Az igazság bajnokai: Mads Mikkelsen megmutatja, hogy a dánok is be tudnak keményíteni, ha kell – kritika

Az igazság bajnokai című alkotásban egy tömegbaleset következtében meghal a katonaként tevékenykedő Markus (Mads Mikkelsen) felesége, de a lányuk szerencsére túléli a tragédiát. Nem sokkal később megjelenik az életükben három férfi, akik szerint nem balesetről volt szó, hanem valójában merényletről, ezért összefognak, hogy igazságot szolgáltassanak, de persze hamar elfajulnak a dolgok – ez úgy hangzik, mint egy tipikus akciófilm, igaz? Pedig nem az.

Az Ádám almái, Zöld hentesek és egyebek között a Gengszterek fogadója zseniális rendezője, Anders Thomas Jensen visszatért, és most egy elég kemény művet hozott nekünk, de természetesen a rá jellemző humort sem hagyta ki belőle – és pontosan ez Az igazság bajnokai legnagyobb baja, ugyanis egyáltalán nem illik össze a kettő a rossz időzítések és az aránytalanság miatt.

Néhol határozottan zavaró a különböző történetszálak és stílusok egymás mellé erőltetése: kapunk egy durva bosszúálló thrillert, amiben fröcsög a vér; láthatjuk egy mókás, gondokkal küzdő baráti társaság kialakulásának keserédes meséjét; és végül elénk tárul a feldolgozhatatlan gyász szívszorító drámája is egy apa-lánya kapcsolat árnyékában – de mindezt úgy, hogy egy percen belül akár mind a három jelen lehet, ami nagyon furcsa élményt ad.

_{Kép: Az igazság bajnokai / Profimedia}

Ettől függetlenül mindegyik altörténet igényes és profi a maga módján, csak nagyon nehéz fogást találni érzelmileg egy jelenetsoron, amiben először idiótán poénkodnak, majd könyörtelenül gyilkolnak, aztán mélyen lelkiznek és végül megint barom módjára hülyéskednek egészen addig, míg valakit fizikailag/verbálisan nem bántalmaznak. Mindig megtörik valamivel az adott pillanatot, így sosem vagyunk igazán benne.

A színészek fantasztikus munkát végeznek, Mads Mikkelsen is egy igazi állattá fajult a szerep kedvéért, szóval nem rajtuk múlik az alkotás sikere, hiszen ők ha kell, tudnak viccesek, komolyak és brutálisak is lenni. Csak ez olyan sűrűn váltakozik, hogy elvesz egy kicsit az élvezetből.

Az igazság bajnokai összességében egy egész jó film, csak nagy a káosz benne, mert vígjátéknak túl erőszakos és komor, akciófilmnek túl humoros és érzelmes, drámaként pedig lehetetlen nézni az összevisszaság miatt, ami nemcsak érzelmileg, de történetileg is jelen van az alkotásban.

Az biztos, hogy ez egy elég egyedi mű, amit nem igazán lehet máshoz hasonlítani, de valószínűleg sokkal jobb lett volna a végeredmény, ha kiveszik belőle a helyenként erőltetett, kellemetlen poénokat, és helyette csak egy határozott akció-thrillert kapunk pár drámai elemmel. Ettől függetlenül érdemes megnézni, mert a csatajelenetek hibátlanok, van lélek az érzelmes részekben és nevetni is lehet rajta – csak így együtt nem az igazi, emiatt pedig nem lehet eldönteni, hogy voltaképpen mi is volt a rendező célja.