Pikkelyek nőttek egy kamasz lány testére, nagy volt a riadalom

A tizenöt éves Mia mindig is úgy érezte, édesapja és édesanyja nem a vér szerinti szülei, és valamit eltitkolnak előle. A család költözése után a fiatal lány igyekszik beilleszkedni új osztályába, ám környezete cseppet sem könnyíti meg a dolgát. Mint a legtöbb tinédzser, Mia is változásokat fedez fel a testén, ám ezek egészen másmilyenek, mint a vele egykorú lányoké. Kezdetben próbál tudomást sem venni ezekről, ám idővel egyre rémisztőbbé válik ez a fajta átalakulás.

Ritkán kerül svájci film a magyar mozikba, de mikor egy hazai forgalmazó felkarol egyet, akkor arra érdemes odafigyelni. Miután 2018-ban megnéztem a Kékről álmodom című filmet, nagyon örültem, hogy ezt az alkotást a magyar moziközönség is láthatja, bár hozzá kell tenni, hogy ez is egy rétegfilm, sajnos kevesen váltottak rá jegyet, de akik megnézték, többségében dicsérő szavakkal illették, és a kritikusok is elismerő véleménnyel róla.

A rendező, Lisa Brühlmann ezelőtt csak rövidfilmeket készített, de már az első nagy mozifilmje egy rendkívül precíz, emlékezetes, és egyedi alkotás lett. Minden egyes képkockájáról süt az átgondoltság, a megtervezettség, a rendező és az operatőr fantasztikus együttműködésről tett tanúbizonyságot.

Bár csak a film második felében kap nagyobb hangsúlyt, az első percektől kezdve valamilyen formában jelen van a víz, mint a kamaszkori változásokat szimbolizáló külső erő, de a nézőnek csak később lesz egyértelmű ez az utalás, mikor bejönnek a cselekménybe a fantasy elemek, de akadnak jelenetek, amelyek már majdhogynem a horror küszöbét súrolják.

Kétségkívül a sellővé változás egy egészen egyedi módja a serdülőkori változások szemléltetésére, természetesen a való életben jellemző változások is jelen vannak, mint például a rossz társaságba való keveredés, a cigaretta, a drog, az alkohol, az első szexuális élmény, stb.

A két főszereplő lány, Luna Wedler (Mia) és Zoë Pastelle Holthuizen (Gianna) lenyűgöző színészi teljesítményt nyújtanak, de a mellékszerepekben is remek alakításokat láthatunk.

A Kékről álmodom egy rendkívül jól sikerült, és egyedi felnövéstörténet, amit mindenkinek tudok ajánlani, akik szeretik azokat a kamaszokról szóló filmeket, amelyeknek komoly mondanivalójuk van, tudnak valami pluszt nyújtani a nézőnek, és nagyon messze állnak a „hibbant, ótvar”-kategóriától.