Shadow in the Cloud: pocsék feminista adrenalinbomba egy ádáz manóval – kritika

Alapból egész érdekesen hangzik, hogy van egy II. világháborús film, amiben egy támadás alatt álló repülőn még egy félelmetes manó is van, de a Roseanne Liang által rendezett Shadow in the Cloud ennél jóval többet, és egyszerre jóval kevesebbet rejt.

Miután a forgatókönyvírót, Max Landist szexuális zaklatással vádolták, gyorsan átírták az alkotást, hogy ezzel is eltávolodjanak tőle, és úgy tűnik, hogy valami nagyon kisiklott, hiszen nagyon rég láthattunk ennyire rossz filmet, ami valami miatt mégis egészen élvezhető.

A Shadow in the Cloud egy Maude nevű fiatal nőről (Chloë Grace Moretz) szól, aki egy rejtélyes csomagot szorongatva száll fel egy katonai repülőre, de hamar kiderül, hogy valami nincs rendben, ugyanis nagyon furcsa emberekkel kerül össze, ráadásul az ellenség is le akarja vadászni a gépet – ja, és valamiért egy vérszomjas manó is van a fedélzeten, hogy mindenkinek pokollá tegye az életét.

Gyorsan összegezve elég annyit tudni erről a műről, hogy a feminizmus jegyében készült, viszont nagyon erőszakosan és egyoldalúan próbálja közvetíteni az amúgy pozitív üzenetét, miközben megállás nélküli izgalmakkal, és orbitális hülyeségekkel szolgál azoknak a nézőknek, akik vevők az ilyen egyszerű, „annyira sz*r, hogy már jó” alkotásokra, amik a 80-as éveket idézik – de sajnos nem menő módon.

Kép: Chloe Grace Moretz a Shadow in the Cloud című film poszterén / via onionplay.is

Igazából jelen esetben felesleges elkerülni a spoilereket, ugyanis minél többet tudunk a Shadow In The Cloudról, annál jobban fog érdekelni minket még az elkerülhetetlen csalódás ellenére is, úgyhogy most spoileresen, pontokba szedve eláruljuk, hogy mégis miért lett ez már most az év egyik legpocsékabb alkotása, ami szinte megmagyarázhatatlan módon mégis szerethető marad.

Először is pár dolog, amit a főszereplő csinál a film összesen 83 perce alatt: a fent említett rejtélyes csomagban csempészi fel a babáját, akit titokban szült meg; kimászik az éppen repülő gép lövészkabinjából, hogy kézifegyverrel lelőhesse a manót; lazán megsorozza az ellenség egységeit, amik pár másodperc alatt el is hullanak; kiesik a repülőből, de az alatta lévő másik repcsi robbanása miatt visszakerül a gépbe, amivel utána kényszerleszállást hajt végre; a földön puszta kézzel veri halálra a manót; majd igazi győztes módjára megszoptatja a csecsemőjét – és ez tényleg így van.

• Chloë Grace Moretz (Ha/Ver) sajnos olyan gyenge, mint a napon hagyott Red Bull, és mivel szinte nincs is olyan jelenet, amiben ne szerepelne, így felkészülhetünk arra, hogy végig pocsékul fogjuk érezni magunkat a görcsös próbálkozása miatt, hátha egyszer igazi színész lesz belőle;
• Elképesztően erőltetett, hogy beleraktak egy manót, aki igazából úgy néz ki, mint egy hatalmas denevér. Csupán annyi a szerepe az egész filmben, hogy mindent tönkretesz, lopkod, meg akkor tűnik fel, amikor egyáltalán nem kéne, szóval nem lett tőle különlegesebb a végeredmény, és igazából teljesen felesleges a jelenléte;
• Itt szinte minden férfi szexista és/vagy rasszista, ráadásul olyan szinten, hogy az már egészen komikus. Érthető, hogy fontos volt a készítők számára a feminizmus és a pozitív, erős, példaértékű női karakter ábrázolása, de átestek a ló túloldalára, és zavaró eszközökhöz nyúltak;
• Szinte megállás nélkül megy az akció, amit folyamatosan tetéznek egészen addig, míg nevetséges lesz az egész, emiatt pedig szinte rögtön elengedjük a Shadow in the Cloudot, hiszen olyan, mintha valami összecsapott mesét néznénk, ami egyáltalán nem tudja, hogy mi akar lenni: szerelmeslevél a 80-as évek fantasy/akcióihoz, feminista himnusz, agyatlan látványfilm vagy egy feszült karakterdráma – hát, egyik sem jött össze.

Kép: Chloë Grace Moretz a Shadow in the Cloud című filmben / via cbr.com

Mindezek mellett mégis működik valamilyen szinten, hiszen van benne pár kreatív ötlet, a látvány is egész jó, illetve tényleg annyira teletömték feszültséggel és izgalommal, hogy voltaképpen akár el is nézhetnénk neki ezt a rengeteg bakit és igénytelenséget – de nem tudjuk.

A Shadow in the Cloudot egyszerűen muszáj megnézni, de nem azért, mert jó, hanem azért, mert ehhez hasonló filmet valószínűleg még soha nem láttunk, ami jobban belegondolva mondjuk nem is baj.

A készítők a gyenge színészeket, az összecsapott forgatókönyvet és a buta cselekményt próbálják kiegyensúlyozni pár egész elfogadható akciójelenettel, és néhol sikerrel is járnak, de összességében ez nem igazán lett jó. Kár érte, mert ha tudatos lett volna a benne látható komédia – és nem csupán kínunkban nevetünk –, akkor még akár az év egyik legkellemesebb meglepetése is lehetett volna.