Ha betöltöd a 30-at, meg kell halnod!

 

Logan futása, 1976, amerikai sci-fi, Michael Anderson rendezésében, a szexszimbólum Farrah Fawcett és a nagyszerű Michael York főszereplésével

Tér és idő? A 23. században járunk valahol a Föld nevű bolygón, az emberiség megtette azt, amit nem kellett volna: elindította a végső háborút. A túlélők kupolavárosokba húzódnak, nem mehetnek a felszínre.

Jelentőség? A hetvenes években tomboló sci-fi láz egyik nagyszerű darabja. A hippik és a korszak megannyi mozgalma elleni kiáltvány. Remek korlelet az amcsi történelemből.

Kinek ajánlom? Sci-fi imádóknak, akik szeretik a nagyívű történeteket, meséket, a posztapokaliptikus történeteket.

 

A film egy klasszikus darabja a ’70-es évek tomboló science-fiction lázának. 1976-ban látott napvilágot, és olyan nagyszerű alkotásokkal említhető egy lapon, mint a THX 1138 (1971), a Zöld szója (1973) vagy éppen a Csillagok Háborúja lassan háromszoros trilógiává duzzadó űreposz első része, Az új remény (1977), amely remek időzítéssel, a vietnámi háború kudarcai után próbálta visszacsempészni a reményt amerikaiak millióinak szívébe.

Apropó. Ha már vietnámi háború. A Logan futása is erre a generációs élményre reflektál, méghozzá elég élesen, a hippi korszak antifilmje szeretne lenni, amely pellengérre állítja, és néhol meglehetősen ironikus szemmel nézi a ’60-as években kibontakozó szubkultúrát.

És hogy mégis miért nem dobbantott akkorát, mint mondjuk az univerzális meseként is értelmezhető Star Wars? Mert kurzusfilm. Egyszerűen mára jobbára elvesztették a relevanciájukat a benne tárgyalt kérdések, persze ezen most 2019-ben újra lehet vitatkozni. Nem elhanyagolható azonban az sem, hogy a látványvilágra sem adhatunk csillagos ötöst. Annak egyetlen eleme sem sorolható a nyálcsorgató és azta kategóriába. A hetvenes évek sci-fijei jóval magasabbra tették ekkor már a lécet. Ezért is hat hihetetlennek, hogy a filmet Oscar-díjra is jelölték a vizuális megvalósításért.

 

A sztori dióhéjban

Ezért adja a fejét futásra Logan

A 23. században járunk, az emberiség végül elpusztította a Földet, a katasztrófák túlélői pedig hatalmas kupolavárosokban, igazi burokráciában tengetik mindennapjaikat, ahol egy számítógép-vezérelte rendszer végzi helyettük a munkát. A fiataloknak csak egy dolguk van: átadni magukat az élvezeteknek. Csupán egyetlen kitétel van, 30 éves korukban

(„Soha ne bízz senkiben, aki elérte a 30 éves kort”

– mondta Jack Weinberg, aztán szempillantás alatt ez lett a hippimozgalom jelmondata)

egy rituális „mészárszéken” újjá kell születniük, ugyanis a burokvárost meghatározott számú populációra tervezték, így, hogy fennmaradjon az egyensúly és a komfort, a nevezett kort meghaladók újjászülethetnek.

Gondolják a legtöbben.

 

De akadnak olyanok, akik megsejtik az igazságot: nincs újjászületés, és a fiatalok a halálba repülnek a körtánc közben. Akik eszmélnek, futnak, hogy kikerüljenek a rendszer karmai közül. A futókra vadászó speciális alakulat, az álomhozók egyik tagja Logan, aki később maga is menekülni kényszerül, mikor titkos feladattal bízzák meg: keresse meg és pusztítsa el a „Szentélyt”, amely állandó reményt ad a városból szökni próbálóknak. A rendszer működése óta 1056-an lógtak meg a körtánc elől, az ő sorsuk sokáig ismeretlen volt, még a városvezető gép szemei elől is.

A film a bő két óra alatt rengeteg témát érint, többek között – még ha csak apró utalások szintjén is – szó esik a túlnépesedésről, a születésszabályozásról, az elgépiesedésről és a környezetszennyezésről is.

A Logan futása később sorozatot is kapott, 1977-ben 14 rész el is készült. A film amúgy adaptáció, amely egy 1967-es regény alapján készült, amelyet William F. Nolan és George Clayton írtak. A film végül rengeteg ponton eltér az eredeti alkotástól. Nolan egy akkoriban készült interjúban rossz szájízzel nyugtázta is csalódottságát, merthogy a celluloid szalag nem adta át teljes mértékben történetük mélységét. A vásznon kevésbé domborították ki, hogy mennyire sekély lenne egy olyan társadalom, amelyben a fiatalok uralkodnának, és nélkülözniük kellene az idősebbek bölcsességét és tapasztalatát.

Ellenkultúra a ’60-as és ’70-es években

Lappangó fenyegetés

Egy olyan közösség (ország vagy világtársadalom?) mindennapjaiba nyerünk betekintést, ahol győzött a hippimozgalom, az egész emberiség egy óriási hippikommunára szűkült le. Ebben a közegben mindent felülír a szexuális szabadság, a vágyak, a testiségnek központi szerepe van a mindennapokban.

Erős kép, de a veszély ennyire nem valid már 1976-ban. A hetvenes évek közepén a hippimozgalom már csak nyomokban hasonlít korábbi énjére – inkább számít divathullámnak, mintsem egy erős politikai és társadalmi állásfoglalásnak. Az amcsik kivonultak Vietnámból, a hippi style divat lett, beszivárgott a mainstreambe, a mozgalom külsőségeiben él tovább, megfosztva azt mindenféle mélységétől.

Az Amerikai Egyesült Államok készült a bicentenáriumi ünnepségekre, újra erősödtek a patrióta érzelmek, a konzervatív eszmék is újra divatba jöttek – és ebbe erőteljesen besegített a média is, amely egyszerre volt alkalmas arra, hogy segítségével az USA a képernyők előtt veszítse el a hidegháború nagy harcát, és arra is, hogy az erőteljes propaganda segítségével újra egységbe forrassza a nemzetet.

 

A hetvenes évek a plázák uralmának első nagy korszaka. A fogyasztói társadalom megerősödött, az amerikai középosztály soha nem látott gazdaságban élt. A kertváros nyugalmát azonban megannyi lappangó feszültség „fenyegette”, az elhúzódó háború mellett is. Folyamatosan napirenden volt az afroamerikai polgárjogi mozgalom, és megérkeztek a társadalmi berendezkedést bíráló feminista hangok is.

A film nemcsak a hippimozgalmat próbálja porba tiporni, de nekimegy a feketéknek is, miközben elítéli a feminista követeléseket is. Egyértelműen a régi értékekhez való ragaszkodást helyezi követendő példaként a közönség elé. A mitikus mesévé avanzsálódó filmben pedig egyfajta fordított Kiűzetés a paradicsomból történetszövés érvényesül, rengeteg bibliai utalással. Logan, az álomhozó megszökik Jessicával, akit egy futurisztikus tinderen keresztül ismer meg, hogy együtt számoljanak le a nemzet testére veszélyt jelentő eszmékkel és mozgalmakkal.

Árkon, bokron, roboton át

Ez csupán egy jó adag hedonizmusra éhező gyerek!?

A komfortot és biztonságot nyújtó kupolavalóságból fut majd el a két fiatal. A kalandokkal és nehézségekkel teli szökés, a külvilággal, a lerombolt Washingtonnal, illetve egy öregemberrel való találkozásuk után úgy térnek majd vissza a városba (miután rájöttek, hogy eddigi életük csupán színlelés volt), hogy hitet tesznek a család szentsége mellett.

Míg szépen sorjában beintenek mindenkinek, és eljutnak a végső nagy konklúzióra, azért elég rögös az út.

Ebben a világban, a feminizmus vívmányai részben teljesülnek

Éppen a feminizmus második hullámát lovagoljuk, amikor a nők (szoros szimbiózisban a ’60-as évek szexuális forradalmával) kísérletet tesznek, hogy végre jogot szerezzenek saját testükhöz. Többek között ekkoriban kezdik el szabályozni a fogamzásgátlást, az abortuszt, a szexuális zaklatást, de a mesterséges megtermékenyítés is állandóan visszatérő téma. A film pontosan nem mondja el, hogyan születnek a gyerekek, de többször szó van maganyákról, így feltételezhető, hogy a fiatalok totális uralma engedett a női szabadságjogoknak. Az emberek már megszabadultak a szülés fájdalmaitól is, a gyerekeket lombikokban segítik világra, akik így anyjukat és apjukat sem ismerik, csak a rendszert, amely létrehozta és hizlalja őket. Jessica később ezt feladja Loganért, részlegesen lemond a mozgalom vívmányairól, és alárendeli magát a férfinak.

A hippik győzelme a szexualitás forradalmához is vezet. A homoszexualitás és a mindennapi orgia nem tabu többé, hanem bevett intézmény a kupolavárosban. Van saját teleportos tinderappjuk, és orgiaklubokat is működtetnek.

 

Hippikből legyetek újra „egészséges” nacionalisták!

Mint már említettük, a film egyfajta programot ad a fiatal generációknak: hogyan kell helyesen élni, visszatérni a hagyományos értékekhez, így a család szentségéhez, az idősek megbecsüléséhez, és a nemzeten kívüliségből újra átnyergelni a nemzethez. Többszörösen is az egyik szimbolikus csúcspontja a filmnek, amikor Logan a posztapokaliptikus Washingtonban, a Szenátus termének romjai között felkap egy zászlórudat, amelyen a foszladozó amerikai lobogó feszül, és azzal sújt le a rátámadó álomhozóra, Francisra, aki továbbra is ragaszkodik a régi hippi világhoz, és nem érti társa kilengéseit.

 

Afroamerikai színész a robotban

Az újkonzervatívok nézőpontjából kap szerepet a filmben a fekete színészek mellőzése is. Azonban a jeges barlangban tanyázó robotot, aki még a régi világból maradt ott, egy fekete színész játssza, Roscoe Lee Brown, akit a félelmetes baritonja miatt találtak alkalmasnak a csillogó robot megformálására, később az ő szereplése ágyazta meg a szintén afromamerikai származású színész, James Earl Jones szerepét Darth Vader hangjára.

 

Mint kiderül, a fémszerkezet tartja vissza a futókat, egyszerűen lefagyasztja őket, kegyetlen tettével pedig gátat szab a nemzet újbóli felvirágzásának. Így kölcsönöznek a filmkészítők egészen kegyetlen színezetet az afroamerikai színész formálta karakternek. Logannak nem is marad más lehetősége, minthogy fegyverével véget vessen a robot ámokfutásának. Jessica és Logan most már végre beléphet az Egyesült Államok politikai központjába, Washingtonba.

A film nem akar tehát egyenjogú afroamerikaikat látni a jövő társadalmában. Az 1960-as évek nagy vívmányait is legszívesebben kidobná a kukába.

A vége jó?

Hőseink, miután a liberális akadályokon és útvesztőkön keresztül eljutnak Washingtonba, az egyetlen lakó, egy öregember társaságában elindulnak vissza a burokvárosba, hogy felszabadítsák a tudatlanokat. Logan és Jessica a vízelvezetőkön keresztül bejutnak régi otthonukba, a multifunkcionális anyagép uralmát egy fogós válasszal bedöntik, a fiatalok pedig tömegével szivárognak a felszínre, majd zarándokolnak az öregemberhez, hogy megérintsék, miközben a tűz felemészti a várost. A film ezekkel a képkockákkal zárul.

Nem tudjuk, hogy mi történik majd ezek után, vajon sikerül-e meggyőzni a többieket, hogy térjenek vissza apáik és anyáik örökségéhez, de valószínűsíthető, hogy igen. Csendes átmenetről azonban nem igazán beszélhetünk majd, az egyik diktatúra után következik a másik szélsőség. Ami talán kicsit finomabb, kicsit másabb, de sok szempontból mégiscsak kényszerítő erejű. Menekvés, más alternatíva talán nem is létezik.

 

Ha már így lehámoztuk a filmet, és megfosztottuk minden fennköltségétől, ajánlom, hogy nézzétek meg, mert totál izgalmas, és olyan hangulata van, mint kevés sci-finek. A tudományos-fantasztikus film újbóli felvirágzásának érájában, de még a Csillagok Háborúja nyitotta új korszak előtt készült mozi két világ határán táncol, így nemcsak társadalmtörténetileg, de filmtörténeti szempontból is érdekes alkotás. És évek óta cikkeznek arról, hogy mostmár aztán tényleg jön a remake. A műfaj ínyencségeire nyitottaknak kötelező darab, de a többiek is nyugodt szívvel rárepülhetnek. Nem fognak csalódni.