Hobbs és Shaw-kritika: Stan és Pan halálos iramú farokméregetése

[[adv]]

Már rögtön az elején leszögezem, hogy pont olyan nemes egyszerűséggel fogok beszélni erről a filmről, mint amilyen maga a film is. Emellett fontos megemlítenem, hogy a következő sorok csupán az én személyes véleményem. Na, akkor csapassuk!

Kapcsoljunk rükvercbe, indítsunk egy kicsit hátrébbról!

2001-ben a Universal csekély 38 millióból hozta tető alá az első Halálos iramban filmet, ami az utcai versenyek, a feltuningolt verdák és a dögös csajok világába vitt el minket. A sikert látva a stúdió tovább gondolkodott, és csinált két vérszegény folytatást, ami anyagilag és kritikailag sem hozta a tervezettet. Idejét látták, hogy magasabb sebességbe kapcsoljanak, és a széria elindult azon az úton, ami azóta is életben tartja a franchise-t. Ennek az lett az eredménye, hogy az alkotók filmről-filmre egyre nagyobb ívben tettek a fizika törvényeire, a tuningverdákat akciójelenethez használták fel, míg a szériát elindító versenyzéseket, és mindazt, ami miatt sokan megszerették a Halálos irambant, csak töltelékelemeknek használták.

Bár sokan elpártoltak a szériától, mégis a Marvel Moziverzum mellett a második legtöbb bevételt produkáló franchise, ami az elmúlt nyolc filmjével több mint öt milliárd dollárt hozott a Universal konyhájára. A kezdetek óta eltelt 18 év, és eljutottunk az első Halálos iramban spin-offhoz, a Hobbs és Shaw-hoz.

Stan és Pan akcióban

Luke Hobbs (Dwayne Johnson) és Deckard Shaw (Jason Statham) párosa egymást nem kímélő beszólásaitól és véget nem érő oltogatásaitól lett híres a 2017-es Halálos iramban 8-ban. Mivel ez baromira tetszett a közönségnek, a stúdió úgy gondolta, érdemes lenne erre a két „úthengerre” építeni egy közös kalandot. És ahogy néztem őket, eszembe jutottak a '20-as, '30-as évek burleszk királyainak, Stan-nak és Pan-nak a megformálói, vagyis Stan Laurel és Oliver Hardy. Ugyanis, ahogy a 2018-ban bemutatott Stan & Ollie című filmből is kiderül, a legendás páros több mint 30 évig utálta egymást, folyamatos vitában álltak egymással, egyik sem kímélte a másikat. Végül egy nyolc hónapos összezártság volt az, ami barátokká kovácsolta őket.

Na, pont ilyennek láttam Hobbs és Shaw karakterét ebben a filmben. A történet szerint ugyanis mikor színre lép a kibernetikusan felturbózott anarchista, önmagát „Fekete Superman-nek” nevező Brixton Lore (Idris Elba), a két esküdt ellenségnek össze kell fognia, hogy együtt vegyék fel a harcot Brixton-nal és megmentsék Deckard húgát, Hattie-t (Vanessa Kirby), aki magába fecskendez egy, az emberiségre veszélyes vírust, hogy az ne kerülhessen a Fekete Superman kezébe. Természetesen ettől még ugyanúgy ostorozzák egymást frappánsabbnál frappánsabb beszólásokkal, amin egyszerűen nem lehet nem röhögni.

Padlógáz!

Esküszöm, áldom a szerencsémet, hogy egyetlen egy trailert sem láttam a filmből, mert ahogy utólag megnéztem őket, mindent lelőttek benne, amit csak lehet. És talán pont emiatt röhögtem a poénokon és azokon, ahogy a két főhős oltotta egymást. Arról nem is beszélve, hogy az akciók is újdonságként értek. Mert az van benne dögivel. A forgatókönyv helyenként ostoba dialógusait és hézagait a tömény bunyó, lövés, robbantás, izmozás és farokméregetés kompenzálja, a Mission: Impossible-s stílust magára öltő franchise spi-offját non-stop akció, őrületes baromkodások és totális idiotizmus uralja.

Mondjuk ezt már akkor tudtam, mikor David Leitch neve szembejött velem a film IMDb oldalán. Tudniillik, egy olyan rendezőtől, aki már letett az asztalra többek között egy John Wick-et, egy Atomszőkét és egy Deadpool 2-t, ne is várjon mást az egyszeri mozilátogató.

Jöhet a nitró!

Persze, ahogy a későbbi Halálos iramban filmektől megszokhattuk, itt is akadnak olyan látványos és lehetetlen mutatványok, mint kiugrani egy felhőkarcolóból ejtőernyő nélkül, aztán földet érünk, ahogy tudunk, vagy lezuhanni egy helikopterrel egy szikláról, majd előmászunk egy karcolás nélkül. Tudtam, hogy milyen filmre ülök be, nem is voltak elvárásaim, és baromi jól is szórakoztam rajta, de mikor azt látom, hogy agyba-főve verik egymást a karakterek mindenféle tömör fémtárggyal, és úgy beépítik egymást a falba, hogy négyzetméternyi részen leomlik a csempe, akkor azért csak elvárnánk néhány csepp vért, nem? A 16-os karika elbírta volna.

Jó, persze, ne keressük a logikát és a realisztikusságot benne, hiszen az már évekkel ezelőtt kiveszett a szériából. Erre tökéletes példa a végső összecsapás „répameséje”, amit a helikopter és az egymásba kapaszkodó autók produkálnak.

Mindörökké Wakanda!

És ha már a végső összecsapásnál tartunk... Ha eddig valaha is eszetekbe jutott, hogy egyszer Dwayne Johnson felmenőinek országában, Szamoán nyaraljatok, akkor ne habozzatok! Annyira megszerettem ezt a kis szigetcsoportból álló, csendes-óceáni országot, hogy akár már ma indulnék oda. Érdekesség, hogy Dwayne Johnson édesanyja a Szamoa-i királyi család leszármazottja, és így „The Rock” szívéhez is közel áll.

Mivel producerként is részt vállalt a filmben, az ő ötlete volt, hogy itt forgassák le a film utolsó negyedét. Ezzel megismerhetjük kicsit Szamoa kultúráját és a nyelvezetét is. Ezekben a jelenetekben újra előjön a Halálos iramban családcentrikussága, de nem úgy, hogy lenyomja a torkunkon a családdal kapcsolatos bölcselkedéseket és a mély, érzelmes gondolatokat, sokkal inkább érezhető benne az a tisztelet, amit Dwayne Johnson érez az ősei iránt. Ezt kiválóan alátámasztja a film egyik jelenete, amikor a színész életében először szamoai nyelven beszél.

Célba értünk

Nem kell csodát várni ettől a filmtől, hozza az eddig megszokott hangulatot, stílust, és mindazt, ami a rajongóknak kell. Néhány helyen egy kis pluszt is ad hozzá, néhány helyen pedig kicsit buta, de én jól elszórakoztam rajta. A végét látva pedig az sem kizárt, hogy hamarosan érkezhet egy Hobbs és Shaw folytatás is. De ez már csak a jelenleg forgatási státuszban álló Halálos iramban 9. után jöhet szóba.