Mikor válik az anyai féltés mérhetetlen kegyetlenséggé? – Fuss-kritika

Aneesh Chaganty a 2018-as Kereséssel bebizonyította, hogy egy igazán kreatív rendező, aki példaértékűen ért a feszültségkeltéshez, ezért egész sokan várták már a legújabb alkotását, ami a járványhelyzet miatt a mozik helyett az amerikai Hulura érkezett. A Fuss főszereplője Sarah Paulson (Üveg, Ratched) és az itt debütáló Kiera Allen, akik egy elég érdekes történetet próbálnak elvinni a hátukon.

Chloe (Kiera Allen) egy kerekesszékes tini, aki egész életében beteg volt, és az anyja, Diane (Sarah Paulson) jelenti számára szinte az egyetlen emberi kapcsolatot. Már nagyon várja, hogy egyetemre mehessen, és elkezdje az életét, de egyre több gyanús dolgot vesz észre otthon, ezért nyomozásba kezd, hiszen nagyon úgy tűnik, hogy édesanyja szörnyű titkot rejteget előle.

Nem is kell ennél több egy jó kis thrillerhez, és a készítők pedig mindent megtesznek azért, hogy végig a fenekünkön maradjunk, ugyanis vannak itt fordulatok – bár a legtöbbet előre kitaláljuk –, felkavaróan beteg gondolatok és többek között izgalmas üldözések is, csupán az a baj, hogy mindegyik olyan, mintha már láttuk volna őket valahol.

Kép: Kiera Allen és Sarah Paulson a Fuss című filmben / via deadline.com

Mondani sem kell, hogy Sarah Paulson csak úgy szuperál a túlzottan féltő, és teljes mértékben gyanús anyuka szerepében, hiszen látni a szemében a feltétel nélküli szeretetet, és valamilyen szinten a könyörtelenséget is, ami az ő karakterét jellemzi. Kiera Allen pedig nagyon kellemes meglepetés, ugyanis ahhoz képest, hogy ez volt az első komolyabb munkája, kifejezetten dicséretes, amit csinál – nem volt könnyű dolga, de mégis hiteles tudott maradni.

Viszont sajnos a filmben elkövetik azt a hibát, hogy nem játszadoznak eléggé velünk, ugyanis nagyjából az első pillanattól kezdve tudjuk, hogy az anyukával valami nincs rendben, pedig egy kicsit csiki-csukizhattak volna, hátha csak a lánya képzeli be a dolgokat a bezártság, gyógyszerek, vagy bármi hatására.

Ettől függetlenül szinte az egész alkotás olyan jelenetekből áll, amik tele vannak feszültséggel. Egy pillanatra sem állnak le, és végig azon vannak, hogy kíváncsiak legyünk, mi lesz az éppen aktuális szituációból. Sőt, az egyik rész konkrétan olyan, mintha a MacGyverből szedték volna, ugyanis annál kacifántosabb megoldást nem is találhatott volna egy adott problémára a főhősünk.

Kép: Kiera Allen a Fuss című filmben / via nytimes.com

A csavarok többségét már más helyeken ellőtték, de azért még így is jól funkcionálnak, ugyanis tudták tetézni a titkok sötétségét, meg persze kimondottan meghökkentő benne pár ötlet. Természetesen akadnak butaságok is, amiket biztos, hogy egy épeszű ember nem úgy intézett volna, de ez a műfaj egyik sajátossága, szóval muszáj elnéznünk.

A Fuss egy igazán jó thriller, ami végig leköti a nézőt, és ez nem csupán az izgalmaknak köszönhető, hanem a színészek remek munkájának is. A főszereplő lányt az első pillanattól kezdve kedveljük, és szurkolunk neki, miközben az anyuka jelenléte végig szinte gyomorgörcsöt okoz, így akármennyire is hat helyenként elég klisésnek ez az alkotás, még így is remek élményt nyújt.

Érdekes kérdéseket vet fel ez a film, hiszen elgondolkodhatunk azon, hogy vajon mi számít anyai féltésnek, és egy másik ember kegyetlen elnyomásának, illetve azon is, hogy megéri-e az igazságot kutatni akkor, ha tudjuk, hogy az egész életünkre hatással lesz a válasz, amire nem biztos, hogy lélekben fel vagyunk készülve.

Mindenkinek ajánlott a megtekintése, hiszen teljes mértékben működik, amit a rendező kitalált, bár sajnos egyáltalán nem ér fel az előző munkájához. Mondjuk azt nehéz lesz valaha is túlszárnyalnia, ugyanis abban olyan kreatív vizuális megoldásokat alkalmazott, amiket nem igazán lehet megismételni – de szerencsére most sem kell szégyenkeznie.