American Pie Presents: Girls' Rules-kritika: ezt alaposan „széttöcskölték”

Bár mind ez idáig összesen kilenc Amerikai pite-film készült, számomra továbbra is csak négy létezik, és bárki bármit mond, az, ami az első három film és a 2012-es A találkozó között történt a franchise-ban, az nem Amerikai pite. Csupán néhány testi és szellemi fogyatékos, magukat filmalkotóknak nevező idióta amatőr agyament próbálkozásai arra, hogy egy jól bejáratott címen eladjanak valami gyatrább, minősíthetetlen utánzatot.

Ezek mellé szépen felsorakozhat a nemrég online felületeken és rögtön a DVD-ket árusító boltok polcaira megérkezett American Pie Presents: Girls' Rules, aminek előzetese rögtön meggyőzött engem arról, hogy ezt még letölteni sem érdemes, nemhogy pénzt adni rá. Ennek ellenére mégis megnéztem, hogy aztán a kritika megírásával nagyon sok embert meg tudjak kímélni ettől a förmedvénytől.

Nézzük, miről is van szó: van négy lány, Annie, aki már rég le akar feküdni barátjával; Kayla, aki egy elég érdekes személyiségű, mondhatni elmebeteg csaj; Michelle, aki Kennedy beszédeire élvezkedik otthon, és Stephanie, aki egy Stifler (mert ugye nincs Amerikai pite Stifler nélkül). Ők négyen elhatározzák, hogy a szalagavató bál előtt rendbe hozzák a szerelmi (szexuális) életüket. Nem ismerős kicsit az alapsztori?

De bizony! Ez a film olyan látványosan akar feltörni az eredeti Amerikai pite sikeréhez, hogy az már komolyan szánalomra méltó. Csak éppen az a baj, hogy míg az eredeti gárdával készült filmek az összes szexuális töltetű, alpári, prosztó poént igazán nevettető köntösben tudták átadni, addig a „folytatásokon”, vagy inkább gyenge próbálkozásokon érezni lehetett, hogy az írók vért izzadva próbáltak olyan sorokat írni, amelyek akár csak megmosolyogtatni képesek az embereket. Ugyanez vonatkozik a Girls' Rules-ra is, ami a szánalmas, amatőr módon megírt történetét idiótán viháncoló és szerencsétlenkedő, kancás végzős csajokkal akarja eladni.

Az említett négy főszereplő közül egyiket sem lehet szerethetőnek, de még elviselhetőnek sem nevezni; a mellékszereplők pedig csak céltalanul lézengenek az egész film alatt. Magyarán minden karakter üres, fogyatékos, és felesleges. Csakúgy, mint az egész film.

Az új Amerikai pitét az a tehetségesnek egyáltalán nem nevezthető, de ő komolyan elhiszi magáról, hogy ért a filmezéshez Mike Elliott rendezte, akinek olyan „korszakalkotóan zseniális alapműveket” köszönhetünk, mint a Beethoven 6. része, az Újabb sorsdöntő nyár, és A Skorpiókirály 4. – Harc a hatalomért.

Ha mindenképpen meg kellene neveznem akár csak egyetlen pozitívumot a filmből, akkor az Danny Trejo lenne, aki két jelenetben is feltűnik, mint az iskola takarítója; de komolyan mondom, az ő teljesen mellékes, megszólalástól mentes karakterébe sokkal több élet szorult, mint ebbe az egész tákolmányba.

Az American Pie Presents: Girls' Rules nálam abszolút az év egyik legrosszabb filmje, és felemelt fejjel beállhat a pocsékul sikerült folytatások sorába, amelyek nem voltak képesek még csak megközelíteni sem az eredeti szereplőgárdával készült epizódok szintjét. Ez a 9. résznek csúfolt szakramentum tulajdonképpen egy olyan pite lett, mint amit az első részben széttöcskölt, és azóta a kukában szottyosodó darabkáiból raktak volna össze. Éppen ezért mindenkinek azt javaslom, hogy tartsa magát távol ettől a filmtől, és aki Amerikai pitét akar nézni, az mindenképpen maradjon az eredetinél.