Anthony Hopkins halálra rémítette Scarlett Johansson-t

Nagyon régen láttam utoljára Sacha Gervasi Hitchcock című filmjét, ami a rendező első nagyjátékfilmje volt 2012-ben. Aztán nemrég szembe jött velem a TV-ben, és öröm volt újranézni. A világhírű rendező magánéletéről, és leghíresebb rendezésének, a Psychonak a készüléséről szóló alkotás több, mint egy jól sikerült életrajzi film, amiben Anthony Hopkins mellett olyan színészek láthatók, mint Helen Mirren, Scarlett Johansson, Jessica Biel, és James D'Arcy.

A történet: Alfred Hitchcock minden idők egyik legnagyobb rendezője, a hátborzongató filmek királya. Szinte mániákusan vonzódott a szőke színésznőkhöz, akiknek hűvös szépsége ott kísért a filmjeiben, mégis egyetlen nőhöz fűzte igazán szoros kapcsolat. Alma Reville egy életen át a felesége volt, és a legnagyobb befolyást gyakorolta rá. Hiszen nemcsak férj és feleség voltak, de alkotótársak is. Hitchcock élete legnagyobb dobására készül. Az elhagyott motelben élő skizofrén gyilkos történetét akarja filmre vinni.

A suspence koronázatlan királyának életműve és élete egyértelműen egy filmért kiáltó, de nem egy hálás téma. Gondoljunk csak bele, Alfred Hitchcock-ról ugyanolyan nehéz jó filmet rendezni, mint amennyire lehetetlen jól remakelni a Psycho-t (lásd az 1998-as változatot Vince Vaughnnal a főszerepben).

Sasha Gervasinak, ha nem is hibátlanul, de mégis sikerült egy szórakoztató, „minden sikeres férfi mögött áll egy nő” közhelyre építő filmet csinálnia, amit a Psycho és Hitchcock rajongóknak látniuk kell. Annak ellenére, hogy a Hitchcock Stephen Rebello Így készült a Psycho című könyve alapján született, nem egy egyszerű werkfilmre kell számítani.

A színészi alakításokra egyáltalán nincs okunk panaszkodni: Anthony Hopkins brillírozik a szerepben, a külső átalakítások, valamint a rendezőre jellemző stílus és mozdulatok átvétele egy tökéletes Alfred Hitchcock-hasonmást teremtettek. De Helen Mirren is remekül hozza Alma Reville karakterét, még ha a figura itt-ott eltér a valós személytől. Janet Leigh-nél pedig öröm volt látni, hogy nem a bájait, és a szexiségét, sokkal inkább a profizmusát emelték ki, amihez Scarlett Johansson remek választás volt.

Mindenképpen meg kell említenem a film zenéjét is, amit Danny Elfman szerzett:

ha alaposan fülelünk, meghallhatjuk, hogy a zene egyrészt kiválóan passzol a film hangulatához, másrészt megidézi az eredeti Psycho-t.

A Hitchcock egy figyelemreméltó film, műfaját tekintve a jobbik fajtából. Akik szeretik Hitchcock filmjeit, vagy szívesen megnéznék, hogyan született a legendás Psycho, azoknak mindenképpen ajánlom a megtekintését; de, akit inkább Hitchcock szadista oldala érdekelne, azoknak pedig a The Girl című angol TV-filmet javaslom, ami tökéletesen tárja a néző elé, hogyan is viszonyult a rendező a főszereplőnőihez.