Amerikába jöttem 2: Eddie Murphy 33 év után csak egy kiherélt folytatást tudott felmutatni – kritika

Igazi klasszikusnak számít az 1988-ban bemutatott Amerikába jöttem című vígjáték, amiben Eddie Murphy egy afrikai herceget alakít, aki a származását és vagyonát eltitkolva New Yorkba megy megtalálni élete szerelmét. Az utóbbi évtizedekben a színész egyik legnépszerűbb munkája lett ez az alkotás, mivel több generáció is felfedezte magának a helyenként szókimondó, végig elképesztően vicces film zsenialitását, így 33 év után ugyan, de elkészült a folytatás – bár nem biztos, hogy ez jó ötlet volt.

Édesapja halála után Akeem (Eddie Murphy) lesz az új király, és mivel nincs fiú utódja, ezért fennáll a veszélye annak, hogy a gonosz Izzi tábornok (Wesley Snipes) erőszakkal elveszi tőle a trónt. Ekkor derül ki, hogy valójában van New Yorkban egy felnőtt fia (Jermaine Fowler), akiről eddig nem tudott, ezért elhatározza, hogy az ország érdekében elmegy érte, és elhozza őt Zamundába.

A készítők nem akarták megismételni az első rész történetét, így most Amerika helyett főleg Zamundában zajlanak az események, és ezzel el is vették a régi film egyik legfőbb humorforrását, vagyis nem tartanak görbe tükröt a nyugati kultúra elé, ezzel pedig eléggé kigáncsolták a folytatást.

Kép: Eddie Murphy és Arsenio Hall az Amerikába jöttem 2 című filmben / via nypost.com

A rendező, Craig Brewer (A nevem Dolemite) igazából nagyjából korrekt iparosmunkát végez, de ennél jóval több kellett volna ahhoz, hogy ennyi idő után létjogosultsága legyen az Amerikába jöttem 2-nek, mert maga a történet eléggé semmilyen, Eddie Murphy sem olyan, mint régen, szóval kellett volna a részéről valami plusz, hogy ne érezzük feleslegesnek az egészet, de ezt nem kaptuk meg.

Eddie Murphy szinte az összes régi kedvencünket visszahozza, így még Babar, az elefánt is feltűnik, viszont szinte egyik karakter jelenléte sem lényeges a cselekmény szempontjából, ráadásul folyamatosan ismétlik önmagukat, és a régi poénokat. Emiatt kicsit sem érezzük azt, hogy kellenek ide, hanem inkább olcsó próbálkozásnak tűnnek, hogy előbújjon belőlünk a nosztalgia, és elnézőbbek legyünk a jócskán elkésett, fantáziátlan filmmel.

Az 1988-as klasszikusban voltak kicsit keményebb beszólások, meztelenkedés, kényelmetlen szituációk, de itt kiherélik az egészet, és egy teljesen ártatlan családi művet kapunk, ami egyáltalán nem méltó elődjéhez, mert hiába utánozza rengeteg szempontból, mégsem ugyanazt képviseli, és még csak a bokájáig sem képes felérni, akármennyire is próbálkozik – és ezt főleg az igazolja, hogy az új figurák kicsit sem humorosak, hanem inkább idegesítőek.

Kép: Eddie Murphy és Shari Headley az Amerikába jöttem 2 című filmben / via newyorker.com

Tény, kellemes érzés visszacsöppenni az Amerikába jöttem világába, de nem így kellett volna ezt csinálni. Az dicséretes, hogy most komolyabb témák is előkerülnek (mint például a nők egyenjogúsága), de azokat is maximum csak simogatják, miközben görcsösen igyekeznek, hogy legalább minimális szinte megismételjék az első rész varázsát – sajnos sikertelenül.

Az Amerikába jöttem 2 helyenként szórakoztató, és képes néha kihozni belőlünk egy szívmelengető nosztalgiát, de még így is nagy csalódás, mivel nem elég bevállalós, nem elég vicces, ráadásul már Eddie Murphy sem olyan magával ragadó, mint annak idején, így sajnos teljesen feleslegesen készítették el ezt a filmet, mert a régi rajongóknak, és az új nézőknek is kevés, amit kapunk.

Kár érte, pedig rengetegen várták a történet folytatását, ami sajnos végül nagyon semmilyen lett. Az előzetesben nagyjából az összes elfogadható poént ellőtték, és kifejezetten elkeserítő, hogy mennyire lelketlen lett az Amerikába jöttem 2, főleg annak tudatában, hogy az első rész mennyire fantasztikus és szerethető volt.