Súlyos alkoholfüggőségéről vallott a Kispál volt dobosa

A Kispál és a Borz Facebook-oldalán az utóbbi időszakban több interjú is megjelent a zenekar egykori tagjaival. A legutóbbit Kispál András jegyzi, mi azonban most a Bräutigam Gáborral felvett anyagból szeretnénk szemezgetni.

Bräutigam alapító tagja, dobosa volt az együttesnek 1987 és 1995 között, a basszusgitáros Ózdi Rezső után ő volt a második, aki elhagyta a bandát. A mostani interjúban a bimbózó, majd letűnő focikarrier és a zenei karrier indulása mellett arról is beszélt, hogyan vált alkoholistává, s hogyan küzdött meg a függőséggel.

Alapvetően addiktív személyiség vagyok, alkoholproblémáim voltak. Közel másfél évet töltöttem 2017 júliusától a komlói Leo Amici rehabilitációs intézetben. Ugyanabban az évben felléptem volna a Lovasi 50-en a Fishingen, de otthagytam őket a beállásnál, és onnantól kezdve két hétig ittam, amíg el nem értem a mélypontot. Utána kértem segítséget Komlón. Azóta, hogy abbahagytam a sportot mindig ittam valamennyit, először csak a buli kedvéért, aztán kellett ahhoz is, hogy felmenjek a színpadra, és a félelmeimet, az érzéseimet elnyomjam. A végén már csak a szinten tartásért, mert nem tudtam ital nélkül meglenni. Legvégül elvesztettem magam körül minden kapaszkodót, nem maradt semmi tervem, ötletem

- így Bräutigam.

A motiváció, mely a kiutat jelentette mindebből az volt számára, hogy nem akarja többé ilyen állapotban látni magát. Bár a komlói rehabon azt mondták neki, már túl idős, hogy 51 évesen elvonóra menjen, végül felvették. Egy 12 lépéses programon esett át, soha többet nem ihat alkoholt.

Én már soha többet nem ihatok alkoholt, mert nem tudok szociálisan inni. „Egy sok, ezer meg sosem elég” – szól a felépülő függő mondás. Többször volt olyan, hogy már feladtam volna, de nem szakítottam meg a terápiát, mert végig akartam csinálni. Minden a saját döntésem: az is, hogy maradok, az is, hogy lelépek. Nyolc és fél hónap után egyébként hazaküldtek, hogy döntsem el, folytatom-e.

Bräutigam ma még csak ritkán jár el szórakozni, mert mint mondja, nem áll teljesen készen rá, hogy ital nélkül bulizzon. A terápia során megismerte magát, számtalan jellemhibáját, rengeteg tanult a függőségről, önmagáról, az elfogadásról, alázatról.

Ma ételkihordással foglalkozik, és szórólapozással, emellett zenél is.

Most már, Komló után el tudom fogadni, ami velem történt, szerintem így is gazdag életet éltem idáig, akár meg is halhatnék. De még sok a dolgom.