Nem csak te gyűlölöd a Coca-Cola Energy reklám zenéjét

Irigylem azokat az embereket, akik nem néznek tévét, de én ezt a popkultúrát nem tudnám kiirtani a mindennapjaimból. Igazából többnyire csak sportközvetítést, Comedy Centralt és főzős műsorokat nézek. Ja, meg mesét, de azt senkinek se kell tudni. Azonban olykor agyatlanul kapcsolgatni tök jó. Aki azt mondja nem, hát annak még sosem volt fárasztó napja.

A lényeg, hogy csak az tudta elkerülni a Coca-Cola Energy reklám zenéjét, aki már rég kivágta a tévéjét az ablakon. Jön a „Let's go”, aztán a marha idegesítő füttyögés, és az EDM alap, amit gyakorlatilag csak kiröhögnél egy FL Stúdióban. Az a fütyülés meg az egész már olyan szinten idegesítő, hogy falat szoktam kaparászni. Ha a tévéd a temetőben van, segítek, hogy ne maradj le róla. Íme a reklám!

A borzalmat, ami mindenkit kísért rémálmaiban, a Party Favor nevezetű amerikai producer követte el. A csodálatos és mély szöveget Bipolar Sunshine nyögdösi, vagy mi a frászt csinál. Ez rap? Vagy „give me full energy push it” nyögés? Komolyan fogalmam sincs.

Amúgy a Coca-Cola csinált anno agyeldobós zenét a Cherry Cokehoz, amivel nem csak a piacot, de a slágerlistákat is meghódították. A sulidiszkóban úgy játszotta a nyominger DJ gyerek, mintha Armin van Buuren cincálná szét a potmétert.

Viszont átléptem egy határt, mert a Coca-Cola Energy zene átmosta az agyam. Az elején még tudtam, hogy rossz, sőt, borzalmas, de akkor mi a fenének veszem elő állandóan? Esküszöm csak azt tesztelem, hogy még mindig egy trágya-e. Miután újra kiröhögtem, és nyugtázom, hogy az, megyek is tovább normális muzsikákat hallgatni. Beleterelt az annyira rossz, hogy már jó útvesztőbe, ami a legbrutálisabb ördögi kör.

Amúgy a Circle Up célközönségét kétfelé lehetne bontani. Az egyik az olyan önsanyargatók, mint én, a másik meg a zumbások. Szerintem most hallgattam meg körülbelül huszadjára, és még mindig könnyfakasztóan (sípolás).