Becsületes tolvaj-kritika: nem minden arany, ami Liam Neeson

A 2020-as év már nem sok mindent tartogat a mozirajongók számára; a járvány miatt a filmstúdiók szépen lassan kitolnak minden őszi és decemberi premiert a következő esztendőre, és bár ugyan maradt még bár nagyobb durranás (Wonder Woman 1984, Halál a Níluson), készüljünk fel rá lélekben, hogy az utolsó hónapokban csak a kisebb költségvetésű, nemzetközi-, és művészfilmek maradnak. Mindazonáltal ez most egy kiváló alkalom lesz arra, hogy mélyebben megismerkedjünk a filmművészetnek ezen gyönyörűen virgázó ágazataival is.

A Becsületes tolvaj természetesen nem ide tartozik, mert bár elég kisköltségvetésű darab, mégsem tud igazán friss és kielégítő élményt nyújtani azoknak, akik egy igazán ütős Liam Neeson-akciófilmet várnának tőle.

A történet: egy bankrabló rátalál élete szerelmére, ezért úgy dönt, hogy jó útra tér és becsületes életet él. A helyzet azonban bonyolódik, amikor egy korrupt FBI ügynöknek akarja feladni magát. Hamarosan már nemcsak a nevét kell tisztáznia, de a saját és szerelme élete is veszélybe kerül.

Mondhatnám azt, hogy dióhéjban ennyi a történet, de tényleg csak erről szól a Becsületes tolvaj, és őszintén szólva nem is akar több lenni. Bár a történet elég silánynak tűnhet, akik látták a fim hivatalos előzetesét, azt gondolhatják, hogy persze, hát itt sem a történet, inkább az akció fog dominálni. Az a szomorú, hogy az akción is meglátszik a szűk költségvetés. Ugyan felrobban egy-két széf vagy éppen egy egész ház, és kilőnek néhány tárnyi lövedéket, mégis az embernek óriási hiányérzete lehet a film után.

Természetesen a PG-13-as korhatár-besorolás elég árulkodó lehet (Magyarországon valamiért mégis 16-os karikát kapott), de egy ilyen egyszerű, üres és silányul kidolgozott történetet mégis csak fel kellett volna dobni valamivel. A film forgatókönyvét jegyző, a szakmában elég noname-nek számító Steve Allrich, és a rendezői feladatokat is ellátó, eddig produceri munkáiról ismert Mark Williams (Ozark, A könyvelő) viszont még csak meg sem erőltették magukat, hogy olyan akciójeleneteket, fordulatokat, plusz történetelemeket szőjjenek bele a sztoriba, ami költséghatékony, de nagyban növelhette volna a film értékét.

Azzal, hogy a film önmagában nem egy közönségsiker, bizonyára a rendező is tisztában volt, ezért akárcsak előző rendezésében, a 2016-os Fiam nélkül soha című drámánál tette Gerald Butlerrel, a Becsületes tolvaj főszerepére is leszerződtetett egy, a film témájához tökéletesen passzoló, öregmotoros akcióhőst, gondolván Liam Neesonnal úgyis mindent el lehet adni; elég, ha fegyvert ragad, és azt mondja, hogy

„I'm coming for you” (vagyis Eljövök érted).

Viszont azzal az eshetőséggel láthatóan nem számolt, hogy mi van, ha ennek a vérszegény filmnek a megmentéséhez még Liam Neeson is kevés lesz, és végül ez is igazolódott be. Itt nem arról van szó, hogy a 68 éves színész már ne lenne jó formában, és ne tudná tartani az iramot; ha maga a rendező nem hisz a saját filmjében, és éppen ezért nem is akar, csak 50 százalékot beletenni, akkor a film sem fog többet érni 50 százaléknál. A Becsületes tolvaj viszont még ezt a szintet sem képes elérni.

Ugyan Liam Neeson, és az eddig rövidfilmes- és televíziós sorozatos karrierjéről ismert Kate Walsh mindent megtesz azért, hogy valami élettel, lélekkel töltsék meg a filmet, de sajnos itt már az alapjainál bukott el az egész projekt, és ezen a színészek sem tudnak javítani.

A Becsületes tolvaj ugyan nem az év legrosszabb filmje, de nem is egy olyan alkotás, amire akár csak öt percig emlékeznénk a vetítés után. A Liam Neeson-rajongók egy része minden bizonnyal csalódni fog, míg a másik oldalon azok a nézők fognak felsorakozni, akik az Elrabolva óta nem láttak ilyen jó akciófilmet a színésztől. Ha választanom kellene Neeson idei két filmje, a Made in Italy és a Becsületes tolvaj között, akkor egyértelműen előbbire szavaznék, mert utóbbi még lövöldözésekkel és robbantásokkal együtt sem képes szórakoztatni.