Kitalálod, kié ez az egyetemi index?

Ha valaki esetleg kiszúrta a képen Horger Antal nevét, annak már biztosan van sejtése.

Bizony, a fenti index nem másé, mint József Attiláé, aki 1924. szeptember 13-án kezdte meg tanulmányait a Szegedi Egyetemen, amelyet akkor még Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem néven ismertek.

A költő magyar–francia–filozófia szakos hallgató volt egészen 1925-ig, amikor is a  szegedi egyetem „fura ura”, vagyis Horger Antal eltanácsolta őt a tanári pályától. 

Mint tudjuk, Horger azért tagadta meg a költőtől a tanári oklevelet, mert 1925. március 25-én a Szeged című lapban megjelent a híres-hírhedt Tiszta szívvel című vers, amelynek bírálói erkölcstelennek és nihilistának tartották a fiatal költő szemléletét. 

„Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.
Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.”

(Részlet a Tiszta Szívvel c. költeményből)

A múlt század celebjei: Karinthy bepótolta azt, amit a szegedi egyetem elmulasztott József Attilával

Olvass tovább...

Olvass tovább...

A Szegedi Új Nemzedék című lap vasárnapi számában éles kritikák jelentek meg a versről, föltehetően maga Horger Antal nyelvész professzor is – aki egyszersmind az egyetem dékánja is volt – innen szerzett tudomást az ellentmondásos fogadtatásban részesülő költeményről. A professzort oly mértékben fölháborította a vers, hogy két tanú jelenlétében „eltanácsolta” az egyetemről József Attilát. 

„– Kérem, József úr, ön egy verset irt a Szeged múlt szerdai számába. Többek között azt írta, hogy nincs se istene, se hazája. És hogy ha kell, eladja magát és embert öl. Kérem, én a bölcsészeti kar álláspontját közlöm önnel: ön középiskolai tanár ilyen felfogással nem lehet, ilyenre nem lehet oktatni a magyar ifjúságot, ön elvégezheti a bölcsészeti tanulmányokat, de tanári oklevelet, míg én itt leszek, nem fog kapni. 
– De professzor úr, mikor én azt a verset írtam, már három napja nem ett... 
– Kérem! – ezt a kérem-et igen élesen dobta közbe, elvágva Attila szavát – a verse megjelent. Csak ennyit akartam önnel közölni. 
Leült. Nem nézett fel.”

(Fehér Ede, József Attila egykori hallgatótársának visszaemlékezése a Horger Antal szobájában történtekről.)

^{Forrás: library.hungaricana.hu}

A döntést természetesen az érzékeny lelkületű József Attila életreszóló sérelemként élte meg, amiért 1937-ben elégtételt is vett Születésnapomra című, játékos-hetyke versében, amellyel a töltőtollkoptató szegénylegény egy kávéházi szegleten lepte meg magát.

„Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért,
a hont
kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:

»Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén« -
gagyog
s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!"

(Részlet a Születésnapomra c. költeményből)

A Tiszta szívvel hatására azonban nemcsak a tanári pályától tanácsolták el a fiatal verselőt, hanem egyúttal költővé is avatták. Ignotus Pál ezt írja a versről: 

„...van egy húsz vagy hány éves kis magyar költő: József Attila. Ennek szeretem, lelkemben dédelgetem, simogatom, dünnyögöm és mormolgatom egy versét [...]. Gyönyörű szép.”