Shaft 2019 - avagy Sam L. Jackson még mindig a régi

Lassan eljutunk oda, hogy minden kritikát úgy kezdek, "Be kell valljam, nagyon vártam ezt a filmet". Nincs ebben semmi meglepő, hiszen csak akkor szánom magam vélemény nyílvánításra, ha tényleg érdekel egy mű. A Shaft minden szempontból ilyen. 

A Netflix kezd eljutni arra a szintre, hogy tényleg házhoz hozza a mozi élményt. Olyan darabok készülnek általuk, melyeket régen csak a moziban láthattunk, és vártuk a Vhs-Dvd-Blu Ray megjelenést, hogy kényelmesen, a kanapénkon elterülve nézhessük meg kedvenc darabjaink. A Shaft a 70-es években indult, Richard Roundtree főszereplésével, aki hozta is a fekete nyomozó stílusát. A folytatásra igen sokat vártunk, Sam L Jackson jött, látott, és bár nem mondom, hogy győzött, de egész korrekt, kifejezetten hozzá illő filmben hozta azt, amit elvárhattunk tőle. Most pedig nézzük, mire is elég a mostani szereplőgárda. 

Az elején kapunk egy gyorstalpalót, hogyan is hagyta el gyermekével együtt John-t a barátnője, és Junior felcseperedését is nyomon követhetjük pár perc erejéig. Az afroamerikai atyák fájdalmas sztereotípiája, hogy a teljes családfa becses neve John Shaft, így igyekszem nem keverni a neveket számotokra. Az ijfú titán az FBI-nál lesz elemző, valószínűleg a legjobb a szakmájában, amikor a legjobb barátja, Karim heroin túladagolásban életét veszti. Junior ebbe nem nyugszik bele, és mivel közös barátjuk, Sasha szerint ekkora mennyiségben nem adagolhatta túl magát, elindul nyomokat keresni Harlembe. Hamar rá kell döbbennie, ez nem neki való terep, így kénytelen -kelletlen felkeresi édesapját, hogy a segítségét kérje. 

Innentől kezdve a sztorit el is engedhetjük, hiszen a megszokott lerágott csont, nyomozás, hibás döntések, rossz ember gyanusítás, Junior szíve hölgyének elrablása, főgonosz likvidálása. Nyomasztó klisék, amiket az összes 90'es évekbeli filmben már láttunk és átélhettünk. Most jön a DE! A hangulat, a párbeszédek, a beszólások, a szexista párbeszédek ( "Minek találkoznál anyáddal, mikor térdig gázolhatsz a p....ban?" vagy a "Lady Chlamydia, Madame Szifilisz, igazán örvendek hogy csak 1-2 gyöngyszemet említsünk) nagyon jót tesznek a filmnek, és hozzák azt, amiért egy percig sem gondolkozunk azon, hogy abbahagyjuk a nézését. Ne felejtsük, csak a férfiak kapják meg a filmben az igazi akció pillanatokat, hiszen az egyik jelenetben hiába veszi elő Sasha a pisztolyt, azt rögtön Junior használja, akiről menet közben azért kiderül, nem feltétlen olyan kis "puhap...", mint amilyennek apuci gondolta. Valljuk be, a részegen való Capoeira verekedésen én is rendesen meglepődtem. 

A film utolsó negyedórájára érkezik meg nagyapa, aki a fehér szakállával inkább hasonlít a jótevő télapóra, mintsem a kőkemény fekete harcosra. Hármasban indulnak a fináléra, ahol természetesen szépen le is zúznak mindent és mindenkit. Mondanám, hogy spoiler veszély, de úgyis mindenki tudja, mi lesz a vége: Junior is szépen sutba vágja a jelvényét, és immár együtt fogják osztani az igazságot az utcákon. 

Azon személyek számára, akik nem művészfilmet keresnek, unják a buta, Adam Sandler féle fingós poénokat, és nem zavarja a csúnya beszéd őket, nos, nekik az új Shaft tökéletes választás lesz. Bátran nézzétek meg szinkronosan, bár nagyon féltem tőle, de sikerült eltalálni mind a szinkronhangokat, mind a párbeszédeket.