Apró mesék-kritika: Szász Attila újabb remekműve

Köbli Norbert és Szász Attila neve eddig sem volt ismeretlen a hazai filmgyártásban, az összeszokott alkotópáros a történelmi korszakokba helyezett műfaji filmjeikről híresek (A berni követ, Félvilág, Örök tél). 2019-ben egy olyan izgalmakban és fordulatokban gazdag romantikus történelmi thrillerrel robbantak be a mozikba, amelyhez foghatót a magyar filmtörténelemben még nem láthattunk.

Az Apró mesék a II. világháború utáni zűrzavar és bizonytalanság uralta Magyarországon játszódik. Egy szélhámos megpróbál hasznot húzni ezekből a zavaros időkből, és amikor menekülnie kell Pestről, egy titokzatos nő és a fia nyújt számára menedéket az erdő mélyén. Miközben háborús démonjaival viaskodik, szenvedélyes szerelmi viszonyba keveredik a nővel, akinek a férje bármikor hazatérhet a frontról.

A film gyönyörűen építkezik, a prológusban a háborúban megtört és romos, zsúfolt Budapesten járunk, majd a történet becsalogat minket az erdőbe, ahol mint egy kihelyezett medvecsapda, fogságba ejt, és csak akkor ereszt el, amikor úgy akarja. Érdekes megfigyelni, hogy a film hogyan képes bezártságérzetet kelteni a nézőben, mikor a történet szerint egy, a határtalan szabadságot szimbolizáló erdőben vagyunk. A film miután felveszi a romantikus stílust, még időt sem hagy nekünk, hogy hozzászoktassuk magunkat ehhez az állapothoz, máris elérkezünk a fordulóponthoz, ami aztán kitapossa a szereplők előtt a véres végkifejlethez vezető ösvényt.

A fő szerepekben olyan színészeket láthatunk, mint Szabó Kimmel Tamás (A berni követ, Made in Hungária), Kerekes Vica (Isteni műszak), és Molnár Levente (Saul fia). Az általuk formált szerelmi háromszögből szövődő bonyodalmak a film utolsó képkockájáig feszültségteljesek, izgalmasak, és hidegrázósak.

A western és a noir stílusjegyeket magában hordozó alkotás minden tekintetben egy precíz, tartalmas, szemet gyönyörködtető mű, ami a régi filmes stáblistával és a zseniálisan megkomponált zenével egy pillanatra azt az érzést keltheti bennünk, mintha ezt a filmet már láttuk volna valamikor a '60-as években.

Ami az Apró mesék egyik, ha nem a legnagyobb pozitívuma, hogy úgy játszik a nézők bizalmával, ahogy csak akar. Hiszen egyáltalán nem tudhatjuk, melyik karakter hazudik, melyikbe fektethetjük bizalmunkat, mert minden percében tartogat olyan apró meglepetést, fordulatot, ami teljesen más szemszögben világít meg egy-egy szereplőt. Éppen ezért válhat az Apró mesék Szász Attila eddigi legjobb filmjévé, mert ahogy a meséknek, úgy ennek a filmnek sem hihetünk egy pillanatig sem.

Vajon az Akik maradtak a valódi Oscar-díj helyett megkapja a „magyar Oscart”?

Olvass tovább...