10 érdekesség az 55 éves Mary Poppinsról

[[adv]]

Egy újabb filmklasszikus évfordulóját ünnepelhetjük ma. Több évtizednyi győzködés, heves vitás előkészületek és fárasztó, de élményekkel teli forgatás után 1964. augusztus 27-én mutatták be a Mary Poppins-t, amit egy szóval úgy lehetne tökéletesen jellemezni, hogy „szuperfenofrenetikomaxikapitális”.

Ebből az alkalomból szedtem össze 10 érdekességet a filmről. Arról, hogy az alkotóknak és Walt Disney-nek milyen vitái és csatározásai voltak a regény írójával, P.L. Travers-sel, most nem mennék külön bele. A 2013-ban bemutatott Banks úr megmentése úgyis pont erről szól, kisebb-nagyobb ferdítésekkel és színezgetésekkel, aki erre a részére kíváncsi a történetnek, nézze meg az említett filmet. Bátran tudom ajánlani.

Sokkal inkább olyan érdekességeket kerestem, amelyek kevésbé köztudottak, sőt, biztos vagyok benne, hogy lesz köztük olyan, amiről eddig még nem is hallottatok. Na lássuk!

1. A teljes filmet zárt térben, a Disney Studios négy, hangfelvételre is alkalmas Kalifornia stúdiójában vették fel. A Cseresznyefa utca, a park, és a Szent Pál-katedrális homlokzata a Disney teljes 4-es stúdióját kitöltötte. Ehhez a díszlethez tartozott még négy csaknem életnagyságú, minden részletében hiteles György korabeli ház is. Az utcai fákon látható cseresznyefavirágokat Franciaországból és Portugáliából importált műanyagokból készítették. Az óriási díszletet hátulról egy nagy panorámafestmény vette körül, hogy növelje a teret. A filmhez összesen 78 üveg-, és háttérfestmény készült.

2. Mary Poppins szerepére nehéz feladat volt színésznőt találni. Walt először olyan, jól ismert sztárokra gondolt, mint Bette David, Mary Martin, vagy Angela Lansbury. (Apró érdekesség, hogy Lansbury megjelenik a tavaly decemberben bemutatott Mary Poppins visszatérben, mint lufiárus.) Julie Andrews neve csak később merült fel, miután a film egyik dalszerzője, Robert Sherman hallotta őt énekelni az Ed Sullivan Show-ban. A színésznő a Camelot-ból énekelt dalokat, amelyben a Broadway-n épp akkor főszerepet játszott. Walt Disney csak néhány héttel később, New Yorkban nézte meg a darabot, és úgy vélte, Julie Andrews tökéletes lesz Mary Poppins szerepére. Tetszett neki a hangja, a humorérzéke, és ahogy fütyült. Mikor felajánlotta a színésznőnek a szerepet, Andrews visszautasította, mert akkor éppen állapotos volt. Mivel Disney nagyon szerette volna őt látni a csodálatos Mary szerepében, a kedvéért eltolta a forgatást.

3. Abban a jelenetben, mikor Mary Poppins megérkezik, a Banks ház előtt tucatszámra várakozó dadát láthatunk, amelyek közül néhányat dublőr férfiak alakítottak. Walt eredetileg azt javasolta, hogy a stúdió animáció formájában mutassa meg, amint elfújja őket a szél, a másodrendező, Art Vitarelli azonban azt javasolta, hogy inkább drótokon „röptessék” a színészeket. Minden dadát felfüggesztettek két huzalra, melyekhez egy nagyon szoros bőr-vászon kantárt kapcsoltak. A fákat és más növényeket egyenként huzalozták be, így valósághűen mozoghattak a szélben.

4. Bill Justice és Xavier Atencio, két tapasztalt rajzfilmkészítő feladata volt a gyerekszobai rendcsinálás varázslata. A varázslat nagy részét úgy oldották meg, hogy először a tökéletes rendben lévő szobát filmezték le, majd mindent kiszórtak a padlóra. Ezután visszafele játszották le a filmet. Néhány „akciót” úgynevezett stop motion-technikával, vagyis „kockázással” vettek fel, ami állóképek sorozatát jelenti.

5. A körhinta lovait a Disney művésze, Blaine Gibson úgy tervezte meg, hogy a lovasaik karikatúrái legyenek. A körhinta lovait egy „mechanikus cső-felfüggesztés” nevű módszerrel mozgatták fel-le.

6. Robert Sherman csaknem 3 évig dolgozott a betétdalokon, amelyek jelentős részét saját élményei ihlették. A „Csak egy kis kanál cukor” című dal mögött például a következő történet áll: a dalszerző kisfia egyik este hazament az iskolából, és elmesélte, hogy Polio vakcinát kaptak aznap. Sherman azt hitte, oltást kaptak a gyerekek, és megkérdezte a fiát, hogy fájt-e neki. Mire a kisfiú ezt válaszolta: „Nem, csak adtak egy kanál cukrot és lenyeltem.” Innen ered a dal.

7. Art Vitarelli, a másodrendező készített egy miniatűr díszletet, hogy kigondolja, hogy is filmezzék a teázást a mennyezeten. Két, különböző irányba döntött díszletet épített. Az egyiket az odalára fordította úgy, hogy az oldalfal legyen a mennyezet. Mikor a szereplőket drótokon felfüggesztették a „falra”, úgy tűnt, fejjel lefelé vannak. Az asztalt és a székeket hidraulikus emelők emelték fel, így a szereplők súlytalannak tűntek, mintha lebegtek volna. Matthew Graber, aki Michael-t alakította a huzalokon lógva egyszer elszédült, mert félt a magasban. Azután a fiú nem volt hajlandó felmenni a mennyezetre, végül a stáb tagjai felajánlottak neki minden csapóért egy-egy tízcentest. Így a jelenet felvételének végére a fiú szép kis zsebpénzt keresett össze magának.

8. Dick Van Dyke, miután olvasta a forgatókönyvet, szó szerint könyörgött Walt-nak, hogy hadd játssza el az idősebb Mr. Dawes szerepét is. Walt megkérte a színészt, hogy vesse alá magát egy sminkpróbának, és adakozzon a kedvenc oktatási projektje számára. Van Dyke megkapta a zavarodott, idős bankelnök szerepét – a California Institute of the Arts pedig 4000 dollárt. Ehhez a jelenethez kapcsolódó érdekesség, hogy Dick Van Dyke „Fidelity, Fiduciary Bank” című verses szerepét egyetlen felvétellel rögzítették. Amikor lejátszották a felvételt, a zenekar tagjai majd leestek a székről a nevetéstől. Említésre méltó, hogy a zenekar minden felvétel után megtapsolta a szereplőket – ez nem gyakori dolog a filmiparban.

9. A londoni háztetők díszlete egy egész stúdiót elfoglalt. A tervezők valódi londoni háztetők fotóiból merítettek ihletet. A csúcsos oromfalak, templomtornyok és kémények a madártávlatból látható városkép pontos másai. Minden kéményt úgy szereltek fel, hogy adott jelre füstölni tudjon. Mivel borzasztóan befüstölték a termet a kémények, azt találták ki, hogy két felvétel között óriási ventilátorok tisztítsák meg a termet. Érdekesség, hogy a kéményseprők táncos jelenetének filmezése egy hétig tartott a háztetődíszleteken.

10. A 84 éves színésznő, Jane Darwell színésznő nyugdíjasként tért vissza a filmvászonra, hogy a madaras nőt alakítsa. Walt Disney azért bízta rá a szerepet, mert emlékezett Oscar-díjas alakítására az Érik a gyümölcs című filmben. A színésznő pályafutása alatt több mint 200 filmben szerepelt, például az Elfújta a szélben is. A gyenge, tolószékben ült Darwellt igazi sztárként kezelték. Walt például limuzinnal vitette be őt a stúdióba. Disney-ről tudni kell, hogy általában nem nézte a filmjei felvételeit, ennek a jelenetnek a filmezését azonban a díszletben kísérte végig. A madaras nő volt Darwell utolsó mozifilmszerepe. Ez a jelenet volt 1963. szeptember 6-án az utolsó képsor, amit a filmhez forgattak.