Szuperagy: jaj nekünk, ha Melissa McCarthyn múlik az emberiség sorsa – kritika

Elég megosztó embernek számít Melissa McCarthy, ugyanis igazából van tehetsége, és szerepelt pár remek filmben (Koszorúslányok, A kém), de mellette ócska, gagyi alkotásokat is elvállal (Tammy, Szellemirtók), amikben az a legnagyobb poén, ha valaki elesik, vagy esetleg elfingja magát. Általában férje, Ben Falcone rendezi a vállalhatatlan komédiáit, és ez sajnos most is így van.

A Szuperagyban valamiért Melissa McCarthyt nézi ki magának egy nagyon fejlett mesterséges intelligencia, ami azt találta ki, hogy három napon keresztül figyeli őt, és egyengeti az életét, majd utána eldönti, hogy megmenti-e az emberiséget, vagy inkább megöl minket. Viszont nekünk két óra is elég a színésznővel ahhoz, hogy tárt karokkal várjuk az apokalipszist.

Nem is lenne olyan kellemetlen az alaptörténet, hiszen van benne lehetőség arra, hogy egy kicsit párhuzamba hozzák a digitális világot és az emberi értékeket, de itt egy morzsáját sem kapjuk meg ennek a fontos társadalmi témának, hanem inkább csak azon kell izgulnunk, vajon a főhősünk vissza tudja-e hódítani az expasiját (Bobby Cannavale), vagy sem.

Kép: Bobby Cannavale és Melissa McCarthy a Szuperagy című filmben / via nytimes.com

Szomorú látni, hogy Melissa McCarthy a körülményekhez képest jó munkát végez, de közben nyakig van a fekáliában, ugyanis a férje akkor sem tudna jó filmet rendezni, ha ezen múlna az élete. A beállításokon, történetvezetésen és szinte az összes „kreatív” döntésén – illetve azok hiányán – érezni, hogy nincs víziója, csak örül, hogy van egy szék, amin szerepel a neve, így bármikor lehuppanhat rá forgatás közben.

Förtelmesen agyzsibbasztó és kellemetlen poénok, az egyediség és igényesség teljes hiánya, illetve a hosszan tartó szenvedés jellemzik a Szuperagyat, ami még arra sem képes, hogy minimális szinten kikapcsoljon minket – ehelyett inkább háborút indít az elménk ellen, hátha majd kuncogni tudunk azon, hogy Melissa McCarthy éppenséggel nem tud leülni egy babzsákra.

Viszont egy idő után elkezd működni a szerelmi szál – legalábbis egy bizonyos szinten –, de ennek egy kicsit sem hagynak teret, ugyanis mindig rögtön visszatérnek a klisékhez, meg persze az olcsó komédiához, amit már megszokhattunk a készítőktől. Pedig lett volna itt potenciál, csak látványosan senkit sem érdekelt.

Kép: Szuperagy / via cheatsheet.com

Tény, hogy a vígjátékokban nem célszerű logikát keresni, de még ennek tudatában is értelmetlen ez a mű. Nem derül ki tisztán, hogy miért volt ez az egész, ráadásul érzelmi katarzist, vagy aprócska tanulságot sem kapunk a végén – kivéve, ha azt kéne leszűrnünk a Szuperagyból, hogy a pénz, új ruhák, szuper kocsi és menő lakás nélkül nem létezik boldogság.

A Szuperagy nem nevezhető jó filmnek, viszont rossznak annál inkább. Melissa McCarthy hozza a szokásos formáját, de annyira szenvedős és ciki lett a végeredmény, hogy egyszerűen nem lehet rajta se nevetni, se izgulni, se szórakozni.

Csupán akkor érdemes időt pazarolni erre az alkotásra, ha bírjuk a színésznőt, és azt a minőséget, amit egyes munkáival képvisel. Különben messziről kerüljük el ezt a förtelmet, mert hiába vannak benne apró pozitívumok, azok is olyanok, mintha teljesen véletlenül csöppentek volna a Szuperagyba.