A chicagói 7-ek tárgyalása: egy igaz történet az elvek erejéről – kritika

Az Oscar-díjas Aaron Sorkin már olyan alkotásokkal bizonyította tehetségét, mint például Az elnök emberei, Pénzcsináló, Egy becsületbeli ügy vagy a Steve Jobs, és az évek alatt kiderült, hogy remekül ért a drámához, illetve a karakterek felépítéséhez. Most egy elég komoly, fájóan aktuális történelmi eseményt vett elő az új filmjéhez, ami jó eséllyel el fog gondolkodtatni minket.

A chicagói 7-ek tárgyalása arról a hosszadalmas bírósági ügyről szól, amiben elővették azokat az embereket, akik állítólag egy békés tüntetésnek álcázott összeesküvéssel elindították 1968-ban a zavargásokat, amik végül hatalmas csatatérré változtatták a várost, és rengetegen megsérültek a rendőrséggel való összecsapás következtében – de vajon tényleg miattuk volt az egész, vagy ártatlanok?

Az ideológiák ütközése, a kulturált véleménynyilvánítás, politikai előítéletek és a rendőri erőszak a mozgatórugója ennek a műnek, amiben többek között Eddie Redmayne, Sacha Baron Cohen, Mark Rylance, Joseph Gordon-Lewitt, Jeremy Strong, Yahya Abdul Mateen II, Frank Langella és Michael Keaton is szerepel, szóval elképesztő színészgárdáról van szó.

Kép: A chicagói 7-ek tárgyalása / via ft.com

Természetesen mindenki remekel, és a Boratként ismert Sacha Baron Cohennek is kifejezetten jóláll ez az intelligens, bohém hippi figura, aki hiába tűnik olyannak, mint akit egyáltalán nem érdekel a rideg valóság és a tettei következménye, mégis szívén viseli az ország, és a fiatalok sorsát, amit eléggé megpecsételt akkoriban a vietnámi háború.

Érdekes eszközöket választott Aaron Sorkin, hogy elmesélje nekünk ezt a különleges történetet, hiszen igaz, hogy maga a tárgyalás számít a fő szálnak, de közben időrendben elkülönülő bevágásokkal ad súlyt az elhangzó mondatoknak, és a valódi képsorok sokkoló erejét használja fel annak érdekében, hogy átérezzük a helyzet fontosságát, szörnyűségét.

Hiába különböznek rengeteg szempontból a műben látható emberek, mindenki egyetért abban, hogy a háború rossz, és nem szabadna hagyni, hogy folytatódjon a vérontás. Ez pedig egy olyan kötelék, amit nem lehet csak úgy semmissé tenni, és még a felbukkanó akadályok sem tudják őket megfékezni abban, hogy bebizonyítsák, nem miattuk törtek ki a zavargások, csak provokálva voltak – hiszen ők csak egy ideológiát képviselnek.

Kép: A chicagói 7-ek tárgyalása / via styleweekly.com

Láthatjuk, ahogy a rendszer próbálja elnyomni azokat, akik fellépnek ellene, és az igazságtalansággal szemben, de szerencsére minden erejüket bevetik hőseink, hogy győzzenek. A film egy feszültségekkel teli, néhol egészen humoros drámaként mutatja be tanulságos esetüket, ráadásul végig helyén kezeli a kényes dolgokat, és képes izgalmasan tálalni még egy átlagos párbeszédet is.

Aaron Sorkin remek munkát végzett, hiszen A chicagói 7-ek tárgyalása egy nagyon jó film lett, tele érdekes figurákkal, valós problémákkal és beszélgetésindító gondolatokkal, bár közben egyáltalán nem újította meg a bíróságon játszódó alkotások műfaját.

Egy fontos történet példaértékű elmeséléséről van szó, ahol az elvek, és az emberi akaraterő csodáját figyelhetjük meg. Pontos, precíz mű, ami jól bánik az érzelmekkel, és egészen az utolsó jelenetig nem engedi, hogy giccsparádéba forduljon az egész. Ez mondjuk nem meglepő, mivel egy amerikai filmről van szó, és a néző ilyenkor kifejezetten igényli a hatásvadász zenét, meg az ennek köszönhető katarzist, ami jelen esetben működik is.

A chicagói 7-ek tárgyalása már elérhető Netflixen, itt lehet megtekinteni az előzetesét: