Nő az ablakban: unalmas szenvedéspornó, amitől csak mi szenvedünk igazán - kritika

Veszélyes terep egy irodalmi mű adaptálása, ami gyakran komoly kihívások elé állítja az írókat. De akik rutinosak a szakmában, és értenek is hozzá, azok könnyedén megbírkóznak a feladattal, és egy rendkívüli adaptációval ajándékozzák meg a filmkedvelőket.

Kapásból eszembe jutott Alfred Hitchcock Psycho-ja, ami mérföldekkel jobb, mint az alapmű. Ez persze a ritkábbik eset, ha egy filmes adaptáció jobban sikerül, mint a könyv, ami az alapanyagként szolgált. Ebből is látszik, hogy nagyon sok múlik azon, ki írja át filmre az adott könyvet, mert elsősorban ezen áll vagy bukik a produkció sikere.

A. J. Finn 2008-ban megjelent Nő az ablakban című regénye egy kiváló alapanyagként szolgálhatott volna Joe Wright filmjéhez, de a forgatókönyv írása sajnos olyasvalakihez került, aki olyan távol áll a forgatókönyvírói szakmától, mint Uwe Boll a jó rendezéstől.

A dzsinnek valójában nem is olyan jófejek és mókásak, mint az Aladdinban? – kritika

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Tracy Letts-et leginkább színészi pályafutásáról ismerhetjük, szerepelt A nagy dobásban, A Pentagos titkaiban, Az aszfalt királyaiban, de még a Nő az ablakban-ban is, melynek forgatókönyvét ő maga írta. Hogy az forgatókönyvírói karrierjét illetően még eléggé zöldfülűnek számító Letts-et ki és miért bízta meg Finn regényének átírásával, azt nem tudom, de valószínűleg már tucatszor megbánta, hogy egy olyan ember kezébe adta ezt a komoly feladatot, aki egy értelmes dialógot nem tud írni, továbbá minden feszültséget, és izgalmat kinyírt a történetből, így aztán a fordulatokkal teli krimi-thrillerből és mély karakterdrámából egy lassú, unalmas, összefüggéstelen, és ostoba szenvedéspornót csinált.

Igaz, Pulitzer-, és Tony-díjas drámaíróként a szakma jeles képviselőjéről van szó, a színházi-, és a filmes világ olyan távol áll egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Nagyon ritka, hogy egy drámaíró jó forgatókönyvet tud írni; most is csak a Miss Daisy sofőrje jut eszembe, aminek forgatókönyvét saját színdarabjából, Anfred Uhry írta. Ebben az esetben viszont jól sült el a dolog, hiszen a film ugyanolyan zseniális lett, mint a darab. Na, de kanyarodjunk vissza a Nő az ablakban-hoz!

A történet szerint az agorafóbiás gyermekpszichológus, Anna Fox lakása ablakából kémleli a környéket. Egy nap betoppan hozzá szemközti szomszédja, akivel hamar összebarátkozik. A nő azonban rövidesen eltűnik, Anna pedig bűntényre gyanakszik. Amit látott, és amit sejt, fenekestül felforgatja amúgy is korlátok közé szorult életét.

A filmhez sikerült leszerződtetni fél Hollywoodot: a főszerepet az Oscar-díjra jelölt Amy Adams, míg a további szerepeket az Oscar-díjas Julianne Moore, az Oscar-díjas Gary Oldman, valamint a Marvel-filmekből ismert Anthony Mackie, és A Sólyom és a Tél Katonája hamis Amerika kapitánya, Wyatt Russell alakítja. A rendezői székbe pedig az a Joe Wright ülhetett, aki egyebek között olyan filmeket jegyez, mint a Büszkeség és balítélet, az Anna Karenina, vagy A legsötétebb óra.

Akik az életemre törnek: Angelina Jolie újra akciózik, de bár ne tenné – kritika

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Már csak a fent említett nevek miatt, és az óriási potenciált magában hordozó bestseller miatt is felkeltette az érdeklődésemet a Nő az ablakban, amit eredetileg 2019 októberében mutattak volna be, de a tesztvetítések után olyan negatív visszajelzéseket kapott, hogy pótforgatásokat kellett szervezni, hogy nézhetővé tegyék.

Aztán jött a világjárvány, és a film végül a Netflixen végezte. Nem is baj, mert így legalább nem az év mozis csalódása, csak az év Netflixes-, és talán az év streaminges csalódása lett. Persze a Netflixen több film is sorba állhatna ezért a címért, és még hol az év vége.

A Nő az ablakban eleinte még fenntartja az érdeklődésünket, de mire eljutunk az első érdemi történéshez, már azon kapjuk magunkat, hogy csaknem a játékidő felénél járunk, és eddig nem láttunk semmi mást, mint Amy Adams folyamatosan ismétlődő, végtelenül unalmas ”home office” kínlódását, és néhány kellemetlen szóváltást az alagsori bérlőjével, vagy a szomszéd fiúval.

Valaki a túloldalon: az év horrorfilmje valós eseményeket dolgoz fel - kritika

Olvass tovább...

Olvass tovább...

A cselekményben úgy követik egymást az események, mintha Tracy Letts egy bevásárlólistára írta volna fel, mi mit követ a történetben, majd odaadta volna Joe Wright kezébe, hogy tessék, rendezz belőle valamit. Hogy a film történései sokszor összefüggéstelenül, és kusza módon követik egymást, egyértelműen tükrözi a forgatókönyv történetmesélési és karakterúti hiányosságait. A cselekmény fordulatai és megoldásai nincsenek felépítve, minden csak úgy légből kapottan a néző elé van dobva, ráadásul olyan érdektelen módon, hogy az ember észre sem veszi, hogy éppen a film csúcspontját látja.

Persze nem csak a forgatókönyvíró a hibás, hogy a film ennyire élvezhetetlen és nézhetetlen lett. A rendezés is olyan hatást kelt, mintha egy SZFE-s vizsgafilmjét néznénk, az operatőri munka pedig egyenesen katasztrófális a sokszor megmagyarázhatatlanul irritáló és amatőr kamerabeállítások és mozgások miatt.

Ugyan a szereplőgárdán és a regényen nem múlt volna a siker, a Nő az ablakban akár az év filmje is lehetett volna, de a hozzá nem értés és a nemtörődömség miatt csak egy értékelhetetlen és élvezhetetlen adaptáció lett, amire egyik A-kategóriás színész sem lehet büszke, és amit kínszenvedés végignézni.