A tulajok-kritika: Reszkessetek betörők nyugger kiadásban

Aki másnak vermet ás, maga esik bele

– tartja a közismert mondás. Röviden összefoglalva erről szól A tulajok című film, ami Hermann és Yes H. híres „rajzolt regénye” (graphic novel) alapján készült.

Ebben a történetben néhány fiatal környékbeli házak kifosztásával igyekszik könnyű pénzhez jutni. Úgy gondolják, hogy megtalálták a tökéletes célpontot egy idős házaspár személyében, akik köztudottan egy hatalmas széfet rejtenek a pincéjükben. A betörés azonban nem várt fordulatot vesz, amikor a pár idő előtt hazaér és a fenyegetések ellenére nem hajlandó kinyitni a széfet. Ahogy a látszólag kedves öregek egyre furcsábban és fenyegetőbben kezdenek viselkedni, a fiatalok menekülőre fognák, de talán soha nem hagyhatják már el a házat.

Maga az alapkoncepció nagyon érdekes, hiszen ritkán hallunk például olyan esetről, hogy egy nyugdíjas ne dőlne be egy unokázós csalónak, vagy csapdába csalna néhány betörőt. A tulajok mondhatni a Reszkessetek betörők! egy véresebb, brutálisabb, pszichopatább kiadása, amiben Kevin szerepét két idős ember tölti be; de hiába a jó alapanyag, ha a megfilmesítés mögött egy olyan rendező áll, akinek eddig semmi tapasztalata nem volt sem nagyjátékfilmekben, sem pedig horrorfilmekben.

Julius Berg bizonyára pezsgőt bontott, mikor megtudta, hogy 40 fölött végre eljön a pillanat, amikor tető alá hozhatja első mozifilmjét, mégpedig olyan szereplőkkel, mint a Trónok harca Arya Starkjaként ismert Maisie Williams, A hobbit-filmekből ismert Sylvester McCoy, és Rita Tushingham. Nem vonom kétségbe, hogy óriási lelkesedéssel és lendülettel vetette bele magát mind az írói-, mind a rendezői munkálatokba, de mindezek mellett nem árt, ha az ember ért is ahhoz, amit csinál.

Összehasonlításképpen James Wan Fűrész című kultfilmjét hoznám fel, ami a rendező első nagyfilmje volt, mégis egy rendkívül precíz, alaposan kidolgozott, feszültségteljes, meghökkentő, és kiváló horror-thriller lett; vagyis látszik rajta, hogy a belefektetett munka mellett ott volt a szakmaiság. Ugyanez egyáltalán nem mondható el Berg alkotásáról, ami egy teljesen élvezhetetlen, kiszámítható, összecsapott valami lett. Hogy érezhető legyen a különbség a két film között:

míg a Fűrész egy tőből leszakított kar, addig A tulajok csak egy papírral megvágott ujj.

Őszintén szólva nem vártam csodát ettől a filmtől, hiszen az előzetese szinte mindent ellőtt, amit csak lehetett, leszámítva talán a filmvégi „nagy csavart”, ami ugyanúgy kiszámítható és hatástalan lett, mint a #kövessbe lezárása, de azt nem gondoltam volna, hogy a film közepén unalmamban már azon fogok agyalni, hogy mit fogok aznap vacsorázni.

Maisie Williams-t én soha nem tartottam egy jó színésznőnek, és itt sem sikerült bebizonyítania az ellenkezőjét, emellett a 77 éves Sylvester McCoy sem volt képes rámhozni a frászt, egyedül Rita Tushingham volt az, akinek játékától néha a hideg futkosott a hátamon. Őt például szívesen megnézném egy beteg, pszichomamás horrorfilmben.

Sajnálhatjuk, hogy a járvány miatt a legtöbb őszre ütemezett, moziban debütáló horrorfilmet is el kellett tolni, mert úgy legalább lettek volna olyan filmek is, amelyek képesek lettek volna megtartani az egyensúlyt a gyenge és az erős horrorfilmek között. Így viszont azt kell mondjam, hogy az idei horrortermés továbbra is elég vérszegény, tisztelet a kivételnek (A láthatatlan ember).

A tulajok már a legtöbb hazai moziban megtekinthető.