Chaos Walking: van helye a nőknek egy olyan világban, ahol hallani a férfiak gondolatait? – kritika

A Patrick Ness által írt Kés a zajban című nagysikerű könyv alapján készítette el Doug Liman (A holnap határa) a Chaos Walking című sci-fit, amiben az emberiség egy része egy új bolygóra költözik, ahol valamilyen rejtélyes oknál fogva kívülről is hallani a férfiak gondolatait, a nők pedig mind meghaltak – eddig valljuk be, elég érdekesen hangzik ez az ötlet.

Tom Holland egy olyan srácot alakít, aki nagyon keresi a helyét a világban, majd hirtelen minden a feje tetejére áll, mikor az égből szinte a karjaiba pottyan egy lány, akit a Star Wars-szériából ismert Daisy Ridley alakít. Már az is nagy dolog, hogy az idegen jövevény nem férfi, ráadásul a jelenléte nem várt feszültségeket szül, így kénytelenek elmenekülni.

Az alkotás főgonosza a zseniális Mads Mikkelsen, aki egyben a helyi városka szörnyű titkokat rejtő, nagyhatalmú vezetője is. Ebből is látszik, hogy minden adott volt ahhoz, hogy a Chaos Walking egy különleges, elgondolkodtató, érdekfeszítő sci-fi legyen, de végül nem lett az, hiába dobtak hozzá 125 millió dollárt a készítőkhöz – bár már az is vészjósló jel volt, hogy nagyjából négy évig dolgozott rajta aktívan egy csomó ember, és végül csak azért mutatta be a stúdió, hogy ne álljon benne tovább az a rengeteg pénz.

Kép: Tom Holland és Daisy Ridley a Chaos Walking című filmben / Profimedia

Tom Holland hozza az elvárt szintet, Daisy Ridley nem igazán tud mit kezdeni a szerepével, Mads Mikkelsen pedig fejben valószínűleg végig a fizetését számolja, szóval ne várjunk tőlük maradandó alakítást. Ők is pontosan tudják, hogy ez a film nem fogja megváltani a világot, de egynek talán még jó lehet.

A történetvezetés kicsit zavaros és nyögvenyelős, mivel érezni rajta, hogy igazából a vágók próbálták megmenteni a végeredményt a rengeteg újraforgatott jelenettel, de akármennyire is igyekeznek, sajnos nem igazán tudnak kitörni a középszerűség süllyesztő mocsarából, hiába volt meg minden eszközük ahhoz, hogy maradandót alkossanak.

A Chaos Walking alapötlete, mely szerint a férfiak gondolatait hallani, a nőkét pedig nem, elég mély beszélgetéseket szülhetne, ha legalább minimális szinten komolyan vennék a dolgot, és nem csupán egy olcsó gimmick lenne, amivel próbálják egyedivé tenni az alkotást. Kár érte, mivel egy jó sci-fihez már ennyi is elég lett volna, de helyette meg kell elégednünk egy átlagos tini látványfilmmel, ami szokás szerint próbál komolynak tűnni, de nem az.

Vizuálisan vannak benne egészen figyelemreméltó megoldások, illetve a világteremtés is sikerül, de mindennek csak a felszínét kapargatják, semminek nincs tétje és az egész cselekmény annyira eseménytelen, hogy mi is feltesszük magunknak azt a kérdést, amit a főszereplő is a film elején:

bele lehet halni az unalomba?

Kép: Daisy Ridley és Tom Holland a Chaos Walking című filmben / Profimedia

Ne várjunk izgalmas akciójeleneteket, intelligens gondolatokat vagy epikus kalandot, mivel ezek közül egyik sincs meg ebben a műben, viszont minden hibájával együtt is egészen kellemesnek mondható. Profin van elkészítve, remekül néz ki és rengeteg potenciál van benne, bár ezt se az író, se a rendező nem használtak ki.

A Chaos Walking nemes egyszerűséggel fantáziátlan és felejthető, de egyszer azért meg lehet nézni, mert hiába unalmas, üres és dühítően semmitmondó, mégis van egy bizonyos szinten magával ragadó hangulata, amit az egyedi világának, Tom Hollandnak és a remek megvalósításnak köszönhetünk.

Félreértés ne essék, ez nem egy rossz film, csak olyan semmilyen, hogy az már elkeserítő. Minden képkockáján érezni, hogy ennél jóval többet is ki lehetett volna hozni belőle, ha nem hanyagolják el a történetet, kicsit határozottabb a rendezés és jobban kidolgozzák az alap koncepciót. Ettől függetlenül nem kell elkerülni a Chaos Walking című filmet, hiszen biztosan vannak olyanok, akiket elvarázsol majd ez az egyszerű kis sci-fi.