Orsojkával lestük végig a hétfői Szigetes Nagyszínpadot, ahol majdnem elolvadtunk, de utána feléledtünk a Catfish and the Bottleman koncertjénél.
[[adv]]
A hétfői Szigetelésünkkor volt a legmelegebb, de aki kicsit is kimozdult, az tudja, miről beszélek, mivel az egész országban kánikula volt. Engem még a sajtó sátor előtt azzal üdvözöltek, hogy totálisan lelocsoltak egy slaggal. Persze bármikor poénnak veszem ezt, de most aztán végképp nem sértődtem meg. A csurom víz ruhám 5 perc alatt lett csontszáraz.
A mai napunk ennek lesz a tükörképe időjárás ügyileg, mivel a Foo Fightersre elég nagy záport mondanak. Ha kint leszel, már most kezdj el valahol kutatni egy esőkabátot.
Tom Odell
Tom Odell imádja a Szigetet, folyamatosan visszatérő vendég, és fura is, hogy most tudtam megnézni a koncertjét először, és persze pont a legrosszabbkor. A Lily Allen által felfedezett brit énekesnek nem volt könnyű dolga, mert a forróságban, 17:45-kor kellett belekezdenie a fellépésébe.
A setlistben alapból voltak andalító számok, és ez nem segített a dolgon. A közönség kereste magát a kánikulában, és mi is. Amikor megérkezett a Somehow című Odell nóta, én azt hittem elalszok. Még jó, hogy utána a Can't Pretend-del folytattuk. Amúgy 11 muzsika fért bele a koncertbe. A zárás természetesen mint mindig, az Another Love volt, ami szerintem az egyik leggyönyörűbb szerelmes dal a világon, amire bulizni is lehet. Ennél már az énekes is megfőtt kicsit, mert volt néhány félreütése a zongorán a kezdésnél.
Odellt persze nem érdekelte a kánikula. A zakó a stílusa része, és bizony le nem vette, inkább rommá izzadta. Ki lehetett volna csavarni belőle egy korsónyi izzadságot a végén szerintem.
Olyan érzésem volt néha, hogy ez a zene egy kisebb helyszínen mennyivel jobban megállná a helyét. Odell ugyebár ül a zongoránál és énekel többnyire, és igen, vannak is olyan szerzeményei, amik egy piano bárban inkább érvénysülnének, mint egy Nagyszínpadon. Arról meg csak a kánikula tehet, hogy közepesnek éreztem ezt az egészet.
Catfish and the Bottlemen
Mindenki egyetértett velünk abban, hogy a Catfishé volt a mostani Sziget egyik meglepetés koncertje. A britek imádják odahaza az indie rock bandát, és rá kellett jönnöm, hogy az élő fellépéseik miatt. Én ismerkedtem a stúdió albumaikkal, de nem igazán jöttek át a zenék. Néhány annyira sablonos, hogy az valami hihetetlen, és ez el tudja venni az ember kedvét.
Azonban mivan, hogy ezt összegyúrjuk egy best of lemezzé, és kitesszük a Sziget Nagyszínpadára egy olyan bandával, aki tud is zenélni? Hát abból bizony hatalmas buli lesz. Orsojka azonnal beleszeretett Van McCann hangjába, és meg is jegyezte: nem gondolta volna, hogy a kis tinis arc mögött egy ilyen tök jó énekhang van.
A Catfish nem vacakolt, rengetegszer le se álltak, csak a következő dal belecsúszott az előzőbe. Megfelelő szintre hozták a bulit, és Florencék előtt ez volt a lényeg, hogy valaki ébresztőt fújjon. Kár, hogy sok szerzeményük elijesztheti a hallgatóságot, de amit élőben művelnek, az valami zseniális. Voltak nem oda illő részek, amikor beütöttek gyengébb számok, de azoknál én mindig valahogy sörért mentem, így megúsztam azt a keveset. Nálam a Catfish konci simán négyes az ötből, de persze azért nem egy csillagos ötös, mint a Franz Ferdinand.
Florence + The Machine
Négy évet kell visszamennünk az időben, Florence és a zenekara akkor járt először nálunk Magyarországon, és ugyanúgy a Sziget Nagyszínpadát vették be. Körbejárták már bőven a világot, és azon gondolkodom, tudnak-e ők egyáltalán rossz koncertet adni? Mert valahogy a vérükben van, hogy nem, és ez főleg Florence Welch-nek köszönhető.
Ő egy angyali hangú díva, és simán megtehetné, hogy ott áll egyhelyben, de hát abba beleőrülne. Mindig előrejön, futkározik a közönség körül, és folyamatosan kapcsolatban van velük. Ez bizony mostanság rengeteg előadónak nagy hiányossága.
Welch minden egyes érzelmét képes átadni, miközben árad belőle az energia. A Sziget Nagyszínpadát gyakorlatilag átalakította a saját mennyországává, ahogyan csak ő tudja. Amikor pedig már te is ott érzed magad, na akkor engedted be teljesen. Ez már az első pár számnál meg szokott történni.
A Florence + The Machine még akkor is a világ egyik legérdekesebb zenekara lenne Welch miatt, ha akadna rengeteg rossz szerzeményük a sok-sok jó mellett, de hát nincs. Egy ilyen koncertet nem is lehet osztályozni, mivel annyira egyedi és kuriózum, hogy nem képtelenség.