Gonosz csoda: ilyen címmel nem csoda, hogy egy pocsék horrorfilmet kaptunk – kritika

Kezdjük azzal, hogy a magyar fordítók megint alkottak, hiszen nem tudni, hogyan lett a The Unholy (vagyis: A szentségtelen) itthon a pocsékul hangzó Gonosz csoda, de igazából nem is jött ki ez olyan rosszul, hiszen a hazai címadás igénytelensége tökéletesen jellemzi a film minőségét is – de mit is várhatnánk a legutóbbi Charlie angyalai, a Csingiling és az elveszett kincs, illetve az élőszereplős A szépség és a szörnyeteg kicsit sem tehetséges írójától, Evan Spiliotopoulostól, aki életében először a rendezést is bevállalta?

A Gonosz csoda alapötlete amúgy egész jó, hiszen érdekes a csodatévő lány esete, viszont hatalmas hibát követnek el a készítők azzal, hogy kicsit sem játszanak velünk: az első pillanattól kezdve tudjuk, hogy maga a gonosz van a megmagyarázhatatlan jelenségek mögött, pedig ha egy picit trükköztek volna, és hagynak minket találgatni, akkor máris jobb lenne az élmény.

Általában extra borzongást adnak a nézőknek azok a horrorok, amikben valamilyen szinten megjelenik a vallás, de itt sajnos csak nagyon felületesen érintik, miközben a lélekre ható félelemkeltés helyett kapunk pár rettenetesen gyenge, kiszámítható jelenetet, buta ijesztéseket és logikátlan döntéseket a szereplőktől – szóval ahol lehet, ott felidegesítenek minket, nehogy egy pillanatra is jól érezzük magunkat.

_{Kép: Gonosz csoda / Profimedia}

Jeffrey Dean Morgan (The Walking Dead, Odaát, Watchmen) alakítja a filmben az újságírót, aki az egész esetet dokumentálja, majd megpróbálja megfékezni, és szegény annyira nem tud mit kezdeni a pocsék forgatókönyvvel (ami rettenetes mondatokat ad a szájába), hogy még ő sem képes jó alakítást nyújtani, pedig ennél jóval többre képes – ugyanez érvényes William Sadlerre és Cary Elwesre is.

Leginkább azon csúszik el az egész film, hogy szinte minden snittnél a „gagyi” szó jut eszünkbe, mivel a démon a legtöbbször alaptalanul jelenik meg, mikor kedve tartja (és akkor is valami nevetséges dolgot csinál), néha éhes disznóként hörög, utána meg egy asztallal (nem vicc) meg lehet állítani – és nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy tényleg olyan ostobaságok történnek, hogy az valami hihetetlen.

A Gonosz csoda horrornak egyáltalán nem félelmetes, bármi másnak pedig komolyan vehetetlen. Kicsit sem szórakoztató vagy élvezetes, de legalább néhol hangulatos, viszont még ez sem menti meg attól, hogy egy kifejezetten rossz film legyen.

Aki szereti az egyszerű horrorfilmeket, az lehet, hogy egyszer meg tudja nézni, de ez sajnos egy óriási csalódás lett, amiben nincs se izgalom, se egyediség, se értelem. Nagy kár érte, mert ebből tényleg lehetett volna valami igazán jó is, de valószínűleg a rendező tapasztalatlansága és a határozott vízió hiánya miatt ez az alkotás elég durván megfeneklett.