Shia LaBeouf könyörtelen pszichopataként a legjobb – kritika

Aki ismeri David Ayer munkáit, az tudja, hogy a rendező szereti bemutatni a bűnözés egy elég rétegelt arcát, ahol inkább az utca igazi szereplőit, és a bandák különleges pozícióban lévő alakjait mutatja be – ráadásul elég erőszakos módon.

Legújabb filmje is ezen a vonalon halad, hiszen a The Tax Collector egy olyan emberről (Bobby Soto) szól, aki begyűjti az illegális üzletektől a védelmi pénzt, vagyis az „adót”, miközben vele tart brutális verőlegénye is. Minden megy a megszokott módon, egészen addig, míg valaki át nem akarja venni a hatalmat, és akkor elszabadul a pokol és a kegyetlen vérontás.

Természetesen nem bonyolítják túl a dolgot, és kapunk egy küzdelmes, helyenként izgalmas művet, ami a szereplőkhöz hasonló módon ezer sebből vérzik, hiszen hiába ígérték, hogy Shia LaBeouf végre megmutathatja a vadállat oldalát, igazából egyáltalán nem kielégítő a végeredmény.

Kép: Shia LaBeouf és Bobby Soto a The Tax Collector című filmben / imdb.com

Kezdjük ott, hogy ebben a filmben egyszerűen rettenetesek a színészek, élükön a főszereplő Bobby Sotoval, hiszen se a drámát, se az akciót nem tudja eladni, így egyáltalán nem érezteti velünk azt a fájdalmat, amit mondjuk akkor érez, mikor egy általa szeretett személy vértócsában heverő holttestére bukkan.

Viszont Shia LaBeouf fantasztikus, és tényleg teljesen átadja magát a pszichopata, nem evilági karakterének, aki miatt tényleg kitetováltatta az egész mellkasát. Ha ez kellett neki egy ilyen fenomenális alakításhoz, akkor reméljük, hogy még van hely a testén.

És pontosan miatta érezhetünk hatalmas csalódást, hiszen alig szerepel a műben, és teljesen feleslegesen vezetik fel, hogy végre láthatjuk kitörni a benne rejlő agressziót, mivel addig sajnos nem jutunk el vele, így elvesztegettek egy hatalmas potenciált azzal, hogy nem rá – az egyetlen érdekes arcra – helyezték a hangsúlyt.

Kép: Bobby Soto a The Tax Collector című filmben / imdb.com

A film nem igazán rendelkezik ívvel vagy tanulsággal, és csupán az utolsó tizenöt percben jut eszükbe, hogy elég volt már az érdektelen felvezetésből, és ideje akciózni egy kicsit. Az mondjuk helyenként elég jóra sikerült, hiszen nem mindennap láthatunk egy alkotásban olyan brutalitást, hogy valakinek egy mozgó járműből az aszfaltra nyomják az arcát, ráadásul mindent mutatva.

A The Tax Collector egyáltalán nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és hiába gazdagodtunk általa egy remek Shia LaBeouf-alakítással, ha maga a mű csupán párszor tudja megragadni a figyelmünket. Egyáltalán nem érdekel minket a szereplők sorsa egy bizonyos ponton túl, mivel nincsenek igazán szimpatikus arcok benne, így a „főhős” bosszújának sem tudunk szurkolni – márpedig itt pont, hogy ez lett volna a cél.

David Ayer megint inkább a hangulatra ment rá, mint a tartalomra, ez pedig elég sajnálatos, hiszen akár jó is lehetett volna az élmény. Így csak egy könnyen felejthető, maximum közepes filmet kaptunk, ami egy kicsit azért feldühít minket, mert elpazaroltak benne egy mondhatni tökéletes színészi teljesítményt.