A potyautas: a Netflix sci-fije olyan unalmas, hogy felér egy kínzással – kritika

Joe Penna (Sarkvidék) legújabb alkotása egy elég érdekes felütéssel rendelkező sci-fi, ugyanis arról szól, hogy a marsi élet előkészítésének céljával útnak indul egy 3 fős legénységgel rendelkező űrhajó, de kiderül, hogy véletlenül egy potyautas is felkeveredett a fedélzetre. Ez pedig több szempontból is veszélyes az emberiség jövőjét nagyban befolyásoló misszió és a csapat számára, mivel nincs elég oxigén ahhoz, hogy mindenki túlélje az utazást.

Az elején azt hinné a néző, hogy esetleg a potyautas valamilyen szörnyű titkot rejt, vagy kapunk valamikor egy kis akciót, csavart, feszültséget, érdekfeszítő filozófiai témát, de ez közel sem így van: ez a film olyan semmitmondó és unalmas, hogy a megtekintése közben csábítóbb a hideg világűr halálos ölelése, mint végigszenvedni ezt a förmedvényt.

Az egész cselekmény középpontjában a túlélés, és az ahhoz szükséges áldozathozatal áll, de a készítők valamiért úgy érzik, hogy ennyi elég nekünk, és nyugodtan hátra dőlhetnek a téma kiaknázása nélkül, mint akik jól végezték dolgukat. Csúfosan alábecsülnek minket szinte minden tekintetben, és próbálják fontosnak beállítani a lélektelen lelkizést, miközben pár egész kellemes vizuális effektussal leplezik a saját lustaságukat.

_{Kép: Shamier Anderson A potyautas című filmben / Profimedia}

Összesen négy szereplőnk van, akik közül már az első pillanattól kezdve pontosan tudjuk, hogy ki az, akit ki kéne dobni a légzsilipen: a kapitány (Toni Collette), aki megsérült, de csak ő tudja navigálni az űrhajót; a doki (Anna Kendrick), aki mindenkit képes ellátni, ha baj van; a tudós (Daniel Dae Kim), aki az egész misszió lelke, hiszen az ő algakísérlete lehet a marsi élet kulcsa; illetve a potyautas (Shamier Anderson), akit valamiért senki sem hiányolt sehonnan kilövéskor és egyáltalán nincs hasznára a küldetésnek.

Akkora baromság, hogy ebből a szituációból problémát csinálnak, ráadásul teljesen átlátszó az egész, hiszen csak egyetlen logikus válasz van: vesszen a potyautas, mivel ő az egyetlen, aki hátráltatja a túlélést. Persze, könyörtelennek tűnhet, ha valaki ezt így el tudja dönteni, de az összes szempontot megvizsgálva is erre jut mindenki – még ő maga is.

Ez a film nélkülöz minden logikát és értelmet, csak azért, hogy műdrámát gyártson. Ez talán működne is, ha legalább kedvelnénk a karaktereket, de még az sem jön össze, pedig elég kétségbeesett módszerekkel próbálkoznak az írok, amik végül visszacsapnak, és végül sokkal érdekesebbnek tűnik az algák sorsa, mint az embereké – ez azért elég sokatmondó.

_{Kép: Anna Kendrick A potyautas című filmben / Profimedia}

Az alkotásban egyetlen jó jelenet van (mikor végső elkeseredésükben egy veszélyes helyről próbálnak oxigént szerezni), de azt is addig húzzák, hogy hamar érdektelenné válik, szóval még az sem menti meg ezt a kellemetlenül semmilyen, de legalább technikailag remekül elkészített sci-fit, ami ezen kívül szinte minden szempontból csalódást okoz.

A potyautas félelmetesen unalmas, üres és fantáziátlan, pedig minden lehetőség adott volt ahhoz, hogy ez egy maradandó élmény legyen, ami elgondolkodtat, lenyűgöz és talán még szórakoztat is – de így csak egy rettenetes film lett, amire vagy kínzásként tekinthetünk, vagy altatóként.

Sem a forgatókönyvírók, sem a színészek nem erőltették meg magukat, a giccses finálénak pedig sikerült „megkoronáznia” a borzalmas élményt, és így végül megkaptuk az év eddigi egyik legrosszabb alkotását. Még azoknak sem ajánlott, akik önsanyargatásból nézik a rettenetes filmeket, mivel A potyautas nemcsak pocsék, de még az életerőnket is lecsapolja.

A potyautas elérhető Netflixen, itt lehet megnézni az előzetesét, ami egy sokkal jobb filmet ígért: