projekt kedvéért: szárnyai alá vette Az utolsó akcióhős című alkotást, ami egy olyan kölyökről szól, aki egy mágikus mozijegynek köszönhetően belecsöppen a Schwarzenegger által alakított Jack Slater egyik akciófilmjének világába, és valahogy vissza kell jutnia a saját valóságába, mielőtt baj történik.

Megszületik Az utolsó akcióhős

Az utolsó akcióhős Zak Penn és Adam Leff által írt forgatókönyve nagyon megnyerte Arnie-t, ugyanis az egész történet a mindent túlélő, végtelen tölténnyel rendelkező, kigyúrt akcióhősök, és a tipikus, robbanásokkal telenyomott akciófilmek szándékos, rendkívül kreatív, vicces, és zseniális kifigurázása volt – szóval pont annak a műfajnak és jelenségnek ment neki, aminek akkoriban Arnold Schwarzenegger volt az egyik legnagyobb, legismertebb arca.

Schwarzenegger meg is találta a tökéletes rendezőt John McTiernan személyében, akivel előtte a Predatorban dolgoztak együtt, ráadásul a Die Hardot is ő készítette. Egyedül az volt a gond, hogy kicsit gyengének találták az akciójeleneteket, ezért felkérték a Halálos fegyver-széria íróját, Shane Blacket (aki amúgy színészként szerepelt a Predatorban), hogy tegye rendbe a forgatókönyvet – így végre minden adott volt, hogy elkészülhessen Arnie következő, minden eddiginél személyesebb, és nagyobb dobása.

_{Kép: Az utolsó akcióhős forgatása / Profimedia}

Az utolsó akcióhős 85 millió dollárból készült, ami most is elég soknak számít, de akkoriban kifejezetten hatalmas összeg volt, szóval Arnold mindent beletett, amit csak lehetett, és vakon bízott a sikerben – ezt bizonyítja az is, hogy még a világűrben is reklámozták a filmet, ráadásul direkt úgy csinálták meg, hogy ne legyen felnőtt korhatáros, így a fiatalok is meg tudják nézni, hátha az nagyobb bevételt generál.

A forgatás sajnos nem úgy zajlott, ahogy kellett volna, ugyanis annyira elcsúsztak, hogy a premier előtt egy héttel még tartottak a munkálatok – de hiába mondták, hogy el kéne halasztani a bemutatót (főleg annak tudatában, hogy az elsöprő erejű Jurassic Park is akkoriban jött ki), a stúdió ragaszkodott a dátumhoz, így gyakorlatilag halálra ítélte a filmet.

Arnold Schwarzenegger bukása

Az utolsó akcióhős csúfos, 15 millió dolláros bevétellel nyitott, és végül mindössze 50 milliót sikerült összekaparnia az amerikai mozikban, amihez hozzájött még 87 millió nemzetközi bevétel, de ezzel együtt is óriási bukásnak számított.

Ez olyan szinten megtörte Arnold Schwarzenegger sikerszériáját, hogy a színész a mai napig úgy gondolja, ez a film indította el karrierjét a lejtőn, hiszen nagy kockázatot vállalt, de az eredmények alapján végül elbukott producerként, és filmsztárként is, szóval nemcsak anyagi, hanem lelki vonzata is volt ennek – ráadásul a rendező is akkorát csalódott, hogy egy ideig visszavonult a negatív kritikák miatt.

_{Kép: Arnold Schwarzenegger Az utolsó akcióhős című filmben / Profimedia}

A premier után sokáig boncolgatták, hogy vajon mi lehetett a kegyetlen leszereplés oka, és a legtöbben arra jutottak, hogy a rossz időzítés mellett leginkább az volt a probléma, hogy az akkori közönségnek egyáltalán nem tetszett, hogy Arnold Schwarzenegger bohócot csinál magából, és megalázza azt a műfajt, ami igazán ismertté tette őt – egyszerűen nem voltak felkészülve erre az emberek.

Feltámad hamvaiból Az utolsó akcióhős: mestermű a múltból!

Az idő viszont igazán kegyes volt, ugyanis mára rengetegen egyenesen mesterműként tekintenek Az utolsó akcióhősre, ami nem csupán meghaladta a korát, de még mai fejjel is közel tökéletes film – sőt, Arnold Schwarzenegger legjobb munkájaként emlegetik manapság.

Az aktuális közönség már tudja értékelni az alkotás zsenialitását, hiszen annyi különlegesség van Az utolsó akcióhősben, hogy azt szinte lehetetlenség felsorolni. Már maga az ötlet is fantasztikus, hogy Jack Slater egy olyan karakter, aki nem tudja, hogy egy klisés, helyenként gagyi akciófilmben él, ráadásul még a filmen belül is Arnold Schwarzenegger alakítja őt, szóval bizsergetően meta az egész.

Jack Slater csillogó-villogó világában természetesen kapunk pár erőltetett beszólást, elnagyolt akciójelenetet, logikátlanságot, őrültséget és indokolatlan pusztítást, de minden élvezetesen van tálalva, mert érezni, hogy egy pillanatra sem veszi komolyan magát a mű – sőt, pont az a cél, hogy már-már komikus legyen az összhatás, pedig akkoriban tényleg pontosan ilyen filmek tornyosultak a videótékák polcain.

A gyerekfőszereplő, Danny (Austin O'Brien) valóságában viszont minden mocskos, sötét és ijesztő, ezért is olyan izgalmas, mikor átjut ide Jack Slater és az alkotás főgonosza, Benedict (Charles Dance), akik hamar felfogják, hogy tényleg két különböző helyről van szó:

míg a saját világukban gond nélkül be lehet törni egy üveget, a halálos sebek csak karcolások, és sosem fogy ki a lőszer, addig itt fájnak a sérülések, és bizony újra kell néha tölteni a pisztolyt.

Jó látni, ahogy Schwarzenegger a saját munkásságán poénkodik (ráadásul remekül), és csak úgy lubickol Jack Slater szerepében. Ez a figura a sekélyessége ellenére (vagy pont, hogy amiatt) elég menő és megnyerő, de az új élmények sokasága, és a valóság őt is kidolgozottabbá teszi, ahogy haladunk előre, így a film végére megjelenik az emberi oldala, és ezzel együtt az érzelmek is.

Austin O'Brien a nagydumás kölyök szerepében meglepő módon nem idegesítő, hanem helyenként kifejezetten mókás, a Trónok harcából ismert Charles Dance pedig a kedvelhető gonoszként egyenesen brillírozik. Az viszont felfoghatatlan, hogy rajtuk kívül milyen színészek tűnnek fel a filmben legalább 1-2 másodpercre: Sharon Stone, Chevy Chase, Jim Belushi, Jean-Claude Van Damme, Ian McKellen, Anthony Quinn, Tom Noonan, F. Murray Abraham, Robert Patrick és többek között Tina Turner is tiszteletüket teszik, bár a legtöbben ezzel csak szívességet tettek Schwarzeneggernek.

Egészen lehengerlő, ahogy egy akciófilm bemutatja, hogy az akciófilmek mennyire elrugaszkodnak a realitás talajától csupán azért, hogy mi jól szórakozzunk – mi pedig ezen is rohadt jól szórakozunk.

Az utolsó akcióhős: az örök klasszikus

Az utolsó akcióhős egy olyan alkotás, ami úgy újítja meg az akciófilmek műfaját, hogy közben az összes klisét ellövi – és ha ez nem teljesítmény, akkor semmi.

A film utólagos sikere leginkább annak köszönhető, hogy az emberek rájöttek arra, hogy Arnold Schwarzenegger és John McTiernan legfőbb célja az volt, hogy a közönség jól érezze magát. Az már csak hab a tortán, hogy közben az összes akciófilmet porig alázták, és olyan szinten túlszárnyalták a konkurenciát, hogy évtizedeknek kellett eltelnie, hogy valaki a közelükbe érjen.

Az utolsó akcióhős tele van izgalommal, poénnal, emlékezetes pillanatokkal és karakterekkel, és még a története is egyedi. Agymenés az egész, de a legjobb fajtából, így ha egyszer beszippant, többé nem ereszt, és örökké a nézővel marad, mint egy kivételes, speciális élmény, ami megismételhetetlen. Arnold Schwarzenegger sose volt ilyen jó, így ennek a filmnek mindenképp ott a helye a legjobb munkái között – már csak azért is, mert pontosan tudja, hogy mi akar lenni, ráadásul ilyen élvezetesen még sosem keverte semmi a humort, akciót és a szatírát.