Cherry: Tom Holland a szemünk előtt válik generációja legjobb színészévé – kritika

Anthony és Joe Russo az epikus Marvel-filmjeikkel (mint például a Bosszúállók: Végjáték) bebizonyították, hogy van érzékük az akcióhoz, illetve a látványos jelenetekhez, és mivel az utóbbi hét évben csak ilyen alkotásokat készítettek, így teljesen érthető, hogy most egy jóval intimebb, mélyebb művel akartak előrukkolni – markoltak is egy hatalmasat a „dráma zsákból”.

A Cherry: Az elveszett ártatlanság egy fiatal fiúról (Tom Holland) szól, akire rátalál az igaz szerelem, aztán katonának áll, hazajövetele után poszttraumás stressz zavarral küzd, ezért elkezd drogozni, majd bankrabló lesz, hogy legyen pénze anyagra. Ha már a rövid leírás alapján is kicsit zsúfoltnak tűnik ez a film, akkor jók a megérzéseink, ugyanis az is.

Érezni, hogy a Russo testvérek mindent bele akartak adni ebbe a műbe, hogy megmutassák, ők igazi, bátor filmkészítők, hiszen nem félnek egyszerre négy-öt műfajt vegyíteni röpke 2,5 órányi játékidő alatt. Ebben segítségükre volt a Pókemberként ismert Tom Holland is, és gyakorlatilag neki köszönhető, hogy működik ez az alkotás, hiszen a rendezők túl nagy fába vágták a fejszéjüket, de a fiatal színész mindent megtett azért, hogy még így is maradandó legyen a végeredmény.

Kép: Tom Holland a Cherry: Az elveszett ártatlanság című filmben / via origo.hu

Tom Holland egyszerűen zseniális alakítást nyújt, és minden elismerést megérdemel. A gyermeki ártatlanság, a vak szerelem, a csalódás, a fájdalom, a kétségbeesés és a megtisztulás nyugalma mind ott vannak az arcán és a szemében, mikor kell, ráadásul félelmetesen precízen kezeli a kimutatott, és rejtett érzelmeket is. A világsztár a szemünk előtt válik generációja legjobb színészévé, és annyira erőteljes a játéka, hogy egymaga összetartja ezt a több sebből vérző filmet.

A Cherry: Az elveszett ártatlanság egyszerre szól a tiniszerelemről, a háború kegyetlenségéről, a katonák visszailleszkedésének nehézségeiről, a függőség szörnyűségeiről és a lelki megváltásról. A készítők viszont sajnos hiába végeznek végtelenül profi, stílusos, hatásos munkát, az arányokat nem mindig találják el, így a zsúfoltság ellenére egy idő után kicsit ellaposodik a mű cselekménye – de közben érzelmileg végig erős a film, és a végén szerencsére újra elkapják a tempót.

Helyenként nagyon fájdalmas, sokszor megható, és az egészet átáztatja a mérhetetlen tragédia, illetve szenvedés, ezért hamar rátelepszik a lelkünkre ez az alkotás. Néhol művészi beállításokkal, illetve zseniális zenével teremti meg a kellő hangulatot, szóval tényleg egy jól átgondolt, remek filmről van szó, ami sok szempontból valódi mestermű – csak az íve nem az igazi.

Kép: Ciara Bravo és Tom Holland a Cherry: Az elveszett ártatlanság című filmben / via screenrant.com

A Cherry: Az elveszett ártatlanság egy különleges, mély, erős dráma, ami ugyan külön-külön nagyon jól kezeli a benne szereplő motívumokat, de összességében kicsit aránytalan – viszont Tom Holland annyira lehengerlő alakítást nyújt, hogy a film összes hibáját el lehet nézni, ugyanis rendkívül hatásos és érzelmileg kielégítő miatta a végeredmény.

A Russo testvérek határozott munkát végeztek és átjött az egészen bátor víziójuk, egyedi stílusuk, így tényleg megmutatták, hogy mit tudnak. Mindenkinek ajánlott ez a film, aki maradandó élménnyel akar gazdagodni, és kíváncsi az év eddigi egyik legjobb színészi teljesítményére.