Miért, Robert De Niro? Miért? – Nagypapa hadművelet-kritika

Elérkezett a pillanat, amikor magunkba kell néznünk, és el kell fogadnunk a valóságot, mely szerint Robert De Niro már nem a régi, és valószínűleg többé nem is lesz. Miután azt hittük, hogy a Nagyfater elszabadul című förmedvénynél nem lehet rosszabb, és Az ír visszaadta számunkra a reményt, akkor jön egyenesen a mocskos csatornából a Nagypapa hadművelet, és megrendíti az egész világunkat.

Ez a komédiának csúfolt film arról szól, hogy Robert De Niro az unokájával háborúzik egy szoba miatt – ennyi, és ez igazából azért rohadtul nevetséges, mert az a De Niro, akit mi ismerünk, már rég elintézte volna, hogy az idegesítő kölyök az első tréfa után a halakkal vacsorázzon.

Érthető, hogy a színész néha szeretne egy kicsit lazább, szórakoztató műveket készíteni, de legközelebb jobb lenne, ha elolvasná a forgatókönyvet – már ha egyáltalán volt ennek az alkotásnak olyan, hiszen az Alvin és a mókusok első részét is rendező Tim Hill többször is bebizonyította, hogy nem minden film igényel történetet, elég csak megnéznünk az eddigi munkáit.

Kép: Robert De Niro, Jane Seymour és Christopher Walken a Nagypapa hadművelet című filmben / imdb.com

Valószínűleg komoly összeget kapott a szerepléséért Robert De Niro, és ő volt az első, aki aláírt a Nagypapa hadműveletre, mivel máshogy szinte elképzelhetetlen, hogy olyan sztárokat is sikerült meggyőzniük a producereknek, mint Uma Thurman, Christopher Walken vagy többek között Jane Seymour.

Hihetetlen, de a főszereplő kölykön (Oakes Fegley) kívül mindenki jól teljesít, és sajnálatos módon folyamatosan próbálkoznak, hogy megmentsék ezt a filmet. Rob Riggle például kifejezetten vicces, és éppen ezért olyan kellemetlen nézni a színészeket, hiszen ezt a csatát egyszerűen nem tudják megnyerni.

A készítők a vártnál is idiótább módon kezelnek egy nevetséges, komolyan vehetetlen konfliktust, így már rögtön az elején elveszítenek minket. A koncepcióból kihozhatták volna, hogy ha már súlytalan klisétenger az egész mű, akkor legalább az unoka és a nagypapi átverései kreatívak és szórakoztatóak, de sajnos még erre sem ügyeltek. A versenyt amúgy egyértelműen De Niro nyeri, még úgy is, hogy senkinek sem tudunk szurkolni, mivel teljesen érdektelen az egész.

Kép: Oakes Fegley és Robert De Niro a Nagypapa hadművelet című filmben / imdb.com

Elvileg olyan jeleneteken kéne nevetnünk, ahol a színészek elesnek, véletlenül felfedik a nemi szervüket, meg összekoszolják a ruhájukat, szóval nagyjából erre a szintre kell belőni az elvárásainkat. A végén persze eszükbe jut, hogy kéne egy kis dráma, meg valami szedett-vetett tanulság, így megpróbálnak koktélesernyőt szúrni a lócitromba, ami persze nem működik.

A Nagypapa hadművelet még agyatlan családi kikapcsolódásnak is kevés, hiszen nem humoros, unalmas, és ezzel még a ritkán felbukkanó, jó pillanatokat is beárnyékolja – ráadásul közben végig kell néznünk Robert De Niro szenvedését, és megszakad a szívünk.

Tény, nem olyan rossz ez a film, hogy kínozni lehessen vele, de sajnos akkor is hatalmas csalódás. Ettől függetlenül biztos, hogy akadnak olyanok, akik ellesznek vele, és elhagyja majd a szájukat az a mondat, hogy „ez nem is volt olyan sz.r”. Kár ezért az alkotásért, de külön dühítő, hogy a szemetek ráadásul még a folytatást is képesek voltak meglebegtetni, mintha jól végezték volna a dolgukat.

A Nagypapa hadművelet szeptember 17-én érkezik a hazai mozikba, forgalmazza a Big Bang Media.