Egy asszony tragédiája – Madách Imre és Fráter Erzsébet házassága

A leány

A pár 1844-ben, egy farsangi ünnepélyen, nevezetesen a losonczi bálban ismerkedett meg egymással. A feljegyzések szerint az akkor huszonegy éves Madách az oszlopnak dőlve szemlélte a vidám forgatagot, különösképpen egy fiatal, tizenhét éves lányt, akinek a tánca valósággal megbabonázta őt. S miután annak tánc közben leoldótott, földre esett a karkötője, Madách emelte fel és nyújtotta át neki. Aztán már ment minden magától. Az életvidám, fiatal kisasszony hamar elbűvölte az írót, aki a nagy, romantikus szerelem lehetőségét látta meg benne, noha természetük szerint nem illettek össze.

Madách visszahúzódó, befelé forduló alkat volt, míg Fráter Erzsébet nyugtalan, szórakozásra vágyó egyéniség, aki szeretett táncolni, társaságba járni, és élvezte a nemes ifjak szakadatlan udvarlását.

Az író így jellemzi a lányt legjobb barátjának, Szontagh Pálnak:

„Hol kezdjek írni ezen minden vonzó és minden álnok, minden jó és minden könnyelmű, minden lelkűiét és minden cynizmus mikrokosmosáról? Öltözete... igen ízléses és egyszerű fehér, hajzata pretension kis taréjával, mint egy lidércke, mely éjjel ég, bolyong, örvény fölébe csal — és megfoghatatlan ... Karkötője elveszvén, mint róla leesik minden bilincs... kedélye változékony — eső napsugarak között.”

Az anyós

^{Majthényi Anna, 1862. Forrás: library.hungaricana.hu}

A pár a bál után egy évvel meg is tartotta az esküvőt. Madách anyja, Majthényi Anna beleegyezett ugyan a menyegzőbe, ám kezdettől fogva nyíltan ellenségeskedett az eltérő vallású, jelentős hozomány nélkül érkező Erzsébettel. Az asszony nem volt hajlandó egy fedél alatt lakni menyével, akit könnyelmű és követelőző lánynak tartott. Így az ifjú pár a család csesztvei birtokrészére költözött be, hogy a két nőnek ne kelljen elviselnie egymást.

Ennek ellenére a házasság első évei boldogan teltek. Kapcsolatukat gyermekeik születése is megerősítette (Aladár, Jolán, Borbála). A rövid, boldog időszak azonban hamar, egészen pontosan 1852-ben véget ért, amikor is letartóztatták az írót, aki Kossuth halálra ítélt titkárát bújtatta parócai birtokának erdészházában. Madách ezután Pozsonyban majd Pesten raboskodott, birtoka jövedelmét pedig lefoglalták.

A férfi természetesen bízott benne, hogy távolléte alatt anyja és felesége támogatni fogják egymást, ez azonban nem így történt. Erzsi magára maradt a gyerekekkel, a családi birtok jövedelmét kezelő Majthényi Anna pedig szinte semmivel sem támogatta Erzsit, akinek később fel is rótták, hogy fogságban lévő férjének folyamatosan a pénztelenségről panaszkodott. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Erzsi akkoriban utolsó idős terhes volt negyedik gyermekükkel. 

A végkifejlet

^{Madách Imre és Fráter Erzsébet. Forrás: library.hungaricana.hu}

Mire a költő hazatért, a családi élet szinte teljesen megromlott. Anyagi helyzetük javítása érdekében a férj úgy döntött, Alsósztregovára költöznek, az anyóshoz, amit Erzsi természetesen árulásként élt meg. Ő ugyanis egyáltalán nem akart Sztregova úrnője lenni! Főként a „Grossmama” közelsége miatt nem. Ám végül mégiscsak követte férjét, és egy ideig úgy látszott, hogy tetszik neki az előkelőbb környezet, a kéttornyú kastély, a társaság, a divatos ruhák, a vacsorák, a vadászatok sora... 

Erzsi voltaképpen csak ekkor kezdte el élni igazán az életet — vesztét érző, „sose halunk meg” hangulatban. Madáchnak mindez persze nem tetszett, a nagyasszonynak még úgy sem. Egymást érték az összetűzések. A férj dilemmáját jól érzékeltetik a következő sorok: 

„...két világ közé hajítva, 

Melyikhez nyújtsam jobbom, nem tudom.”

Hogy beverje az utolsó szeget is házasságuk koporsójába, Erzsi úgy döntött, ellátogat férje nélkül a losonczi bálba, ahol férfitársaságban mulatozott, mint egykor, lánykorában. Várható volt, hogy Madách nem fogja elviselni a pletykákat, így anyja határozott óhajára úgy döntött, elválik Erzsitől. Házasságukat 1854. július 25-én bontották fel.

Fráter Erzsébet ezután visszaköltözött apja birtokára. A nőt övező pletykák azonban ekkorra már olyannyira megszaporodtak, hogy a magányos, rosszhírű asszony csak a legrosszabb társaságban talált barátokra. Vagyonát elveszítette, inni kezdett, néhány évvel később pedig szellemileg is teljesen leépült. 1875-ben, egy szegénykórházban halt meg. 

Hogy Fráter Erzsébet valóban a magyar irodalomtörténet egyik legrosszabb írófelesége volt-e, vagy csak egy fiatal lány, aki keveset tudott a világról, és mindössze boldogan akart élni, talán egyéni megítélés kérdése. Annyi azonban bizonyos, hogy házasságuk és válásuk keserű csalódással töltötte el a költőt.

Bár Madách meglehetősen sok művet írt, lényegében mégis egykötetes szerzőként, Az ember tragédiájának írójaként tartjuk számon. A gyakran csak Tragédiaként emlegetett drámai költemény máig őrzi az író közéleti és magánéleti csalódásainak lenyomatát.