Relic-kritika: egy lélekbemarkoló horrorfilm a demenciáról

A horror műfaja sokak számára egyet jelent a gagyi, kiszámítható ijesztésekkel; a buta, de szép főszereplő sikítozásával; meg a fröcsögő vérrel, de szerencsére az utóbbi években elindult egy hullám, ami megmutatja a közönségnek, hogy nem ezek okozzák az igazi rettegést, hanem az, mikor úgy érezzük egy film után, hogy valaki megtaposott minket.

A Relic is ilyen élményt akar nyújtani, hiszen komoly témát boncolgat, miközben eléri azt, hogy igazi félelem legyen bennünk, aminek valós, minket is érintő gyökerei vannak.

A fő téma a demencia – a történet szerint egy anyuka a lányával elmegy megkeresni az eltűnt, egyedül élő nagymamát, aki végül felbukkan, de már elég súlyos mentális problémákkal küzd, ráadásul valami sötét, vészjósló entitás jelenléte is belengi az életét, ami hamar szörnyű hatással lesz mindenkire.

Kép: Relic / imdb.com

A drámai vonal már alapból is működik, hiszen tökéletesen átérezzük a fájdalmat, hogy milyen elkeserítő látni, amikor valaki már egyáltalán nem olyan, mint régen, és lassan kezdi teljesen elhagyni magát. Hiábavaló a szeretet, a törődés, hiszen idővel már azt sem tudja a beteg, hogy hol van, és ennél szívfacsaróbb dolog talán nincs is a világon.

Magát a demenciát egy „démoni” jelenléttel szemléltetik, aminek feltűnése mindig iszonyatosan hátborzongató, mivel egyszerre emberi, és emberfeletti a megvalósítás, így igazán kényelmetlen ránézni.

Ráadásul egy idő után megjelentik a testhorror is, ami kifejezetten gyomorforgató, de szükséges. Emily Mortimer, Robyn Nevin és Bella Heathcote remek, szinte hibátlan alakítást nyújtanak, a játékuk pedig segít a mű elmélyülésében, hiszen ahogy ők is, úgy mi is felkavarodunk a nagyon lassan, de biztosan folyó cselekménytől, és a néha előforduló durvulástól.

Kép: Relic / imdb.com

Natalie Erika James egy mesterművet hozott létre, ami pontosan tudja, hogy mi akar lenni. Nem szabad egy kaszabolós, gyilkolós horrorra számítanunk, hanem inkább készítsük fel magunkat lelkileg, hogy ez egy komótos, de annál hatásosabb, félelmetes dráma, ami a végére elgondolkodtat minket magával a betegséggel kapcsolatban is.

A Relic egyszerűen fantasztikus a maga műfajában, hiszen képes újítani, rendkívül hatásos és példaértékűen szemléltet egy sokakat érintő problémát.

Mindenkinek ajánlott, aki szereti a sötét, kicsit művészi alkotásokat, és el tudja viselni, hogy viszonylag kevés dolog történik, de azok elég fontosak, mert itt főleg a szereplők kapcsolata a lényeg, és nem az izgalmak. Az utolsó jelenet pedig annyira felkavaró, hogy utána csendben fogunk ülni, és próbáljuk felfogni a látottakat, de amint ez megtörtént, rájövünk, hogy egy különleges élményben volt részünk.