Keresés

Elérhetőségek

Központi e-mail cím
info [kukac] promotions.hu

Szerkesztőségi e-mail cím
szerk [kukac] promotions.hu

Ügyvezető
maxi@promotions.hu

Programok beküldése
programok@promotions.hu

Made in Italy-kritika: Liam Neeson Toszkánában nem akciózik

Made in Italy-kritika: Liam Neeson Toszkánában nem akciózik

Zene, Film & Kultúra

Made in Italy-kritika: Liam Neeson Toszkánában nem akciózik

Zene, Film & Kultúra

Helmeczi Benjamin - 2020.08.06. 19:33

A Made in Italy-t sokan egy üres, elcsépelt poénokkal telepakolt, felesleges filmnek fogják látni, de valójában egy személyes tragédiát feldolgozó dráma-vígjáték, amiben Liam Neeson és fia, Micheál Richardson tulajdonképpen önmagukat játsszák. Kritika.

Mielőtt elkezdeném kifejteni a véleményemet a filmről, néhány szóban elmondanám, hogy a Made in Italy miért is egy fontos pont Liam Neeson filmes karrierjében. A színész felesége, Natasha Nichardson 2009. március 18-án halt meg egy síbalesetben; míg Liam Neeson élete párját, addig a fia, Micheál az édesanyját veszítette el azon a napon. Egy ilyen személyes tragédia feldolgozásához sokszor egy élet is kevés, de mindenképpen egy nagyon hosszú folyamat.

Amikor a Made in Italy kapcsán interjút készítettek Liam Neesonnal, azt mondta, hogy ez a film katartikusan hatott a saját gyászának feldolgozásában, míg a fia, Micheál elmondása szerint pont ugyanazt tette a filmben, mint a való életben.

„Gyakran az emberek bezárkóznak a tragédia után, és magukba fojtják a gyászt. Szerintem nem ez a megfelelő módja a továbblépésnek. Ki kell engedni magunkból, sírni kell és emlékezni arra, akit elveszítettünk. Én ezt tettem”

– fogalmazott Micheál Richardson.

A Made in Italy tehát nem csak egy újabb apa-fiú kapcsolatra épülő film nagyszerű alakításokkal, szép tájakkal, és mélyenszántó gondolatokkal, hanem két színész személyes tragédiájának feldolgozása, amit a saját művészi kifejezési módjukkal tesznek meg.

A londoni bohém művész, Robert (Liam Neeson), fiával, Jackkel (Micheál Richardson) visszatér Olaszországba, hogy felújítsák azt a nyaralót, amit egykori felesége hagyott rájuk. Arra azonban egyikük sem számít, hogy a házat milyen borzasztó állapotban találják. Ahogy apa és fia hozzálátnak a munkálatokhoz, rá kell ébredniük, hogy nemcsak a nyaralóra, de kettejük kapcsolatára is ráfér egy alapos renoválás. Szerencsére eleinte lehetetlennek tűnő feladatuk során segítségükre van a közeli kisváros bohókás apraja-nagyja, így az idő előrehaladtával Robert és Jack nemcsak a ház körüli teendőikkel kezdenek el haladni, hanem esélyt kapnak, hogy túllépjenek múltbéli sérelmeiken és újra megleljék a boldogságot.

Első ránézésre a Made in Italy csak egy szép olasz környezetben játszódó, elcsépelt poénoktól hemzsegő, üres tucatfilm, amiről nem tudni, hogy miért készült el. Aztán, ha a néző a másik oldalról kezdi el nézni, máris megérti, hogy miben rejlik az egyedisége.

Már többször láttunk arra példát, hogy apa és fia együtt játszik egy filmben, de az már ritkább jelenség, hogy a filmben is apa-fiú viszonyban állnak egymással. A Made in Italy pedig rátesz erre még egy lapáttal azzal, hogy a két színész a saját drámájukat és gyászukat is beleviszik a történetbe, ezáltal sokkal személyesebbé, emberibbé, és meghatóbbá válik a film.

A Dunkirk-ből és a Carter ügynök című sorozatból is ismert színész, James D'Arcy rendezésében készült filmet egyértelműen a két főszereplő viszi el a hátán, de több mellékszereplő is helyet kapott a cselekményben, például a Nataliát alakító Valeria Bilello, akihez a Made in Italy szerelmi szála köthető, mert nyilván nincs olasz környezetben játszódó film egy kis romanticismo (olaszul romantika) nélkül, de teljesen érthetetlen számomra, hogy miért kellett még egy saját, családi problémáit taglaló mellékszálat is írni neki, mikor az a történet szempontjából teljesen felesleges.

A forgatókönyv viszont nem csak ezen a ponton botlik meg, több olyan eleme is van, aminek létjogosultsága megkérdőjelezhető, de a poénok terén is akad egy-kettő, ami erőltetettnek és szánalmasnak hat. Utóbbiak közé tartozik a film egyik vacsorajelenete, ami azt az érzést keltette bennem, mintha egy, a cselekménybe tudatosan beleépített tésztareklámot látnánk.

Nem mehetek el amellett, hogy a Made in Italy egy remek hangulatfilm. Az olasz miliő és hangulat az elejétől a végéig átjárja a filmet, amit nyilván azok a nézők fognak inkább értékelni, akiket személyes élmények fűznek Olaszországhoz, vagy éppen Toszkánához. Az embernek kedve támadna azonnal beköltözni abba a házba, és abba a faluba, ahol a történet játszódik.

A Made in Italy nem egy hibátlan film, nagyon látványosan tükröződnek vissza róla a rosszul meghozott írói és rendezői döntések, bizonyos szempontból

egy ma megnézed, holnapra elfelejted kategória.

A másik oldaláról viszont egy egyedi alkotás, amiben Liam Neeson és Micheál Richardson önmagukat játsszák.

Akik szeretik Liam Neeson-t, és nemcsak akciófilmet akarnak látni tőle, valamint azoknak, akik rajonganak Olaszországért, és arra vágynak, hogy egy rövid időre átjárja őket az igazi toszkán hangulat, azoknak mindenképpen ajánlani tudom a Made in Italy-t.

A filmet már játsszák a magyar mozikban.

Borítókép: IMDb